egy szép áprilisi hét Rómában..

Sziasztok újra,

Megint kedd van, hát írok :) Lehet beveszem ezt a keddet mint blog-nap :)
Egy hetet voltam Romában szerelmemnél onnan dolgoztam.
Kisebb technikai problémáktól eltekintve egész jól ment, jól éreztem magam az irodában és minden OK volt. A legnagyobb hír - ami végül füstbe ment de nem örökre azt hiszem az biztos - hogy állásinterjúra hívtak.. Egy kis telekomunikácios cég (international) de Romai HQ-val, és Network Operation teambe keresnek embereket. Elküldtem a CV-m, rögtön vissza ís írtak, hogy szerveznek interjú időpontot. Szoltam hogy 24- 29 között nekem jó lenne - írtak, 29-én délután 5-kor várnak (nem mellesleg az irodájuk a Trevi kúttól 200 méterre van amitől egyik szemem mosolyog másik megrémült. Biztos sokáig egy élmény ott dolgozni ahova mások nyaralni mennek (ehhez hasonlót itt Budapesten is érzékelek néha amikor a Szabadság híd / Citadella környékén járok..). De ugyanakkor élhetsz a világ legismertebb leggyönyörűbb városában, lehet hogy távol vagy a csodáktól.. Mint Marco, valójában a lakás a nagy körgyűrű vonalán van a város legszélén, az iroda egy 10-15 perces motor-útra szintén lülvárosi rész.
Azt hiszem irtam már egy párszor a tömegiszonyomról - na az Roma központjában gyakori tünet lehet :D És hát, vagy egy jó 30-40 perces motorút vagy 50-60 tömegközlekedés tűlünk.
Nade, eszem ágában sincs ezen problémázni. Ha valami jó ajánlattal találnak be, csak szépséges hálát adok az égnek és ámen.
Jah és hogy miért ment füstbe az interjú - tegnap délelőtt írt a hölgy, hogy sajnos a director sickness miatt távol van így halasztanunk kell az interjút - új időpont egyelőre nincs. Én szóltam, hogy most visszajövök Magyarországra és május 9 körül, vagy azután fogok visszamenni. Kedves volt a csaj írta hogy rendben és még egyszer elnézést.
Hát meglátjuk.
Egyre feszítettebb a helyzet, ez a kilátástalanság még mindig nagyon felemésztő.
Már Marcon is érzem - ő sose aggódik vagy problémázik. Most kérdezte a hétvégén, hogy mikor jár le a szerződésem? És mit mondtak?
Semmit. Semmi konkrétat.
Egy fix választ ki fogok kényszeríteni május végéig legkésőbb. Azért ez nem korrekt velem szemben - mindjárt lejár a szerződésem és aztán kopp.
Hát mára ennyi. Nem túl szép de ez van..

the most important things in life are not things..

Újra itt..
Egyre inkább újra élvezem az önkifejezésem ezen módját - habár e percben nem igazán tudom még miről fogok itt írni..
Hétvégén itt volt Marco és újabb szép 3 napot töltöttünk el.. Olyan érdekes hogy hozzá lehet szokni a dolgokhoz.. Úgy értem a jó dolgokhoz is. Mára természetesnek veszem, hogy mi együtt vagyunk rá találtam és hogy boldog vagyok. Ha visszaemlékszem, a huszas éveim elso felére uhh.. Hát rámfért a happiness..
Emlékszem amikor egy éve először találkoztunk. Minden olyan virágzó volt. Ne értsetek félre nem az hogy most nem jó - csak megszoktuk hogy vagyunk egymásnak. És nem tudom hogy ez ellen küzdeni kell vagy elfogadni. Igazából, nehéz elválasztani a megszokás és az elmélyülés jelenségét..
Nem tudom miért mentem bele ebbe a gondolatmenetbe. Most úgy tűnhet mintha valami nem lenne OK. Pedig az, teljesen :)
Izgatott vagyok.. Jövő héten megyek és szinte egy egész hétig együtt leszünk. Megyek a római irodába 1-2 napra biztos mert elég telefonálós napjaim lesznek. Megismerek egy halom embert ott.. Izgalmas.
Néha kicsit fárasztó ez a 'kérdőjelek közt élés', az hogy nem tudom 2 hónap múlva mi lesz hogy lesz..Hogy és miként fogok kimenni.. Mit fogok dolgozni. Vagy maradok még egy kicsit Budapesten..Minden olyan ködös, még mindig..
Aztán egyik este láttam egy beszélgetős műsort ahol ismert nők beszélgettek a boldogságról. Az egyikük azt mondta 'ne keresd a felhőtlen harmoniát azt az álomkép szerűt, vagy amit a reklámok adnak, a mosolyogva bonbon evős eszményi élet képét. Az élet, abban minden benne van, a problémák a betegségek a konfliktusok a bukások és sikerek, minden. Mindezek közepette kell boldognak lenni.'.
Megragadott ez a gondolat.
Én erre fokozottan hajlamos vagyok.. Mindig azt érzem hogy várok valamit, hogy mindig előre nézek. Például naközben az estét, hogy végre otthon üljek nyugiban.Aztán mikor ott vagyok, újra másra vágyok. Újabb dolgok után kutatok, amitől boldogabb lehetek. Egy új cipő, vagy zsákmány megszerzése. Itt jön a cím-idézetem: "the most important things in life are not things.." (azért egy szép új cipő az nah :D).
De igazából, talán csak új értelmet kell ennek kereni..
Jöhetnek itt a 'Carpe Diem' és hasonló közhelyek, de tényleg.
Egyfolytában csak azt érzem 'úton vagyok' valami felé. Megyek, de ez mind csak átmeneti.. Hogy itt vagyok éppen még most, de pár hónap múlva már talán Rómában. Újra ki kell hogy alakuljon egy új élet. Talán csak annyi a lényeg, hogy ezt az utat ne egy 'rossz rögös bekötőútnak' tekinsem hanem próbáljam minél inkább elfogadni mint egy életem aktuális pontját :)
Elég elmélkedős bejegyzés lett ez.. Nade, ilyen is kell..

... sacrificio per l' amore

Sziasztok,
Szerencsére lightos napok a munkahelyen (meg is érmlem, az utóbbi hónapokban nem igazán volt ilyen általában semmiféle magánjellegű dolgot nem csinátam mostanság az irodából, szóval.. )
Nos, még pár nap és jön Marco.
Utána pedig jön az első 'kintről dolgozós' egy hetem..
Annyira gondban vagyok a jövőre pillantba.. Vajon hogy lesz? Mikor szűnik meg ez az ingázás és jön a közös életünk? Vajon kitartunk mígnem kapok valami rendes munkát kint? Vagy egyszer csak elszakad a cérna és ekhatározzuk, mostmár elég és kiköltözöm lesz ami lesz?
Olyan kilátástalan itt az irodában is.. Azzal nyugtatnak, hogy ha vége lesz a projectnek nyugodjunk meg áttesznek minket más projectre és lesz pozink. De én csak szerződéses vagyok, bármikor kiderülhet hogy 'jah mégsem'.. Ezt muszáj megtudnom május végéig.. Hisz aztán június végével lejár a szerződésem és ha tényleg nincs semmi akkor fel kell mondanom a lakást.. Hisz munka nélkül hogy fizessem? És ez a gondolat rémiszt..
Ha így megyek ki.. állás nélkül és lehet hosszú hónapokon át csak otthon ülök majd.. Akkor nyilván úgy lennék már vele, hogy elvállalok akármilyen part-time melót, még akár baby sitterkedést is. Találtam egy oldalt, part és fulltime baby sittereket és nannyket keresnek, közvetítenek családoknak. Nagyon nem rossz fizetéssel.. Az átlag egy part time-babysitternél 550-600 Euro (4-5 orás meló max könnyű házimunkával). Illetve full time, - ott általában rendes házimunka is hozzá tartozik, 1000-1200 euróért. Az szerintem nagyon szuper. Néhol ottlakás is benne van - persze ez engem nem érint, de csak arra akarom kihegyezni a dolgot, hogy az au-paiereket iszonyatosan alulfizetik.. Heti 60 / 80 / 100 euróval, aki aztán mindig ott van kéznél nincs gyakorlatilag fix munkaidő és cserébe még privacyja sincs..
Szóval, eleinte egy ilyesmi dolog is szóba jöhet, csak keressek egy kis pénzt és ne full time üljek otthon..
Furcsa érzés hogy lassan lassan itthagyom a kis életem, amit amúgy szeretek... A munkám, az iroda (amit már bőven utálhatnék a sok stressz és nyomás miatt de valamiért még se). A kis lakásom, amit imádok még ha nem is full extra és gyönyörű, mégis, olyan kis otthonos és megszoktam és szeretem.. A kis kényelmes életem, hogy nem kell tömegközlekednem / autóznom..
Most az lehet érzékelhető hogy szomorú vagyok, és ez nekem egy áldozat.. De nem, Marco számomra az igazi, 'A' férfi és megyek, mennem kell és menni akarok mert vele akarok lenni rá vártam idáig. Persze, áldozat. Minden de minden jár kisebb nagyobb áldozattal.. És mégis megtesszük.. Gondoljunk csak a kis hivatali életemre, aminek ecsetelésésvel és felszámolásásval elkezdtem ezt a blogot.. Áldozatot hoztam magamért, hiába nélkülöztem elég sokat, karrier-vágyak és egyebek terén kint Milánóban és Torinóban megtettem mert menni akartam.. Aztán, megint egy áldozat, hiába imádtam kint és nem szerettem volna hazajönni, de egy jó munka reményéért megtettem. Most pedig, a szerelem ami vágány-váltást hoz.. Remélem minden rendben lesz.. Szurkoljatok :)

bazinagy olasz Húsvét...

Nagyon nagyon örültem a statisztikáknak - és ezzel együtt elképzelésem sincs hogy talált rám újra ennyi olvasó :) De tökjó..
Korábban is azt szerettem, amikor valami 'elmélkedős' témáról írhattam, amikor nemcsak a történéseket regélem el, hanem vannak hozzá fűződő gondolataim..
Nos most van..
A hosszú hétvége egy darabját töltöttem kint Marconál (mivel drága - szó szerint.. - légitársaságaink nagyon jól tudják mikor utazna leginkább a nagyközönség, jól megemelik a repjegyek árát az ünnepekre.. igy egy 2 napos kint tartózkodást tudtam eszközölni a húsvéti hétévégre).
Először is, sikerült jóóól megfázni a kiutazásra.. Ami azért volt kellemetlen, mert régesrég betervezett nagy családi ebéd volt vasárnap, ami duplán elkerülhetetlen volt, egyrészt eleve másrészt pedig Marco nővére és az egész család - 3 gyerkőccel, felutaztak Sziciliából Rómába, ami 10 évente egyszer esedékes, és mivel nagyon nagyobn ritkán lehet együtt így az egész család - mondhatjuk kötelező program volt ez a nagy-ebéd.. Hjajj.. Hát, eleve nagyon szenvedtem a megfázástól, és már azt is feldobtam Marconak hogy menjen el tudom, hogy nem teheti meg hogy nem megy, de én inkább otthon maradnék hisz iszonyúan vagyok.. Fájt a torkom a létező összes izmom, szóval pontosan oda, a hátam közepére kívántam ezt az egészet.. Nade aztán, ahogy ő mondta, tettem érte egy erőfeszítést azért az ígéretért cserébe hogy nem maradunk sokáig, - és elmentünk.. Az még oké hogy a 'nem sokáig' az majd 6 óra, de még betegen, és ebben az ordító olasz nagycsaládban ... Sokk ért, komolyan..
Voltunk vagy 16-an.. De ami hangzavart ez a két és fél tucat ember csapott.. És a legjobb, azzal kezdtek, hogy 'ugye nem vagy félénk, Pietronak volt egyszer egy barátnője, az annnyira félénk volt'... Nah megkaptam az ívet... Ugyan hogy ne legyek megszeppenve mikor bekerülök egy új kultúrába (na jó északon eltöltöttem egy kis időt, de az egy egész más faj, soha eddig nem tapasztaltam ilyesmit amit itt), a nyelv is idegen számomram, még ha beszélem is, de akkor is - tegyük hozzá a római dialektus mérfőldekkel az északinál megszotkotttól.. Nem mindenki, persze, például Marco szülei viszonylag csendes emberek és Marco is - néhányakhoz képest néma levente.... A csúcs a 40-es unokatesó, elvált szingli, afféle Sarah Jessica Parker mediterrán változata.. Nah neki aztán van hangereje.. Marco nővére és sziciliai férje a másik hangláda... Pfff, néha már komolyan fájt a hangzavar.. :) Nah jó, majd hozzászokom.. Remélem viszomt hogy egy halovány megértést tanusitanak affellé, hogy én más kulturából jövök, és hozzá kell szoknom ehhez... Bár, egyáltalán nem vagyok benne biztos hogy ez nekik felmerül...
Másnap, azaz tegnap megintcsak mennünk kellett volna ebédre... De akkor már tényleg azt mondtam Marconak, hogy nem bírok. Tényleg szarul voltam, és vagyok is, csúnyán elkapott ez a megfázás..
Tegnap éjjel aztán hazarepültem - ne repüljetek SOHA náthásan.. Azt hittem kiszakad a fülem... Iszonyat fájdalmakkal jár.. Ilynekor érzem azt, nem jó ez így.. Egy helyen kell élnünk, máskülönben .. szétmegy a fülem a röpködéstől.. :)
De komolyan.. Nehéz ez így.. Hát reméljük a sors segítségünkre lesz..
Sziasztok