...hazatérés

Hát itthon vagyok, megérkeztem.. A nem várt hazatérés.. Mit mondjak, a kontraszt nagyon erős. A Magyarországon töltött első negyed órában hirtelen különbségbe ütköztem.. A benzinkút kávézójában a hölgy úgy szolgált ki minket, mintha éppen fél perccel azelőtt harapott volna egy jó zamatos citromba.. Szomorú.. Ilyet Olaszországban a 2 hét alatt sem tapasztaltam, nálunk pedig még alig értem az országba, máris ezzel szembesülök.
Az utolsó napok jól, és persze gyorsan elteltek.
A fiúk megérkeztek pénteken, délután találkoztunk, és átvettük a szállásukat. Tereza, nyári szállásadónk lassan, de biztosan beazonosított minket.. A szállás elfoglalása után városnézés, vacsi, borozás, majd vissza a fiúk szállására, ahol további borozás. Igaz ez kicsit nehézkesen jött össze, a szállásadó sráctól kellett kérnünk bornyitót, na aztán ezzel együtt meginvitáltuk egy kis magyar borra, beszélgettünk - persze olaszul, ami az én két hetem megkoronázása volt, az meg még inkább, hogy ajánlgatta, hogy miért nem megyek Fienzébe, itt olyan jó, és mindig van munka, és nyüzsi, mondom neki erre, először meg kellene tanulnom rendesen olaszul, majd ő: " már most is jól tudsz". Nah ez volt az én bizonyítványom. Még ha csak bókolni is akart a srác.. Gábor szerint ennek nagy valóságalapja lehet, mivel fura módon, valamiért őt nem értette kis barátunk :)
Szombaton csomagolás, és búcsú a háziaktól. Kis Firenzézés, majd elindultunk Veronába. Az estét itt, Rómeó és Júlia városában töltöttük, majd elindultunk haza.
A hazatérés nagyon fura volt. A munkakezdés még inkább.

Lélekben ott maradtam.. Azt hiszem a testemnek kell követnie a lekem, szóval...

"Nemsokára hazamész, de kisvártatva azon kapod magad, hogy nem leled a helyedet. Valami világűrnyi nagy hiány fog gyötörni. Egy napon rádöbbensz: vissza kell jönnöd. Ha megteszed, ha megérkezel, percek alatt lehiggadsz, megnyugszol. … Itt teljesen kisimulsz. Végül már ujjlenyomatod se lesz." (Vavyan Fable)

közeleg..

Sajnos közelegnek az utolsó napok, a hazaindulás.. Nagyon nem várom, hogy otthon legyek, persze kedves barátaim, szeretteim, ne vegyétek magatokra, veletek már jó lesz találkozni, de ennyi és pont. Azt gondoltam, bizonyos  megszokott kis dolgaim miatt egy picit vágyom majd haza, de nem. Azt hittem, az a fajta ember vagyok, aki érzi ha nem otthon van, és nem is tud úgy "megszokni" máshol. Akinek kellenek a megszokott kis rituálék, a heti néhány hosszú forró fürdő, hogy valami konkrétumot említsek. De nem. Itt nincs kád, de nem fordult fel a világ attól, hogy minden nap csak zuhanyozhatok. Más az ágy, és mégis, ugyanolyan jól alszom, mint otthon. 45 fokos emelkedőn lakom, de nem zavar, hogy nem sík, ahhoz képest, hogy 24 éve az Alföldön lakom. Hozzászoktam, hogy a szobámban nincs TV, és lám, találtam rá megoldást, notebook-on nézek filmeket, vagy online TV-t. Vagy épp blogot írok, mint most is. Ezzel az egésszel arra akarok kilyukadni, hogy a vártnál jobban alkalmazkodom a változáshoz, a megváltozott körülményekhez. Ez egy jó kis próba volt számomra, és igen pozitív következtetéseket vontam le.
Az iskola nagyon jó - még mindig. Hihetetlen jól magyaráz a nyelvtanos tanárnő, a kommunikációs pedig olyan jópofa. Ma az apró napi szokásainkról beszéltünk. Kinek a kávé, kinek az újság, nekem a Facebook, a tanárnőnek pedig a Nutella :D.
Ma megyünk megint aperitívózni, ahogy egy hete is, hárman, magyarok :). Nem is nagyon ebédelek, csak egy kis bruschetta, mert ott aztán lesz eszem-iszom.. Szerencsére az idő is alakul.. Olyan érdekes, itt nincs tartósan rossz idő. Ha van, pár óráig tart. Előfordul, hogy reggel borús, de délutáén szikrázó napsütés lesz. Vagy este jön egy kis eső. De tartósan rossz idő - úgy, ahogy Magyarországon néha napokig - nem volt még.
Na megyek, bruschettát gyártani, aztán pedig vár a házi feladat.

..a hétvége..

Azon jár az eszem, hol is kezdjem, az utolsó bejegyzés olyan réginek tűnik, pedig nem is annyira az.
Tegnap egész nap a "milánói delegációval" voltam. Kiderült, nemcsak a félegyházi leányzó jön hozzám, hanem még ketten. Egy honfitársunk, és egy amerikai csajszi, mindketten Milánóban, divatsuliba járnak. Jó volt kicsit angolul is beszélni, szeretnék már olaszul is ilyen szinten beszélni, ahogy angolul.. Amikor megjelenik egy gondolat a fejemben, azt szinte azonnal ki tudom fejezni, közben pedig olaszul nagyon gondolkozni kell, sőt, sokszor van olyan, hogy nem találok mégcsak hasonló olyan szót se amit ismerek.. És ez rossz. A napokban volt e téren hideg meleg, például egyik reggel olyan jól beszélgettem a házinénivel, ma viszont amikor intéztem a szállást kedves barátaimnak, nagyon lefagytam, nem gondoltam át előre a mondanivalóm, és olyan nehéz volt.. Nade, pont ezért vagyok itt, hogy ezen javítsak, és fejlődjek. Sokat vagyok mostanában a magyar csoporttársnőmmel, ami jó is, mert jól megértjük egymást, azon kívül, hogy ő már nem bánná ha mehetne haza, én viszont rettegek attól, hogy közeleg a hazaindulás időpontja. Nem szeretnék még elmenni, nagyon szívesen itt maradnék.. Tegnap azt álmodtam, hogy otthon vagyok, és megyek dolgozni, és elkések.. (most ebbe nem akarok belemenni, de nyomós okai vannak most ennek a munkahellyel kapcsolatos feszültségnek..). Hagyjuk is..
És mindeközben kicsit rosszul is érzem magam emiatt, mert minden nap hosszasan magyarul beszélgetek, mert ha már itt vagyok, ne magyarul csacsogjak.. Nade, a másik, hogy ha ő nem lenne, maximum egyedül járnám az utcákat, vagy többet lennék itthon,szóval lehet hogy az se lenne jobb.
Szóval mostmár hogy a lekiismeretem is rendben legyen próbálok itthon is minél többet tanulni, a rádió állandó háttérzaj, és mostmár a filmek is jöhetnek az olasz moovie.hu-ról, azaz italia-film.com-ról. Összegezve tehát, hullámzó az elégedettségem önmagammal a tanulás, fejlődés terén, hol azt érzem egy-egy sikeres szituációban, hogy hmm, egész jó, máskor pedig mikor egy-egy rádió-beszélgetésből alig értek valamit, elkeseredem.. Dehát, ez biztos normális..
Visszatérek a tegnapi napra (jah és az időjárás kapcsán a maira is..), ahhoz képest hogy a pénteki újság beharangozta a rossz időt hétvégére, elég kellemes volt, tegnap estére érkezett meg az eső, ma pedig csak szimplán lehült estére kicsit, de amúgy ragyogó napsütés.. Kellene ide egy Németh Lajos :D Na jó, ő is szokott tévedni :D.
Tegnap durva megálapításaim születtek. Az amerikai csajjal beszéltünk az ittlétről, kérdezte mennyibe kerül nekem ez a 2 hét. Hát, mondtam mennyi, azt mondta rá: "that's nothing", azaz hogy az semmi. Aztán amikor közöltem, hogy az nekem egy havi keresetem, már ledöbbent. És akkor még ebben nincs benne utazás, meg költőpénz..
Ő Amerikából egy évre jött a divatsuliba (és a másik magyar lány is egyébként..), tandíj, egy évre szállás, és élet.. Miközben pénzt nem keres, hát, nem semmi.. A megállapítás pedig, hogy kemény különbségek vannak a világ egyes országai között, persze országon belül is, de azért mi magyarok nagy átlagban csúnyán alul vagyunk, jó persze, nem legalul.. De pl a japánok közt a suliban a legtöbb legalább 3-4 hónapra jön ide, és gyakori, aki egy évre.. De miből? Lehet, hogy ez csak nekem kérdés.. És még mindig porszemnyi világban élek, és a látóköröm 3 centis. Nem tudom, de most kezdek kicsit másként látni dolgokat..
Nos, tehát, a mai nap pihenős, kis könnyű nap volt, délelőtt kis "centro"-zás, ücsörgés a Pitti téren a napsütésben, aztán vásárlás, főzés, kis tanulás, majd megint egy kis séta.
Holnap pedig indul a második hét. Remélem jó lesz a suli, és a hét végére folyékonyan beszélek majd olaszul :D

megvilágosodás...

Jó hírt kaptam.. Befejezték a ház felújítását, így hamarosan vége a sötétségnek. A spaletták eddig végig be voltak csukva az ablakom előtt, mert az állványzattal teljesen körbebarikádozták az épületet. De ennek most vége, és gyönyörű kilátásom lesz a városra, amennyire ki tudtam kandikálni a réseken, látszik a dóm kupolája, a Palazzo Vecchio tornya.. nagyon örülök, nem gondoltam, hogy az itt tartózkodásom alatt még ez kész lesz..
Nos, hogy behozzam lemaradásom, a tegnapról csak annyit, hogy az egész dálutánt a magyar csoporttársnőmmel töltöttem. Végülis, attól eltekintve, hogy menekülne haza, elég jól megértjük egymást. Ültünk kicsit a Piazza Santa Crocén, aztán sétáltunk egy nagyot, aztán egy óra ücsörgés a Santa Maria Novellán, majd megint egy a Piazza Republicán.
7 óra volt mire megérkeztem a lakásba. Az esték is nagyon gyorsan eltelnek, köszönhetően az internetnek, egy kis skype, msn, facebook, és már ott az idő a lefekvéshez..
Éppen 1 hete indultam. Nagyon gyorsan telik itt az idő, de tartalmasan is. És jövő hétre is már annyi a program, sőt már a hétvégére is.. Így még észrevehetetlenebb lesz ahogy elszalad. Holnap Sunny jön Milánóból, (sajnos nem mondanak jó időt, de abban reménykedünk, hogy megint tévednek, ugyanis előző hétvégére is rossz időt mondtak, esőt, ehhez képest gyönyörű volt, és finooom meleg..). Vasárnap egy kirándulást tervezek, talán Certaldoba. Nagyon agyaltam, hová kellene menni. 2 közt vacilláltam, erre kikötöttem egy 3.-nál. Az első Arezzo volt. De igazából az Arezzo közelében lévő Cortona vonzana (a Napsütötte Toszkána c. film színhelye), de az már nagyon messze van. A másik Lucca, amiről olvastam nem egy helyen, hogy annyira nem különleges, bár, azért lehet, megérne egy napot, óriás városfal veszi körbe az óvárost, nem lehet rossz.
Az új ötlet pedig, Certaldo - nem is tudom hogy jött, igazából, közel van viszonylag, egyszerű eljutni, nem nagy (talán nem tévednék el..), és nagyon-nagyon régi, kicsit mesebeli is, a képek alapján Cortonához hasonlítanám (talán ez fogott meg benne :D). Úgyhogy vasárnap, ha jó idő lesz, irány Certaldo.
Jövő héten egy délután felmegyek még Fiesoléba, az egy jó magasan lévő település, itt, a Firenzét körülvevő hegyek egyikén. Állítólag nagyon szép kilátás van a városra. Ezenkívül 2 aperitívózás vár még rám. Azért kettő, mert egyik este Adéllal ismételjük meg a szerdait, a másik pedig a csoporttársnőmmel, mert ő is nagyon rákapott a dologra :)
Ma a suliban kicsit le voltam engedve, de nemcsak én. A témák sem voltak túl jók, a nyelvtani rész is.. hát elég gázos. Nah mindegy, majd jövő héten megtapossuk :). Viszont, reggel iskolába menet a rádióban szinte teljesen megértettem, miről beszélnek, az volt a téma, hogy pontosan be kellene tartani a munkavégzésénél a kis szüneteket. Lehetne Facebook-szünet is :D.
Most rögtön hazajöttem suli után, csináltam egy kis "pastát", majd este találkozunk csoporttársnővel, elmegyünk csavarogni.
Hát ezek vannak itt a nagy Itáliában :)

Aperitivo...

Ma találkoztunk a magyar lánnyal, Adéllal és elmentünk aperitívózni. No, hát, mint kiderült, nem egészen voltam tisztában a fogalommal. Itt az aperitívózás nem egyszerűen egy italt takar, hanem vannak kimondott "aperitívózós" helyek, amik úgy működnek, hogy kikérsz egy italt (bármilyen alkoholos italt), ami mellett korlátlanul fogyaszthatsz a svédasztalról. Nos, egy iszonyatosan fullos svédasztalt képzeljetek el, ahol minden van, a húsoktól kezdve a zöldségeken át, köretek, rakott cuccok, pirítósok, gombás, tésztás, áhhh, szóval mindenféle kaja, amit ráadásul folyamatosan töltenek fel. Mint Pesten az All you can eat. És, mindez olasz, és különösen firenzei viszonylatban 9 euróért, igazán nem sok.. Nagyon fullos. Jah, és ráadásul az ital amit kértem sem volt akármilyen, egy epres, lime-os koktél, hogy milyen alkohol volt az alapja, már nem emlékszem, de nagyon finom volt..
Úúúúúgy bekajáltunk, hogy az már szégyen :D
Adéllal pedig nagyon jól elbeszélgettünk, mondta hogy még nem találkozott itt, Firenzében egy magyarral sem, pedig itt van már lassan egy éve.
Kaptunk saját névre szóló verset is, megjelent egy ürge, aki felajánlotta, hogy ír nekünk verset, kérdezett párat, hogy hívnak, mit dolgozom, mondjak egy színt, egy számot.. És írt ott helyben egy versikét, amit nekünk is ajándékozott. :)
Innen aztán elindultunk haza, és megbeszéltük, hogy jövő héten megismételjük.

niente speciale...

Ma egy olyan átlagos napom volt, amilyen szerintem ezek után lesz is egy pár. Reggel irány a suli, aztán ebéd, sok sok séta, és semmi különös.
Na persze azért ennél többet mesélek :)
Reggel gyönyörű napsütésre ébredtem.. Elfogyasztottam finom reggelimet (tegnap bevásároltam a közeli szupermarketben normális reggelinek-valóból: panino, szendvicskrém, mortadella, parmezán, paradicsom.. Imádom az olasz konyhát, de reggelire nem szeretek édes péksütiket vagy lekváros pirítóst enni, ahogy ők csinálják..). A házinénivel társalogtunk közben, úgy érzem, egyre jobban megy a beszélgetés..
Utána elindultam a suliba, gyönyörű volt reggel a város, napfényben úszott. És természetesen az első fénykép után lemerült a fényképezőgépem. Sebaj, - gondoltam, - talán lesz még lehetőségem - egy néhány - fotózni.
Az iskola ma nagyon szórakoztató volt, szinte mindent értettem, a nyelvtan nagyon jól megy, a társalgós rész is jó volt, "utazás repülővel" ez volt a téma, hallásután-értéssel (magnós szöveg). Úgy érzem, még csak 3, 3,5 napja vagyok itt, de már érezhető a fejlődés.
A suli után szendvicsezés a csoporttársakkal, Günterrel (idősebb német ürge), Daniel-el (középkorú szintén német), és Mariannal, a magyar nővel.
Utána elkezdtem posta után kutatni, de eldöntöttem, most ezt nem kérdezem meg senkitől, inkább járom az utcákat, aztán csak belefutok egybe.. Hát elég soká jártam (majd' 1,5 óráig), mire meglett. Bementem, húztam sorszámot, - akárcsak itthon - behívtak, feladtam, szuper.
Ekkorra már olyan meleg lett, hogy eldöntöttem, keresek valami kis zöldövezetet, vagy bármit, ahol kicsit elheveredhetek, megcsinálom a házit (igen, ilyen is van :D), itthon sajnos elég sötét a szobám, a felújítás miatt be van barikádozva kívül.. Meg hát minek is üljek itthon..
Óriás kört tettem az Arno partján és hídjain. A partról láttam, hogy érdekes dolgog van a folyóban, ami nyáron szerintem még nem volt ott, vagy csak nem emlékszem.. Majd teszek fel képet a F.b. közösségi portálra, (mostanában sajnos nem tudok képet csatolni a bejegyzéseimhez, nem tudom mi az oka..). Szóval ez a valami, egy óriás betondarab a folyóban, nem párhúzamosan a hidakkal, hanem kicsit ferdén, keresztbe. Na oda nem, vagy csak a szélein részben folyik át a víz, oldalt pedig ömlik az a víz, amit ez a nagy beton-izé felfogott. Ezt nem tudom jobban elmagyarázni. És akkor ezekre le lehet valahogy menni, csak ilyen lejáró lehetőséget nem találtam, pedig igen körültekintően körbejártam a partot/hidakat. Valahogy biztos le lehet menni, mert páran ott sütteték magukat - gondolom nem az ugrást választották.. :D. És akkor tulajdonképpen ülsz a folyó közepén :D. Nah majd képen már egyértelmű lesz, akinek nem világos, hogy is nézhet ez ki.
Nos, mivel ez az opció nem jött össze, így az egyik hídon, a híd lábánál találtam meg helyem, leheveredtem, ragoztam az igéket (lecke..), és élveztem a jó időt.
Majd hazafelé vettem az irányt, közben még felfedeztem egy óriási és szuper szupermarketet :). Vettem pesto-t, nagyon jól néz ki, származási hely Italy, gyümölcsöt, jah és egy kis bort.
Aztán haza, kis pihi, internet, és persze nekem nem volt elég a délutáni 2,5 óra séta, 6-kor újra nekiindultam a városnak. Megint 2 óra nonstop séta.. Hogy én ezt hogy bírom?? Ráadásul volt benne egy kis hegymászás is.. Felmásztam a Forte Belvederéhez, és aztán kiderült, hogy zárva van :S..
Amit folyamatosan elfelejtek, az a térkép.. Néha nem jönne rosszul, még mindig rengetegszer fordul elő, hogy fogalmam sincs hol vagyok.. Aztán persze valahol csak kilyukadok (mint a repülő szüzhártya, remélem az illetékesek értik a poént :D), valahol, ami már ismerős. szóval megvagyok már térkép nélkül is, annak ellenére, hogy folyamatosan új helyeket, utcákat fedezek fel..
Úgy jöttem Firenzébe, hogy háááát, én már ismerem, nem lehet nagy baj, aha, persze. Inkább napról napra úgy érzem, kevésbé ismerem..
Dehát, azt mondják úgy lehet érdekes helyeket felfedezni, ha az ember kicsit eltéved.. Na ez már nem olyan eltévedés, amikor pánikolsz. Kicsit még jó is..

az első nap..

Ma lezajlott az első iskolanap. Egy panino (szendvics) és egy kisebb séta után hazafelé vettem az irányt, még az eső is elkezdtett esni, az időjárás a terveimet támogatta, nem terveztem mára semmi komolyat, az elmúlt 2 sőt inkább 3 nap annyira mozgalmasra sikeredett, hogy ilyen semmittevős programot írtam magamnak. Ilyen is kell. De persze azért teszek veszek, és egyfolytában megy közben az olasz rádió, meg tanultam is sőt, sokat itt van a lakásban a házinéni, szóval ha akarok tudok kihez szólni.
Az iskola jó volt, tetszett. Érdekes dolog történt, én már jó időben bent voltam (na nem ez :D), hanem, hogy megérkezett egy hölgy, hirtelen, mikor meglátott, gondolom megijedt, rossz helyen jár, de én mondtam, hogy Sono studentessa nuova, vagyis új lány vagyok, szóval nem biztos hogy rossz helyen jár. Bejött, leült, nézi a szótáram, megszólal: Te magyar vagy? És rádöbbentünk, egy nyelvet beszélünk, és ezzel együtt jót mosolyogtunk olasz próbálkozásainkon. Mindketten egyetértésben megállapítottuk, jobban szerettük volna, ha nincs rajtunk kívül más magyar, hogy ne is lehessen esélyünk megszólalni magyarul. De ha már így alakult..
A csoport vegyes, először azt gondoltam engem rossz helyre tettek, mert van pár igen jól beszélő emberke a csoportban, de aztán megnyugodtam, vannak nálam sokkal gyengébbek is. A japánok, na ők aztán nagyon akarnának olaszul beszélni, és nagyon nem megy nekik. Nemcsak a csoportban állapítottam meg, hanem itt a lakásban is. Van egy japán csajszi lakótársam. Megkérdeztem tőle mióta tanul olaszul, és ide mennyi időre jött. Ott kezdődött a probléma, hogy alig értette. Majd közölte, 4 éve tanul, ide pedig 4 hónapra jött. Az igen. Elképesztő. A csoportban van egy nyugdíjas japán fickó, na ő egy egész évre jött. Hogy miből fizetik ezt, zárójelesen megjegyzem, az én 2 hetem majdnem 2 havi fizetésembe kerül..
Az órák jók voltak, és a tanárok is, elég érthetően beszélnek. Az első 2 óra nyelvtanozósabb, a második kettő pedig kommunikálós. A bemutatkozás után arra, hogy magyar vagyok, mi volt a reakció.. a vöröiszap-katasztrófa. A hírekben is gyakran hallom..
Elég sok nemzetiségű a csoport, van svájci, német, japánok, jah és egy hölgy az Egyesült Államokból. És Siena környékén vett házat. Frences Mayes utódja :).
Az órák után a magyar nővel elmentünk szendvicsezni, aztán lassan hazaindulás. Mondjuk azért kicsit lehúzott ez a nő, panaszkodott, hogy nem tud itt mit csinálni, nem tetszik neki, nem is fejlődik semmit, lehet hogy hazamegy előbb (4 hétre jött, és lehet 1-el hamarabb elmegy). Ó te jó ég, eszembe nem jutna.. Unatkozni meg pláne..
Ha lenne egy váltás lábam, most is a várost járnám, de sajna nincs, így pihenőre fogtam őket.
Csak egy bevásárlás erejéig mentem el. Óriási, mióta ideértem, nézem a neten, keresgélem az utcákon a szupermarketeket, mert alig van itt bolt, a központban. Erre felfedeztem a lakástól 2 percre egy boltot, ahol minden van, jó áron. Vettem parmezánt, bolognai mártást, spagettit, jöhet az olasz vacsi..
Buon apetito :)

...ciao Siena...

Hűű, nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden történt ma.
Azt hiszem a fő kommunikációs csatorna a blogom lesz, mert ezt külön külön mindenkinek elmesélni.. Pff, nem semmi..
Nos..
Az úgy volt.. :)
Ma reggel szép időre ébredtem, így eldöntöttem, irány Siena. Előző este még azt gondoltam, nem lesz erőm és kedvem hozzá, alig értem még ide, máris menjek.. De ha már ilyen szép idő van miért ne.
Elindultam nagy utamra 10 óra körül, átsétáltam a városon szépen lassan. Olyan más így sétálni Firenzében. Hogy nem néhány napos turista vagyok, aki mohón falja az látnivalókat, görcsösen fotóz, nehogy kimaradjon valami.
A Santa Maria Novellára állomásra érve megjelent a kérdőjel a fejemben, nade honnan indul a busz Sienába? Információs-iroda hiányában egy taxis felé vettem az irányt, végülis.. ők mindent tudnak :) Persze tudta is, én meg nagy örömömre értettem is mit mond. Megtaláltam az állomást, jött a következő kihívás, a jegyvásárlás. A kedves ragazzo nagyon helyesen mosolygott olasz nyelvvi probálkozásaimon, és nagyon segítőkész volt. Magvan a jegy, akkor indulás.
Nah most jön a feketeleves. Az olaszok és a közlekedés c. fejezet. A blogom Olaszország istenítése volt. Eddig. Most jön a "nem mind arany.." jellegű ráébredés.Hogy miért is? 2 dolog miatt. Az egyik az olaszok tömegközlekedési kulturája. A magyarok se kutyák, de ami itt volt.. És bizton állíthatom, hogy az érintettek nagy százaléka olasz volt, hallottam a társalgásokat a buszváróban. 10 perc alatt olyan tömeg alakult ki a Siena felé közlekedő busz előtt, hogy azt gondoltam, ez inkább 2 busznyi ember.. Majd akkor jött az igazi feketeleves, amikor kinyitotta a sofőr az ajtót. Mint az állatok, komolyan, szánalmas volt.Furakodtak, nyomultak, de gusztustalan mód.. Én pedig az okos enged elvén maradtam szépen a tömeg mögött, nah meg is lett az eredménye, állhattam végig a 1,5 órás utat.
A másik nagyon elképesztő a hazaút volt, amivel csak annyi probléma volt, hogy 1 óra helyett 2,5 óráig tartott az út. Hozzáteszem Firenze - Siena 65 km.. 2 és fél óra. Firenzéhez közeledve az autópálya olyan szinten bedugult, hogy nemhogy lépésben, de még sokszor úgy sem lehetett haladni. Volt olyan hogy a busz, 15-20 percig csak állt.. Megnéztem volna légifelvételen, hány kilóméteres sor volt. A város ugyanez, valami borzalom. Mindenhol autó, a villamos meg üres.. jellemző, kényelmes olaszok, inkább az illemhelyig is autóba ülnek..
Na és hogy meséljek valami szépet is.. Siena, lenyűgöző volt. Gyönyörű, nagyon középkori, nagyon feledhetetlen. Belépni a kis lejárókon a Campora.. (óriási főtér). Nem is nagyon találok rá szavakat.
Igyekeztem itt is úgy bejárni a várost, hogy ne csak a fő turistalátványosságokat nézzem meg, hanem a kis rejtett zugokat is.. Hát sikerült, mondhatom lejártam a lábam, de megérte, nagyon nagy élmény volt.
Ennél is nagyobb élmény az volt, hogy ücsörgök a Campon, odajön egy fickó, kérdezi: "Sei francese?" azaz francia vagyok? (nem nagyon értettem miért pont erre tippelt, nem hiszem hogy lenne bennem ilyesmi vonás..). Mondtam neki, nem, magyar. Erre nagy újjongás, elmesélte, ismer egy magyar lányt, aki itt volt nemrég, Sienában.. Persze, én is gondolotam, mese habbal, kedves uram, de ugyan mit akar maga. És nem, nem kamuzott. telefonált, majd kezembe nyomta a telefont. A vonal másik végén valóban egy magyar lány szólalt meg.. Hihetetlen. Ő most Firenzében van, és szerdára megbeszéltünk egy találkozót, elmegyünk egy aperitivora. Óriási. Persze azért bepróbálkozott még a hapsi, menjek vele vacsizni, na jól letereltem, normális volt, egyszer mondtam nem, ráhagyta.
A hazaindulás előtt ért még egy sikerélmény. Egy OLASZ turistapárt igazítottam útba, ÉN, mint külföldi.. Jó, mi, olyan mintha a Balatonon, Siófokon én kérdezném a németet, hogy hol a kikötő.. Biztos olaszok voltak, hamisítatlan olasz hanglejtése volt az ürgének. Nem mintha nem éppen nagy kérdőjellel a fejem felett bújtam volna a turistakönyvet és térképet.. De ezek szerint egy jól tájékozott turistának tűntem, mert pont tőlem kérdezte meg, hol van a buszállomás, ahonnan Firenzébe indul a busz. Jéé, hát pont tudtam. Elmutogattam nekik, Grazie, Di niente, Ciao :D
Hát, a hazautat már tudjátok, az nem a nap fénypontja volt..
Ezek történtek ma velem..
Itt az idő aludni, holnap iskola :)

Megérkeztem..

Hát megérkeztem, itt vagyok.
Még a fáradtság és az izgalom az, ami leginkább jellemez, de lassan felfogom, mostmár itt vagyok, és elkezdődött..
Hirtelen fogalmam sincs miről írjak..
Máskor egy hónap alatt nem fut át rajtam ennyi gondolat, aggodalom, félelem, és mindenféle, mint most az utóbbi 24 órában.
A megérkezéskor rögtön az első sikerélmény, megtaláltam a helyi buszomat, ami elhozott majdnem egészen a szállásig. És mindent meg tudtam kérdezni a buszsofőrtől amit szerettem volna.
A második kihívás a szállásra való telefonálás volt, addig nem volt probléma amíg a jó előre összeszedett gondolataimat elmondtam, csak amikor meg kellett volna érteni, nekem mit akar mondani kedves szállásadóm, na az nem volt egyszerű.. De összejött, az utcában már szaladt elém egy helyes kislány, és kérdezte, én vagyok-e az. Enyhe meglepettséggel ébredtem rá, igen, ő engem keres..
Egy tipikus Firenzei épület, első emeletén, igen sok szobát magába foglaló lakás, na ebből enyém egy szoba.. El kell mondanom, amikor először megláttam, azt gondoltam, irány az iskola, és követelek egy másikat. Mert - lévén, hogy ez egy régi épület, belül is ilyen. Hogy milyen? Nem modern. A legkevésbé sem. De aztán láttam a fürdőszobát és a konyhát, ami már felújított, illetve tüzetesen megvizsgálva a szobámat, tiszta, ami a legfontosabb.. Ami pedig végképp elfeledtette velem a problémát, az a ház tetején lévő terasz, ahonnan a panoráma.. Na mit is mondjak, a Dóm, a Palazzo Vecchio, a Santa Croce templom..
Még mielőtt elkezdenétek irigyelni, azt is hozzáteszem, hogy ennek ára egy jó kis meredek kaptató, amin a kb 25 kilós bőröndömet felhúzni.. Na az már nem volt túlságosan pazar..
De sebaj, megérkeztem, ez a lényeg.
A második sikerélmény, hogy itt is megértem magam.. Na persze rengeteg visszakérdezéssel, meg "non capisco"-val, de végül megy, az a lényeg.. Na és még csak most érkeztem..
A kipakolás egyben ingyen olaszóra volt, mert a tulaj 2 kislánya is itt van, és a kisebbik, (5 éves, Sofia), végig a szobámban volt (anyuka nem győzte hívni, hogy ne zavarjon, de én meg mondtam, hogy egyáltalán nem zavar, mit akarsz, ingyen nyelvóra..:D). Pakoltam ki a dolgokat a bőröndből, és kérdeztem mindenre, hogy mi ez, ő pedig mondta :)
Aztán együtt facebookoztunk :D. Bekapcsolva a notebook-ot örömmel tapasztaltam, hogy a házban ingyen Wifi van :) Valami Alice-nak köszönhetem :D.
Sofia végignézte a képeimet a Facebookon, szóval Sofia ismer mindenkit, aki azokon szerepel :D
Anyuka később ebédre hívott, mert főzött, szóval nagyon kedves volt. Valami rakott tésztás dolog volt, megnevezni nem tudom :D, illetve egy tipikus firenzei süti, úgy nézett ki, mint egy vastag palacsinta, és közötte valami krém volt. Jah, és ittam a család saját készítésű borából..
Ezután nekiindultam egy kis sétának. A kis séta nagy séta lett, és arra jöttem rá, itt semmi nem változott augusztus óta, ugyanolyan óriási tömegekben lepik a turisták Firenzét. Csakhogy most szinte kizárólag olaszokat hallok, gondolom, környékbeliek lehetnek, akik elkirándultak hétvégén, hogy magukba szívjanak valami kultúrafélét.. De ettől nem vagyok oda, jobb lenne, ha hétközben nem lenne ekkora a nyüzsi. Az autók, motorok, biciklisek közlekedési moráljáról már nem is szólok..
Ami más kicsit - és köszönhető ez magányos mivoltomnak, úgy látom az olasz ragazzik nagyon bátrak. Főleg ha csoportban vannak.. Megpihentem a hosszú séta közben a Pitti Palota előtt, egy óriási lejtős tér van, és ott ücsörögnek (jah és nem kevesen fetrengenek is) a nézelődők. Én is így tettem, egyszer csak jött egy kb 6 főből álló ragazzi-koszorú, és az egyik bátorkodott odaülni mellém, sőt mi tőbb, átkarolt, majd a másik - kicsivel konszolidáltabb ragazzi nagy hévvel felrángatta onnan, - vagy azért mert szégyellte túl nagy önbizalommal ellátott barátját, vagy mert éppen ő akarta volna ezt a helyet elfoglalni.. Na ezt nem vártam meg, hogy kiderüljön, inkább felpattantam, és folytattam utamat..
Még egy kis lépcsőmászást tervezek mára (felmegyek a Michelangelo térre, akinek nem mond semmit, a panorámás domb). Aztán pihi, mert ha holnap jó idő lesz, és ha reggel is úgy gondolom, hogy kedvem van, irány Siena..
Apropó idő..
Kicsit eltájoltam magam időjárás ügyben. Ma a koradélutáni órákban kimondottan meleg volt itt, csak 1 hosszúujjú felső volt rajtam, de napon egyenesen melegem volt. Sokakat láttam rövidnadrágban, saruban, papucsban..
Remélem így is marad :)

Végre..

Végre.. Már csak 3 nap, és indulás..Nagyon várom.
Ismételten kicsit "feketebárány" lesz ez a bejegyzés, lehet kicsit panaszos is, dehát, ez tulajdonképpen egy napló, miért ne írhatnám le a rossz dolgokat is (hisz természetesen ilyenek is vannak..).
Szóval várom. Miért is?
Mert elegem van a munkámból, és nagyon jó lesz kiszakadni belőle.. Elegem van abból, hogy mást sem csinálok, csak mások problémájával, bánatával, igényével kell foglaloznom. Már az önmagában totálisan leszívja az energiámat, hogy minden ügyfél így kezdi: "Olyan problémám van..", vagy "Segítséget szeretnék kérni.." Kiégés, így hívják, és ez pedig az én problémám.. Állítólag az emberekkel foglalkozó (és így kiemelten az ügyfélforgalmat bonyolító) dolgozóknál gyakori, sőt a legtöbb szakirodalom betegségként írja le. Amikor már teljesen elvész a szociális érzékenység, érdektelenné válik, és csak szívja, szívja az energiát az embertől, és semmit nem ad vissza, az amivel foglalkozik, mert már annyira utálja. Na ilyenem van..
Próbáltam már rá a "leszarom tablettát", még 2 éve működött, de mostmár eljutottam oda, hogy sajnos kevés.. Nincs más hátra mint előre.. A másik: 2 éve várok egy kis előmenetelre is (amit már több soron ígértek), mégis azóta is ugyanott ülök, szereztem egy diplomát, folyékonyan beszélek angolul (fluent english :D), és remélem hamarosan olaszul is.., és mindezekből semmit nem hasznosítok. Egész nap időpontokat adok meg telefont emelgetek, és kapcsolgatok. Kinőttem, na, ennyi, sokkal többre vagyok képes.
De egy biztos, az ügyfeles melókat a közeljövőben nagy ívben elkerülöm, lehet, hogy valamikor később szóba jöhet, de persze egész más területen, de most regenerálódnom kell..
Regenerálódnom a sok szagtól :D Nem hiszitek el, vagy egyre érzékenyebb vagyok, vagy tényleg rohamosan nő az emberek higiéniai igénytelensége.. De 10 emberből kb 5-6 büdös. Vagy iszonyat erős, nyálkahártyát-irritáló dohányszagot áraszt, vagy a szájhigiénia hagy maga után kívánnivalót, vagy a ruhája dohos, büdös, a nyár igaz elmúlt, de még így is, az izzadságszag se ritka.. Szóval tragédia..
És végül, ami az utóbbi napokban, illetve 1-2 hétben nagyon meghatározta itt a közhangulatot, a választások, a politika. A csapból is.. És engem - eddig hidegen hagyott, mostmár zavar, irritál. Minden erről szól. Ááá, ezt nem is részletezem.

Visszatérek fő témámhoz, az olasz úthoz. Hamarosan végre újra Olaszországban lehetek, és kiderül, meg tudok-e szólalni majd olaszul, meg tudom-e oldani a nyelvi nehézségeket, és mennyit ért a lázas tanulás az elmúlt egy hónapban.
Remélem nem szalad el túl gyorsan az idő, mármint a 2 hét, ott kint.
Már most kezdek picit izgulni, vajon hol fogok lakni (ez ma vagy legkésőbb holnap kiderül), kik lesznek a lakótársaim, milyen lesz az iskola, hogy jutok el a kiszemelt városokba, ahová kirándulást tervezek.. Szóval picit már para van, de ez biztos természetes.. Nem sokszor indultam még egyedül külföldre, pontosítanék inkább, soha eddig.
De remélem minden rendben lesz.
Firenzéből jelentkezem legközelebb..

Coelho írta Az alkimista c. regényében:

"Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem"

Hát akkor "niente paura", azaz csak semmi para :D