Kicsit bele vagyok már zavarodva a keresésbe, kutatásba.. Kezdek pánikba esni, az idő telik, és nincs még semmi.. Folyamatosan keresek, google, különböző kulcsszavak, ötletek, sima hirdetések, különböző pályázati lehetőségek, internship, stage, karrier-programok... Kb 50 oldalon regisztráltam az elmúlt 1 hétben.. Szóval, mondhatni.. rajtam már nem múlik.. Ezzel próbálom elterelni a figyelmem a pasikról.. Davideval azóta sem beszéltünk.. No comment, tudom, gáz.. Egyértelmű lehet, nem túl érdekes számára az ügyünk.. Közben pedig, amennyire kicsit is megismertem, tudom mi van, hétfőn este salsa-suliban volt, kedden mindig haver-program van.. Ma fog írni, 7 óra körül, hogy találkozunk-e. Pár hét, de már ismerem :) Persze, találkozunk majd, elmondom neki az álláspontjaimat, és ettől még a világon semmi nem fog változni..
De igazából, valamennyire igaza is van, hogy így távol marad.. Abszolut bizonytalan a jövőm.. Az valóban felesleges hogy belebonyolódjak valamibe, aztán meg viszlát.. Persze, mondhatnánk, az igazi szerelem ha jön jön, és nem számítanak az ilyen körülmények.. De a valóság más..
Ha nem találok munkát Torinóban, tovább kell állnom, oda, ahol találok..
Csak találjak.. Nagyon rá vagyok görcsölve, mi lesz..
Ezzel kelek, ezzel fekszek..
Nem akarok visszamenni Magyarországra.. Még ha egyre inkább igaznak érzem a mondást, "nincs kolbászból a kerítés..". És nehéz.. Az elmúlt napok különösen..
Ami egyértelmű, bárhová megyek, vagy ha itt maradok, barátokra van szükségem.. Visszanézve, igaz, hogy Milánóban a körülmények kedvezőtlenebbek voltak (együttlakás a családdal és a gyerekekkel való nehézségek..), de voltak barátok, jártam közösségbe (nyelviskola), szórakozni, sok embert ismertem meg.. Itt ez nem megy.. A játszótéren nem lehet ismerkedni, akárhogy is..
Próbálok erőt gyűjteni, de a napokban sajnos csak azt érzem, vesztem vesztem az energiát, és fáradok lelkileg, ebben a bizonytalanságban és folyamatos keresgélésben.. Ha valaminek, hát ennek meg kell hogy legyen az eredményének, és valami jónak kell végre következnie..
Nagyon bízom benne hogy legközelebb valami igazán pozitív, msosolygós bejegyzéssel szolgálok..
Fel a fejjel Gréta! Remélem hamarosan kapsz valami jó hírt. :) És ami Davide-ét illeti... az én kedvesem is olasz, de az elején olyan komplikált volt minden,hogy azt éreztem kb. 2 hetente,hogy na jó,akkor ezt befejezem. Mostanra kicsit jobban összecsiszolódtunk, de még mindig vannak "defektjei" (a barátok-téma ismerős), de az olasz tanárnőm szerint minden olasz pasi defektes kicsit. Gondolom csak tudja,hiszen olasz férje volt. :D Adj még neki kis időt szerintem, de azt hiszem igazad van,ha elmondod a véleményedet. Legalább tisztázódjon,hogy merre hány méter...
VálaszTörlésKöszönöm, nagyon kedves vagy!! :) Állatira remélem, hogy végre valami jó dolog történik.. rámférne..
VálaszTörlésSzia Gréta! Egy ideje figyelemmel kísérem a blogodat. Ismerős a csónak, amelyben evezel... ismeretlenül is szurkolok Neked, h mielőbb találj vmi lehetőséget! A lényeg, h ne add fel, bármilyen kilátástalannak is tűnjön. Lehet, h nem a legmegfelelőbb tipp, de "tűzoltásnak" talán vmi alkalmi munka is jól jöhet, pl. szórólapozás, hajfestés-modellkedés vagy ilyesmi, én annak idején mindkettőt csináltam, és e munkák során is lehetett kapcsolatokat szerezni meg új embereket, munkalehetőségeket megismerni... sosem lehet tudni.
VálaszTörlésA Davide-témába így idegenként meg a teljes történet / másik fél ismerete nélkül nem akarok belemenni, de abban mindenképp igaza van az előttem szólónak, h jobb, ha tisztázod a dolgokat és világosan megbeszéled vele, megkérdezed tőle, h mi van! Azt meg ne fogadd el, h azért "ilyen", mert olasz, szerintem ezt karaktere válogatja, nem nemzetiség; itthon is van elég sok "defektes" pasi meg Olaszországban is :D (ezt úgy mondom, h az én barátom is olasz)
Sok szerencsét mindenhez és további jó blogolást!
még annyit akartam írni, hogy az előző kommentemben említett alkalmi munkák legtöbbször nem is az álláskereső portálokon, hanem sima "vegyes" apróhirdetéses oldalakon találhatóak (pl. bakeca.it vagy kijiji)
VálaszTörlésCsak most látom a kommenteket.. :S
VálaszTörlésNos, Davide - a további bejegyzésekből látható hogy alakul.. leginkább sehogy.. De ki tudja, tán ez sem véletlen..
Az is olvasható, hogy most nagyon várok egy dologban fejleményt.. Reménykedem..
Közben persze mindent nézegetek, az említett apróhirdetéses oldalakat, sőt, az utcán is nyitott szemmel járok..
De sajnos van egy nagy igényem, vágyam, hogy végre elinduljon az igazi karrierem, hisz diplomám van, és nyelveket beszélek, és tehetséges talpresett csajnak tartom magam :D Jó tudom, rengetegen vannak így, és mégis, hol járnak.. De én hinni akarok magamban.. Akarom mondani, hiszek magamban, és hiszem, hogy valami klassz helyen, klassz cégnél, klassz környezetben a helyem, és nem szabad megalkudnom (ahogy tettem azt az utóbbi 9 hónapban..)
Köszönöm mindenesetre, valahogyan majd kiforr a jövő.. Vagy csak úgy megérkezik.. :)