..happy new year

És itt az év utolsó napja..

Épp a Római irodából chatelek merthogy mi keményen dolgozunk..

Ilyenkor kell vagy nem árt ilyen visszatekintést csinálni, mi történt az évben, de én kicsit fáradtan nézek vissza most - vagyis, pontosabban nem szeretnék visszanézni mert lehet hogy jó pár negativ dolog gyülemlene fel bennem amiatt amik történtek illetve nem történtek.

A lényeg: magamnak köszönhetek mindent..

De jövőre minden másként lesz (jó duma mi..). Állítólag a Ló éve lesz 2014 és minden állóviz meg fog indulni minden várakozóban lévő ügyből nagy fordulat keveredik.

És, nem tudom hogy ezért vagy simán önmagam hoztam ezt a változást abban amit érzek és gondolok, de valóban igy lesz..

Tegnap lettünk 21 hónaposak, március végén pedig 2 éve leszünk együtt.. Azért az már egy távkapcsolatban súlyós idő.

Talán túlkomplikálom/tam ezt az egészet, és már megőrjit ismételgetni magamat amikor a jövőről kérdeznek és egyáltalán, ezt megélni. Senki nem érti ezt a várakozást - én magam se.. Ok év elején voltak racionális okai hisz Marco költözésben volt, március közepéig a szüleinél lakott, oda mégsem megyek tán..

Aztán jöttek a 'meglátjuk hogy alakul a munka' magyarázatok és a többi és itt vagyunk, még mindig külön.

Bizonyítottunk és ő is bizonyít nekem mindig. Nem kételkedtet soha abban ami köztünk van. Tegnap újabb kifakadásom volt ezúttal a 'kivülálló' érzés miatt, hogy vajon mikor fogok majd teljesen integrálódni. Az utóbbi időben kialakult bennem egy rossz reakció az itteni szociális életre. Egy félsz hogy egy csomó mindent úgyse értek, mint például amikor valami helyi x-factor vagy valóságmüsor vagy közéleti személyt / történést említenek, alig ismerek ezek közt valamit / valakit, vagy ami már megesett egyszer a kedvenc pizzériánkban jött egy vándor zenekar és ilyen nagy olasz dalokat énekeltek én meg ott mosolyogtam kukán... Na ezek rosszak nagyon és az utóbbi időben ettől egy kicsit elkezdtem szenvedni.. Tegnap beszéltünk róla Marcoval és eloszlatatta bennem nagyjából ezeket a dolgokat.

A multkor egy ismerős által hallottam egy magyar lányról aki Livornoban él már lassan egy éve. Megkerestem a facebookon és átfutottam a falát. Éppen tavaly éprilis elején postolt egy fotót hogy egy éve hogy együtt vannak a kedvesével - azaz akkor jöttek össze amikor mi - és már egy éve kint él.. Valamikor nyáron pedig elkezdett dolgozni a Pisai reptéren.. Jó látni ilyen példákat.. Ugyan én mit parázok, mit sakkozok... Mi történhet..

Éppen most vettem fel a kapcsolatot a kedves milánio au-pair társ barátnőm által egy sráccal aki itt roműban egy nagy multinál dolgozik, talán talán valami alakulhat. Tegnap egy arab légitársaság poyijára jelentkeztem ami itt a Romai reptéren lenne. Reméljük az év eleji rövid pangás után felpezsdül a munkaerőpiac és találok egy szuper melót, ahogy azt a Ló éve is igérte :)

Most megyek, és kivánok gyönyőrü 2014-et mindenkinek!!!

mostmár tényleg arrivederci

Na nem rögtön.. De hamarosan.

Nagy nehezen, a szerződésem lejárta előtt éppen 4 munkanappal megjött az információ a hosszabbításról, az említett egy évből fél év lett. Hát elég nevetséges..

De nem is baj - újragondolva, azt hiszem ez éppen jó így.

Ha egy év lenne, megint az lenne hogy 'ok várunk hátha csoda történik és kapok munkét kint..'

Így május végével lejár, és 'elmenő ajándéknak azt fogom kérni, hogy az utolsó 3 hónapomat kintről dolgozhassam.. Így nem kell majd lakást fizetni 3 hónapig, a fizetésem meglesz. Időközben elkezdek olyan nagy ívben sz***i a munkára ahogy azt néhányan teszik (és ők még bónuszt is kapnak érte), és a jövőmre fordítani az energiát, munkát, lehetőségeket keresni.

Valami úgyis lesz de mostmár valóban nem lehet így csinálni... Mennem kell..

Úgyis nagyon elegem van az itt folyó dolgokból. Elfogyott a lelkesedésem is visszakerültem egy olyan körforgásba amit habár sokan nagy szerencsként nyugtáznak, egyáltalán nem az.
A pozícióm neve is megváltozott, míg a bankkártyások rendelésin 'specialist order manager' voltam, most azon az ügyfélkörön amin 2 éve kezdtem, jelenleg, 'Installation Coordinator' vagyok.. Elég degradáló.
Nade mindegy, elhagyom a süllyedő hajót hamarosan és minden szuper lesz :)
Most megyek, szisztok

...

Nem is tudom milyen címet adjak a bejegyzésnek.

Picit lehangolós pontos vagyok - nyitottam egy új blogot arról hogy éljünk pozitívan ne panaszkodjunk és be happy - ebben viszont maradok a megszokott kis panaszaimnál..

Hogyne tenném, hisz már megint ott vagyok ahol pár hónappal ezelőtt.

Lejár a szerződésem konkrétan egy hát múlva de még nincs új... a HR cég konkrétan még semmit nem hallott a hosszabbításról.

Gyönyörű...

Megint egy kedves rúgás. Miközben a lelked kiteszed.

Most szedtek le egy hete a MasterCardról és visszavettek az első ügyfélkörre.. Unatkozom konkrétan.

Elég rossz jelek mi?

Közben viszont a főnököm azt emlegeti hogy én leszek a helyettese a karácsonyi és ünnepek körüli legalább 2 hétben amikor nem lesz..

Igazából, ideje is lenne lelépnem innen.

Még ha normális szerződésem lett volna, már most lennék a 2 évnél amikor is mehetnék GYESre... Ehelyett, veszett 2 év.

Na jó, felesleges mérgelődni ez már így alakult.

Remélem találok egy jó melót Rómában és év elején hello viszlát.

És emélem legközelebb csudaboldog bejegyzéssel érkezhetek..

Hali,

Greta

getting closer..

Avagy közeledünk..

Igen. eléggé átváltottam olaszról angolra. A munkámban sokkal többet használom már egy ideje az angolt, így efelé tartok, persze, az olasz is non-stop jelen van, Marco miatt.

Marco. És mi.

Csak mindig ismételni tudom, a helyzet változatlan DE. Hamarosan meglátjuk mi lesz az ő munkájával (bizony, jelenleg bárki veszélyben lehet az olasz BT-nél, csoportos elbocsátások a napirenden..).

De nagy valószínűséggel nem kell félnünk - azért kivárjuk míg le csillapodnak a kedélyek. 

Majd, legutóbb azt mondtuk - ha minden OK nála, akkor én január - február körül megyek. Ha munkával együtt, akkor úgy, ha anélkül, akkor is.

Hát mit mondjak, itt az idő. Sok pénzt energiát és nélkülözés jelent így élni, és már elég volt. Ha csak valami kis part time munkát keresek kint, és 2-300 euróm van, már jobb mint ami most van. A fizetésem majdnem fele itt elmegy a lakásra, 1-2 repjegy taxi és alig van valami abból amiért dolgozom.

Szóval, megyek majd, nemsoká. Mostmár tényleg készítem magam lelkiekben. Hisz itt az idő.. Milyen érdekes.. Nálam ez az évzárás év-kezdés gyakran jár újdolgokkal. Vagyis, ez lenne a 3. Az első volt az 'olaszkaland' januér elejével, a következő a BT-nél való kezdés és Budapestre költözés.. Hát itt a következő...

Reméljük minden rendben lesz.. 

ancora lontani...

Még mindig távol..

Ezt jelenti a címem..

Hello újra blog hello mindenki (sejtem mennyien olvasnak amilyen rendszeres blogoló vagyok :) de sebaj, a lényeg hogy én kiírom magamból, ha pedig valaki olvas és még tetszik is neki akkor jajj de jó :)

Nos, a helyzet valamennyire változatlan de a maga nemében stabil.

Én még mindig Magyarországon vagyok és csak hébe hóba Rómában, onnan dolgozva hisz már így is alig van szabink.

Voltunk nyaralni Görögországban szeptember elején nagyon nagyon szuper volt, mult héten munkám kapcsán Londonban voltam egy napot, szóval igen mozgalmas hónapot zárok.

A munka nagyon busy (ma csodák csodáára nyugodt napom van így eljuttottam ide hogy blogoljak :)). Viszont sok-sok pozítiv visszajelzést kapok a munkámról és nagyon jól vagyok így a csapaton belül. Habár megint közeleg a szerződés lejárta. Annyira nevetséges hogy mennyit bizonyíttottam mennyit güriztem, mégis csak hosszabbítgatják a szerződésem.. Elég csúnya ez dehát mit tegyek.

Attól egyre távolabb kerüleok, hogy csapot papot itthagyjak és kimenjek a nagy semmibe - miközben egyre nagyobb a vágy hogy végre ne kelljen repkedni egymáshoz és heteket nélkülözni.. De amilyen a helyzet kint, a butikoknél stage-ekre veszik fel a lányokat pár hónapos szerződéssel, 300 euróért.. Minden téren visszalépés lenne nem vagyok képes feladni amiért annyit dolgoztam. Szerencsés vagyok mert Marco ezt megérti és töretlen a szerelmünk, tényleg.

Csak ki tudja meddig mehet még ez így..

Jajj, lehet hamaosan elhagyon imádott kis lakásomat.. A bátyám fel akar költözni újra Pestre vagyis Budára, és ha esetleg találnánk 2 személyre való jó kis lakást, amivel anyagilag kicsit spóolni tudnék, akkor összeköltöznénk.. Sajnos a téli hónapokban nagyon sokat kiadok a lakásra, a repjegyek nagyon drágák újaban, és semmi pénzem nem marad :(

Mik a további tervek? Várunk.. várunk, hogy mi lesz a szerődésemmel. Amig külső contractoros vagyok sajnos nem nagyon megvalósítható hogy folyamatosan kint legyek.. de ahogy itt hallom a főnököktől egyre kevésbé lesz megengedett a távmunka is.

Hát, majd kiderül. Csak reménykedünk hogy minden jófelé alakul :) sziasztok, Greta

giornataccia

Igy mondják hogy 'borzasztó nap'.

Az van.. 

Kezdve az időjárástól a munkán át (semmi kedvem hozzá), a havi mikulást megelőző hormontúltengéseknek köszönhető érzékenységen át a nagyon negatív felismerésekig.

Pedig nagyon happynek kellene lennem - Marcoval pénteken indulunk nyaralni végre.

De túl erős a hormonok hatása és az idő szürkesége - nagyon magába vett..

Most konkrátan az az érzésem van, hogy az emberek el-el maradoztak tőlem. Eleve nem építettem ki túl nagy ismerettségeket itt - hisz épphogy felköltöztem és elkezdtem dolgozni, pár hónapra rá megismerkedtem Marcoval és beköszöntött a hol itt hol ott időszak.

Az a kevés ember aki közel állt hozzám pedig, ugy érzem, már lélekben kiköltöztettek Rómába. Nem keresnek. Vagy irigyek :S

Tudom kivülről biztos nagyon irigylésre méltó - Sorozatos kiutazások és mozgolódás. de azért azt is elmesélném mellé mindez mennyi egyébbel is jár. Anyagi tekintetben, család felől áldozatokkal és rengeteg fáradtsággal. Nem beszélve a jövőre kilátástanalságról, hogy mihhez is kezdek majd ott kint.

Kicsit szomorú ez. hiszen ilyen se itt se ott érzésem van.

És hogy a kőkeménynek tűnő baárti kapcsolatok mégsem annyira kőkemények.

Hát ez van. 

Remélem mielőbb ideér a mikulás és elmúlik ez a rossz passz.

Sziasztok, 

Greta

az út ami visz magával.. új szerződés 5 hónapra...

Sziasztok, 

A következőek a fejlemények.. Egy héttel a szerződés lejárta előtt megtudtam, meghosszabbítják a szerződésem, első ízben még az időtartama sem volt fix - 2 vagy 5 hónapot mondtak.. 2 hónap.. hát komolyan nevetséges.. Aztán végül a hét második felére az is kiderült hogy 5 hónap végül.. Wow.. óriási elismerés, nem? Igen, tudom, örüljön az ember a mai világban hogy van munkája bla bla.. Csakhogy itt mindenkinek rendes szerződése van, a csapatban, csak 2 lánynak van kölcsönzött szerződése mint nekem, de nekik határozatlan idejűt adtak rögtön.. Csak velem, velem, az idióta becsületes, lelkét is a munkáért odaadó emberrel kell így..

Ma érdekes dolog történt, aminek a kis mögöttes talánja csak most este villant be a tudatomba.. Ma hozták az új szerződésem, aminek ugye november 30-ig kellene szólnia, hát nem elrontották? szeptember 30-at írtak bele.. Majd holnap elméletileg futárral hozzák a céghez a kijavítottat és akkor aláírhatom..

Legszívesebben nem tenném meg.. Itthagynék mindent ahogy van, annyira nem érzem az irántam és munkám iránti megbecsülést..

Aztán, Marcoval junius 10 és julius 10 között 2 azaz kettő napot töltöttünk együtt..

Csak rettenetesen tartok attól hogy mi lesz, találok-e munkát, mikor találok.. Csak Marco szűk ismerettségi körében 2-en vesztették el a munkájukat az elmúlt 1-2 hónapban.. Egy-egy gagyi part time, 2 hónapos szerződéses help desk melóra 500-an jelentkeznek, egy portálon lehet látni hogy hányan küldték el a jelentkezésüket.. Iszonyat a helyzet ott. A nyelv miatt amúgy is hátrányban érzem magam.. Szóval nem éppen rózsásak a kilátások.. 

De ha már itt eleve nyomorultul érzem magam, a lelkemet is kidolgozom átszámítva 700 euróért ennek a fele elmegy a lakásra és az utazásokra, mi értelme is van ennek??

Talán egy napi pár órás baby sitter munkát találnék kint és egy 400 eurót azzal kapásból meg lehet keresni..

Legszívesebben azonnal mennék, ha lenne valami mondjuk augusztustól.. De már talán anélkül is..

Csak az anyagiak, jó lenne minél több félretett pénzzel a zsebemben nekiindulni ennek.. Így aztán holnap aláírom a nyomorult szerződésemet és egy picit még összeszorítjuk a fogunkat.. De úgy gondolom, oktoberrel legkésőbb megyek.. Minden jel arra mutat hogy itt felesleges már várnom, ugyan mire..

Hát, ma sem voltam túl pozitív.. de azért igyekszem összeszedni magam.. 

Jó éjt.

ancora confusione ...

Sziasztok, 

Nem, nem felejtettem el a blogom.. A szeretett kis blogom aki mondig itt volt nekem jóban rosszban :)

Nos, a szituáció korántsem fényes.

Ott tartottunk hogy akkor junius eggyel áttettek erre a nagyszerű projectre, ami, borzasztó - és ami a legnvetségesebb, mindenféle tréning nélkül az első 2 hét alatt átszivároktattak nekem több mint 30 projectet + a héten még kkapok egy olyan 20-at.. Nagyszerű.. Aztán, amikor május végén jött ez a dolog, a feletteseim mondták hogy akkor ezáltal a junius 30-án lejáró szerzősésemet meghosszabbítják. Ma kaptam megerősítés hogy akkor a szerződésem valóban meg lesz hosszabbítva vagy 2 azaz kettő hónappal vagy öttel, ezt még nem tudják.. De egész máig egy nagy kérdőjel volt hogy egyáltalán junius 30-al meló nélkül maradok vagy sem. Képzelhetitek hogy voltam..

Nem is bánom, ha csak 2 hónapra hosszabbítanak, ennél többet biztos hogy nem is akarok már itt dolgozni. Nagyon kiábrándultam.

Másfél éve itt dolgozom, jól dolgozom, a lelkem is kiteszem - és mit kapok.. 2 hónap hosszabbítást. Marco lesorolta az összes létező káromkodást..

Miközben, a többieknek, akik semmivel nem dolgoznak többet vagy jobban mint én - épp a multhéten kapták meg a bonusz-papirokat. Nah az nekem nincs. Elég nyomorult érzés volt, hogy itt szinte minenki belsős, határozatlan idejű szerződéssel van, és plusszpénzt is kapnak. Én meg, 2 héttel a szerződésem lejárta előtt még nem vagyok tájékoztatva a hogyan továbbról. Ez nagyon nagyon sértő nekem és tényleg nem akarok már sokáig itt lenni - még az önbecsülésem is odalehet..

Már óriási meló-nyomulásban vagyok minden nap végig fogom böngészni a netet melókért. Azt hiszem, lassan lassan odáig is eljutok, hogy már nem ragaszkodom a karrieremhez és sokkal több minden szóba jöhet.

A kapcsolatunknak sem jó az a sok távollét ás rá plusszban ez a sok idegeskedés a meló miatt. Régóta megy már ez így és már félek hogy nem tesz jót ez az egész..

Hát ez van, megint nem túlságosan vidám a helyzetjelentésem. Próbálkozom pozitív maradni és előre nézni, sok sok optimizmussal..

üdv mindenkinek, 

Greta

from Rome..

Azt gondoltam nem fog működni innen a blog, mert a facebook is le van tiltva.. erre tessék.. 

Na újra itt. 

Vagyis, még itt. Romában.

Ez az utolsó napom ezalkalommal, este felülök a repcsire és irány Budapest.

A fő hír, ugy néz ki, még egy kicsit marad a repcsizős időszak. 1-2 hónapig biztos. Ami ugye azt jelenti, van uj pozim Budapesten. Ami viszont szerencsére, lekopogom nagy valószínűséggel meg fogja engedni továbbra is a néhai távmunkát.

Egy egész más 'accounton' vagyis kliens-körön fogok dolgozni, de ugyanugy service delivery, azaz rendelések managelése. A főnököm marad. 2 másik kollegával fogjuk csinálni egész Europát, az egyik Dubaiban van (ő magyar), a másik pedig a UK-ben (angol). Szóval, éppen tökéletes, mert amint jól betanultam és önállóvá válok (sőt, valójában a tréning is mind online lesz..), teljesen mindegy lesz hogy honnan végzem a munkám. Valójában, ez eddig is így volt. (csak egy jó Cisco telefon és egy Headset hiányzik az olasz irodából.)

Ezalkalommal is jól megtapasztaltam a technikai hiányosságokat - és azt, mennyire nem beszélnek itt angolul.. Ami nem nekem hátrányos hanem nekik. Nekem (és a budapesti irodában nekünk), megszokott hogy 2 idegen nyelven éljük a munka világát. Nah jó tudom én mi egy uj contact center vagyunk a BT italy pedig a jó öreg Albacomból vált a BT részévé. És ez tökéletesen nyomon is követhető :D.

Be kell valljam, kicsit hiányzik az a fiatalos lendületesség az otthoni irodából. A légkör.

Szóval örülök, hogy még egy kicsit élhetem..

És ugyanakkor tudom, ha ott vagyok az azt jelenti, hogy a szerelmemtől viszont távol..

Nagyon sok minden más lesz itt. Ki kell alakulnia majd mindennek. Ezt a 2 hetet összenőve töltöttük Marcoval, (és jó jel, hogy nem volt probléma kettőnk közt a folyamatos együttlét miatt :D).

De nyilván nem örökre való ez.. Együtt megyünk munkába, az irodában is 2 méterre vagyunk egymástól. Kell majd nekem egy kis jármű (a dugókat elnézve inkűbb Vespa mint auto), mivel kint vagyunk a világ végén.. Ki kell alakulnia az autonomiámnak is, az a második dolog az iroda mellett ami azért hiányzik.. Hogy csináljak dolgokat önállóan.. Egyelőre teljesen rá vagyok 'utalva' Marcora..

Van viszont már olasz telefonom :)

Hát reméljük a legjobbakat. Mindenesetre a munkának örülök, hogy így alakult.. Megint új kihivások várnak :)

Na páá,

Never be desperate

"Never be desperate. Get rid of insecurities. Believe in yourself. Know what you want and go out and get it"

Never be desperate. - Soha ne ess kétségbe.

Hát, ez nagyon kis hasznos tanács számomra de egyre gyakrabban megesik velem.
Május 6 van és nem tudom június végével mi fog történni velem. Vajon maradok még itt és így fog tovább menni egy ideig a dolog? Vagy vége a melómnak és irány Róma? Nagyon kikészít ez a bizonytalanság. Minden csupa kérdőjel.. Tudom csak ismétlem magam, de talán jót tesz hetente egyszer leírni.
A napokban szólnom kell itt a főnököknek, hogy legyenek szívesek kideríteni mi lesz, fixen junius végén. Mert ha nem lesz semmi akkor júniussal nagy változások jönnek.
Marcoval már egyre gyakrabban emlegetjük ezt a dolgot, sokszor mondja - csak rajtam áll. Már ott lehetnék ha szeretnék - és szeretnék, csak nem munka nélkül..
Hát meglátjuk..
A project kifutóban, egyre kevesebb a dolgom itt. Fura érzés.. Eddig mindig csak egyre több munkám volt most meg épp ellenkezőleg.
Hát ez most egy ilyen rövid, picit panaszos bejegyzés lett..
Egy hét múlva viszont indulok, eddigi leghosszabb kint tartózkodásomra, picit több mint 2 hétre..
Puszi és pá

egy szép áprilisi hét Rómában..

Sziasztok újra,

Megint kedd van, hát írok :) Lehet beveszem ezt a keddet mint blog-nap :)
Egy hetet voltam Romában szerelmemnél onnan dolgoztam.
Kisebb technikai problémáktól eltekintve egész jól ment, jól éreztem magam az irodában és minden OK volt. A legnagyobb hír - ami végül füstbe ment de nem örökre azt hiszem az biztos - hogy állásinterjúra hívtak.. Egy kis telekomunikácios cég (international) de Romai HQ-val, és Network Operation teambe keresnek embereket. Elküldtem a CV-m, rögtön vissza ís írtak, hogy szerveznek interjú időpontot. Szoltam hogy 24- 29 között nekem jó lenne - írtak, 29-én délután 5-kor várnak (nem mellesleg az irodájuk a Trevi kúttól 200 méterre van amitől egyik szemem mosolyog másik megrémült. Biztos sokáig egy élmény ott dolgozni ahova mások nyaralni mennek (ehhez hasonlót itt Budapesten is érzékelek néha amikor a Szabadság híd / Citadella környékén járok..). De ugyanakkor élhetsz a világ legismertebb leggyönyörűbb városában, lehet hogy távol vagy a csodáktól.. Mint Marco, valójában a lakás a nagy körgyűrű vonalán van a város legszélén, az iroda egy 10-15 perces motor-útra szintén lülvárosi rész.
Azt hiszem irtam már egy párszor a tömegiszonyomról - na az Roma központjában gyakori tünet lehet :D És hát, vagy egy jó 30-40 perces motorút vagy 50-60 tömegközlekedés tűlünk.
Nade, eszem ágában sincs ezen problémázni. Ha valami jó ajánlattal találnak be, csak szépséges hálát adok az égnek és ámen.
Jah és hogy miért ment füstbe az interjú - tegnap délelőtt írt a hölgy, hogy sajnos a director sickness miatt távol van így halasztanunk kell az interjút - új időpont egyelőre nincs. Én szóltam, hogy most visszajövök Magyarországra és május 9 körül, vagy azután fogok visszamenni. Kedves volt a csaj írta hogy rendben és még egyszer elnézést.
Hát meglátjuk.
Egyre feszítettebb a helyzet, ez a kilátástalanság még mindig nagyon felemésztő.
Már Marcon is érzem - ő sose aggódik vagy problémázik. Most kérdezte a hétvégén, hogy mikor jár le a szerződésem? És mit mondtak?
Semmit. Semmi konkrétat.
Egy fix választ ki fogok kényszeríteni május végéig legkésőbb. Azért ez nem korrekt velem szemben - mindjárt lejár a szerződésem és aztán kopp.
Hát mára ennyi. Nem túl szép de ez van..

the most important things in life are not things..

Újra itt..
Egyre inkább újra élvezem az önkifejezésem ezen módját - habár e percben nem igazán tudom még miről fogok itt írni..
Hétvégén itt volt Marco és újabb szép 3 napot töltöttünk el.. Olyan érdekes hogy hozzá lehet szokni a dolgokhoz.. Úgy értem a jó dolgokhoz is. Mára természetesnek veszem, hogy mi együtt vagyunk rá találtam és hogy boldog vagyok. Ha visszaemlékszem, a huszas éveim elso felére uhh.. Hát rámfért a happiness..
Emlékszem amikor egy éve először találkoztunk. Minden olyan virágzó volt. Ne értsetek félre nem az hogy most nem jó - csak megszoktuk hogy vagyunk egymásnak. És nem tudom hogy ez ellen küzdeni kell vagy elfogadni. Igazából, nehéz elválasztani a megszokás és az elmélyülés jelenségét..
Nem tudom miért mentem bele ebbe a gondolatmenetbe. Most úgy tűnhet mintha valami nem lenne OK. Pedig az, teljesen :)
Izgatott vagyok.. Jövő héten megyek és szinte egy egész hétig együtt leszünk. Megyek a római irodába 1-2 napra biztos mert elég telefonálós napjaim lesznek. Megismerek egy halom embert ott.. Izgalmas.
Néha kicsit fárasztó ez a 'kérdőjelek közt élés', az hogy nem tudom 2 hónap múlva mi lesz hogy lesz..Hogy és miként fogok kimenni.. Mit fogok dolgozni. Vagy maradok még egy kicsit Budapesten..Minden olyan ködös, még mindig..
Aztán egyik este láttam egy beszélgetős műsort ahol ismert nők beszélgettek a boldogságról. Az egyikük azt mondta 'ne keresd a felhőtlen harmoniát azt az álomkép szerűt, vagy amit a reklámok adnak, a mosolyogva bonbon evős eszményi élet képét. Az élet, abban minden benne van, a problémák a betegségek a konfliktusok a bukások és sikerek, minden. Mindezek közepette kell boldognak lenni.'.
Megragadott ez a gondolat.
Én erre fokozottan hajlamos vagyok.. Mindig azt érzem hogy várok valamit, hogy mindig előre nézek. Például naközben az estét, hogy végre otthon üljek nyugiban.Aztán mikor ott vagyok, újra másra vágyok. Újabb dolgok után kutatok, amitől boldogabb lehetek. Egy új cipő, vagy zsákmány megszerzése. Itt jön a cím-idézetem: "the most important things in life are not things.." (azért egy szép új cipő az nah :D).
De igazából, talán csak új értelmet kell ennek kereni..
Jöhetnek itt a 'Carpe Diem' és hasonló közhelyek, de tényleg.
Egyfolytában csak azt érzem 'úton vagyok' valami felé. Megyek, de ez mind csak átmeneti.. Hogy itt vagyok éppen még most, de pár hónap múlva már talán Rómában. Újra ki kell hogy alakuljon egy új élet. Talán csak annyi a lényeg, hogy ezt az utat ne egy 'rossz rögös bekötőútnak' tekinsem hanem próbáljam minél inkább elfogadni mint egy életem aktuális pontját :)
Elég elmélkedős bejegyzés lett ez.. Nade, ilyen is kell..

... sacrificio per l' amore

Sziasztok,
Szerencsére lightos napok a munkahelyen (meg is érmlem, az utóbbi hónapokban nem igazán volt ilyen általában semmiféle magánjellegű dolgot nem csinátam mostanság az irodából, szóval.. )
Nos, még pár nap és jön Marco.
Utána pedig jön az első 'kintről dolgozós' egy hetem..
Annyira gondban vagyok a jövőre pillantba.. Vajon hogy lesz? Mikor szűnik meg ez az ingázás és jön a közös életünk? Vajon kitartunk mígnem kapok valami rendes munkát kint? Vagy egyszer csak elszakad a cérna és ekhatározzuk, mostmár elég és kiköltözöm lesz ami lesz?
Olyan kilátástalan itt az irodában is.. Azzal nyugtatnak, hogy ha vége lesz a projectnek nyugodjunk meg áttesznek minket más projectre és lesz pozink. De én csak szerződéses vagyok, bármikor kiderülhet hogy 'jah mégsem'.. Ezt muszáj megtudnom május végéig.. Hisz aztán június végével lejár a szerződésem és ha tényleg nincs semmi akkor fel kell mondanom a lakást.. Hisz munka nélkül hogy fizessem? És ez a gondolat rémiszt..
Ha így megyek ki.. állás nélkül és lehet hosszú hónapokon át csak otthon ülök majd.. Akkor nyilván úgy lennék már vele, hogy elvállalok akármilyen part-time melót, még akár baby sitterkedést is. Találtam egy oldalt, part és fulltime baby sittereket és nannyket keresnek, közvetítenek családoknak. Nagyon nem rossz fizetéssel.. Az átlag egy part time-babysitternél 550-600 Euro (4-5 orás meló max könnyű házimunkával). Illetve full time, - ott általában rendes házimunka is hozzá tartozik, 1000-1200 euróért. Az szerintem nagyon szuper. Néhol ottlakás is benne van - persze ez engem nem érint, de csak arra akarom kihegyezni a dolgot, hogy az au-paiereket iszonyatosan alulfizetik.. Heti 60 / 80 / 100 euróval, aki aztán mindig ott van kéznél nincs gyakorlatilag fix munkaidő és cserébe még privacyja sincs..
Szóval, eleinte egy ilyesmi dolog is szóba jöhet, csak keressek egy kis pénzt és ne full time üljek otthon..
Furcsa érzés hogy lassan lassan itthagyom a kis életem, amit amúgy szeretek... A munkám, az iroda (amit már bőven utálhatnék a sok stressz és nyomás miatt de valamiért még se). A kis lakásom, amit imádok még ha nem is full extra és gyönyörű, mégis, olyan kis otthonos és megszoktam és szeretem.. A kis kényelmes életem, hogy nem kell tömegközlekednem / autóznom..
Most az lehet érzékelhető hogy szomorú vagyok, és ez nekem egy áldozat.. De nem, Marco számomra az igazi, 'A' férfi és megyek, mennem kell és menni akarok mert vele akarok lenni rá vártam idáig. Persze, áldozat. Minden de minden jár kisebb nagyobb áldozattal.. És mégis megtesszük.. Gondoljunk csak a kis hivatali életemre, aminek ecsetelésésvel és felszámolásásval elkezdtem ezt a blogot.. Áldozatot hoztam magamért, hiába nélkülöztem elég sokat, karrier-vágyak és egyebek terén kint Milánóban és Torinóban megtettem mert menni akartam.. Aztán, megint egy áldozat, hiába imádtam kint és nem szerettem volna hazajönni, de egy jó munka reményéért megtettem. Most pedig, a szerelem ami vágány-váltást hoz.. Remélem minden rendben lesz.. Szurkoljatok :)

bazinagy olasz Húsvét...

Nagyon nagyon örültem a statisztikáknak - és ezzel együtt elképzelésem sincs hogy talált rám újra ennyi olvasó :) De tökjó..
Korábban is azt szerettem, amikor valami 'elmélkedős' témáról írhattam, amikor nemcsak a történéseket regélem el, hanem vannak hozzá fűződő gondolataim..
Nos most van..
A hosszú hétvége egy darabját töltöttem kint Marconál (mivel drága - szó szerint.. - légitársaságaink nagyon jól tudják mikor utazna leginkább a nagyközönség, jól megemelik a repjegyek árát az ünnepekre.. igy egy 2 napos kint tartózkodást tudtam eszközölni a húsvéti hétévégre).
Először is, sikerült jóóól megfázni a kiutazásra.. Ami azért volt kellemetlen, mert régesrég betervezett nagy családi ebéd volt vasárnap, ami duplán elkerülhetetlen volt, egyrészt eleve másrészt pedig Marco nővére és az egész család - 3 gyerkőccel, felutaztak Sziciliából Rómába, ami 10 évente egyszer esedékes, és mivel nagyon nagyobn ritkán lehet együtt így az egész család - mondhatjuk kötelező program volt ez a nagy-ebéd.. Hjajj.. Hát, eleve nagyon szenvedtem a megfázástól, és már azt is feldobtam Marconak hogy menjen el tudom, hogy nem teheti meg hogy nem megy, de én inkább otthon maradnék hisz iszonyúan vagyok.. Fájt a torkom a létező összes izmom, szóval pontosan oda, a hátam közepére kívántam ezt az egészet.. Nade aztán, ahogy ő mondta, tettem érte egy erőfeszítést azért az ígéretért cserébe hogy nem maradunk sokáig, - és elmentünk.. Az még oké hogy a 'nem sokáig' az majd 6 óra, de még betegen, és ebben az ordító olasz nagycsaládban ... Sokk ért, komolyan..
Voltunk vagy 16-an.. De ami hangzavart ez a két és fél tucat ember csapott.. És a legjobb, azzal kezdtek, hogy 'ugye nem vagy félénk, Pietronak volt egyszer egy barátnője, az annnyira félénk volt'... Nah megkaptam az ívet... Ugyan hogy ne legyek megszeppenve mikor bekerülök egy új kultúrába (na jó északon eltöltöttem egy kis időt, de az egy egész más faj, soha eddig nem tapasztaltam ilyesmit amit itt), a nyelv is idegen számomram, még ha beszélem is, de akkor is - tegyük hozzá a római dialektus mérfőldekkel az északinál megszotkotttól.. Nem mindenki, persze, például Marco szülei viszonylag csendes emberek és Marco is - néhányakhoz képest néma levente.... A csúcs a 40-es unokatesó, elvált szingli, afféle Sarah Jessica Parker mediterrán változata.. Nah neki aztán van hangereje.. Marco nővére és sziciliai férje a másik hangláda... Pfff, néha már komolyan fájt a hangzavar.. :) Nah jó, majd hozzászokom.. Remélem viszomt hogy egy halovány megértést tanusitanak affellé, hogy én más kulturából jövök, és hozzá kell szoknom ehhez... Bár, egyáltalán nem vagyok benne biztos hogy ez nekik felmerül...
Másnap, azaz tegnap megintcsak mennünk kellett volna ebédre... De akkor már tényleg azt mondtam Marconak, hogy nem bírok. Tényleg szarul voltam, és vagyok is, csúnyán elkapott ez a megfázás..
Tegnap éjjel aztán hazarepültem - ne repüljetek SOHA náthásan.. Azt hittem kiszakad a fülem... Iszonyat fájdalmakkal jár.. Ilynekor érzem azt, nem jó ez így.. Egy helyen kell élnünk, máskülönben .. szétmegy a fülem a röpködéstől.. :)
De komolyan.. Nehéz ez így.. Hát reméljük a sors segítségünkre lesz..
Sziasztok

my return

Sziasztok..
Úh de fura.. Újra blogolok.
Egyelőre nem mesélem el senkinek.. Egyelőre jó ez így.. Csak kiírom magamból amit gondolok..
Érdekes dolog ez, úgy érzem magam mintha most az törénne hogy elmesélem valakinek a dolgaimat azóta amióta abbahagytam ezt a blogot és hazaköltöztem.. Valójában, olyasmi..
Elöljáróban.. mi veérelt ide.. A változás szele talán.. A közelgő váltizások szele..
Kezdjünk mindent az elején - vagyis az utolsó bejegyzés után.
Nos, hazajöttem 2011 októberében. Decemberben már el is kezdtem dolgozni a British Telecomnál, mint service delivery - order manager, Olaszországra. Na igen a jó kis contact centerek világa.. De egyáltalán nem rossz.. Rengeteg tévhit kering a multi világáról, hogy kizsigerelő és szőrnyü.. Én ezt nem mondanám.. Nagyon szeretem a munkám (még ha az utóbbi hónaokban rendkívül stressztes és idegőrlő is..). Rengeteget fejlődtem minden téren ezalatt a 1,5 év alatt.. Beleírtve az interkulturális dolgok, nyilván szakmai téren és persze a nyelvtudás is. Ami, nemcsak a munkának köszönhető - vagyis, közvetve igen.
Az itt töltött első napokban már 'megismerkedtem ' online egy olasz kollegámmal, akivel aztán néhány hónap elteltével személyes találkozásra került sor.. Love at first sight.
Mostmár sok sok hónapon túl vagyunk majd egy év távkapcsolaton és a szerelmünk töretlen.
Úgyghogy jóideje új téma új izgalmak foglalkoztatnak - a jövő.. Nyilván örökkénem mehet így. Valójában, már jó ideje terveztük volna a kimenetelem, csak Marco 2 ház között volt, most költözött be az új lakásba.. Úgyhogy, most tartunk ott, ha lenne munka már mehetnék is... nah és itt a kulcsmondat.. ha lenne muka.. Iszonyat a helyzet Rómában a maunkaerőpiacon.. Sokkal rosszabb mint nálunk.. És én ott straniera vagyok, a nyelvüket beszélem de persze nem úgy mintha anyanyelvem lenne... Épp a hetekben akadtam ki folymaatosan azt éreztem, hpgy még annyi mindent nem tudok.. A lakással kapcsolatos munkálatokról társalogva csak néztem, gipszkarton, szegőléc és társai nem képezték a szókincsemet egyelőre... Nahmindegy is.. A lényeg hogy mármegint komoly változások előtt állok.. Hogy miként fog alakulni.. azt majd a sors hozza, - de mindenesetre majd beszámolok :) páá, Greta