pensierata...

Ez valami olyasmit jelent hogy 'gondolatokkal teli'..

Mostanában ilyen vagyok ami igazából nem is csoda.. Soha nem voltam az a típus, aki csak úgy élt a vilgában. Hadd fejtsem ki :)

Szóval, azt hiszem, vannak olyanok akik úgy élnek, éldegélnek, és vannak azok a tipusok akik folymatosan terveznek valamit, ha nem terveznek, akkor azt tervezik hogy mit tervezhetnének. Tervezik hová lehetne eljutni elutazni ellátogatni, mit lehetne megszerezni, megunkává tenni vásárolni. Egész apró vonatkozáspokban, mint például, hogy mit kell bevásárolni munka után a szupermarketben, át a nagyobb dolgokig, amikre lehet gyűjteni, vagy, éppen tervet csinálni.

Aki nem érti miről beszélek, az az 1-es csapatba tartozik ilyen egyszerű.

Ennek a kettes számú típusnak vannak előnyei és persze hátulütőjei is. Ez ilyen emberek szerintem jó szervezők de talán túl.. 'pensierata'-k.. Azaz, ha épp sok változás, terv megvalósitás kellős közepén állunk, kimerülhetünk abban hogy folyamatosan gondolkozunk valamin..

Én most állandóan ezt teszem..

A költözés, a cuccukkal való logisztika, a munka nagy kérdése, vajon meddig csinálom ezt a melót majd kintről, vajon milyen lesz ott. Nekem ezt lesz az első hogy egy párommal összeköltözöm :)

Nem hiszem hogy gondok lennének, sőt, hiszem hogy nem lesznek, köztünk biztosan nem.

Sok gondolatom kering viszont akkörül hogy milyen lesz majd ott 'élni'.

Egy dolog amitől picit tartok, eleinte, az hogy ki kell hogy alakuljanak a saját dolgaim, az nem járja hogy annyi legyen az élet, hogy munka otthon, vagy együtt Marcoval az irodában majd este otthon, néha program a barátokkal. Szeretném ha mindekettőnknek lenne saját élete is... És ez főleg nyilván rajtam áll, hisz egylőre nekem nincs. De majd lesz.

Szóval, visszatérve a sok sok gondolatra ami néha már kicsit agyon nyom - lazítani fogok rajtuk.. Látom hogy Marco is látja rajtam hogy igy vagyok - nem szeretném hogy aggódjon, hogy terhet tegyen ez rá... Azt akarom hogy azt lássa jól vagyok és amúgy jól si vagyok, csak egy picit pensierata :).

Van úgy, hogy az embernek választania kell, és lemondania valamiről, amihez ragaszkodik, egy fontosabb dolog kedvéért. (...) Ha nem mond le semmiről, akkor soha nem is választ. Aki pedig nem választ, az soha nem fogja a saját életét élni.

Laurent Gounelle

 

Egy picit igy érzem.

Nem is egy dolog van amiről lemondok.

A családhoz való közelség.. Habár már önmagától értetődő hogy önálló életet élek, és nem vagyok otthon, de Budapest Kiskunfélegyháza egyszerűbb menet volt mint Róma Kiskunfélegyháza. Természetesen a szupi diszkont légitársaságknak köszönhetően, ma már ez nem olyan súlyos dolog.. De azért csak..

A barátok. Nem sok van már tényleg. Vannak akik az elmúlt időszakban távolra kerültek és nem elsősorban fizikai távolságról beszélek. Tudom hogy ma már a sok online eszköz által akivel fontos, áthidalható lesz a táv. Eddig is az volt.

A kis önálló lakás.. Miről is beszélek, hisz kint vár minket együtt Marcoval a szép kis csodszép fészek, szeretek ott. De itt is imádtam lenni, és több mint 2 évet töltöttem, hozzámnőtt :) Az első önálló kis kuckóm volt.

A munkahely. A munka mint ahogy irtam egyelőre megmarad de az irodát már nélkülözni kell majd. Hm, be kell valljam, szeretek itt. Néha sok a stressz a levegőben de nem zavar. Tetszik a légkör ami itt van, itt tudok tényleg hatékonyan dolgozni..

Szóval, nemis keveset adok most fel azért, ami viszont kiegyensúlyozottabbá teszi majd az életem.

Elfáradtam a sok repkedésben a szervezkedésben, a bőröndözésben... És mivel, Marco nélkül nem tudok már előrenézni, igy, mindenféle kétely és kétség nélkül lépek most arra amerre lépnem kell.

No mára befejezem mielőtt túl nehézre sikeredne a bejegyzés :) :)

 

 

looking forward

Kezdek egész pozitívan nézni a jövőbe :)

Mostmár szinte 100 %, március 1-én irány Róma, nagy bőrönddel. Apropó, meg kell vennem a jegyem + baggage :) Jujj de furi.

Minden egészen jól alakul, megkérdeztem a bankomat tranzakciókról egyebekről - a telefon szerződésem éppen február közepén jár le - azt le tudom mondani.

Van pár A és B terv, hogy mit csinálhatnék - ezeket ha komolyabbá válnak majd részletezem.

Lassan kezdhetek rendszerezni dolgokat - hisz a lakást bátyámra hagyom..

Szóval, alakulnak a dolgok szépen.

Még 2x fogok repkedni oda vissza mielőtt végleg kimennék. Aztán remélem, olyan másfél 2 hónapig egyáltalán nem kell reptér közelébe se mennem.. Hmm de jó lesz.. Teljes hónap nem telt el az elmúlt közel 2 év alatt hogy nem repültem - és gyakran havonta többször is repültem.. A szeptemberi hónapom volt a csúcs mikor is megjártuk marcoval Görögországot, majd voltam kint Rómában, és a hónap vége felé Londonban a workshoppon..

Ideje egy kis állandóságnak :)

Nem is tudok most sokminden másról beszámolni. Next time..

too tired ..

Jó fáradt vagyok.

A sok gondolat, aggódás, para amit hamarosan bekövetkező változások okoznak.Álláskeresés kutatás nap mint nap.

Ezek vannak most.

Hősiesen bevallom, a feszültség még a kapcsolatunkba is bekúszott - habár a napokban már lehet hogy inkább a közel két hetes távollét sem igen használ.

Ma érkezik Marco.

Nagyjából megszerveztük a februárt nagy nehezen, el se hiszem.. Az utolsó hónap - március elejével kimegyek. Munkahelyen elintézve, lakásomba beköltözik a bátyám.

Szóval, székhely másfél hónap múlva kihelyeződik Rómába.

Úgy sajnálom néha hogy ilyen görcsös vagyok (igen, tudom rajtam múlik). Hogy nem tudom ezt a dolgot ilyen fesztelenül megélni. Izgulok kicsit mi hogy lesz - el kell intéznem jópár dolgot, bankkártya kinti használatáról megkérdezni a bankot, vodafoneos szerződésmegszüntetés és egyebek.

Van már egy extra ötletem is, ha nem csak sima egyszerű melóban gondolkozom csak - egy kis Helen Doron angol kockó.. De ehhez még rengeteget kell informálódnom.

Szóval, izgalmak izgalmak és izgalmak.

Egy dolgot ismételgetek magamnak: Everything's gonna be alright.

..never lose your childish enthusiasm and things will come your way..

Ez azt jelenti: "Soha ne veszítsd el a gyermekies lelkesedésed, így jól mennek majd a dolgaid.." A Napsütötte Toscana cimű filmben hangzik el ez, Fellinitől származik.

Szintén ebben a filmben elhangzó idézetekről volt egy bejegyzésem már, a blogom első postjai közt.

A vonatsinek, amiket előre megépítettek a lehetetlennek tűnő terepen a még nem létező vonatnak és a katicák, amik ébren nem jöttek, az álomból felébredve viszont belepték az illető hölgyet, gyermekkorában.

Jó néha ilyen érdekes gondolatokat olvasgatni - még ha néha talán illúziókkal vannak teli, vagy épp rosszul asszociáljuk a saját helyzetünkre.

De azt hiszem a fenti, az örökérvényű, mindenkire igaz lehet.

Próbálom fenntartani a jó és pozitív hozzáállásomat, ahogyan az évet indítottam..

Néha jókedvre derít ez a spirituális hozzállás, de van hogy ez nem elég.. Mostmár konkrétan érzem, hogy ki kell jelölnöm a lépésemet és menni azután. 2 vegyes nemzetiségű párt is ismerek akik akkoriban jöttek össze mint mi az egyikük már egy éve hogy együtt álnek, a másik pár pedig márciusban lesz egy éve.

De miért is példálozgatok másokkal, miért kell hogy azzal győzögessem magam, hogy tényleg itt az idő.. Hisz ez nem attúl függ más hogyan csinálja és ki mikor hozott döntést.

Csak rajtunk - és mivel én lépek, elsősorban rajtam áll.

A kapcsolatunkban biztos vagyok, a többi pedig majd köré szerveződik.. A biztos pont mi vagyunk, és nem a munka (azt a 2013-as bejegyzéseim bizonyították, hogy a munka semmiképp sem... :D).

Szóval - gyönyörű dátum: március 1-2-ei hétvége.. GO. (még meg kell beszélnem a munkhelyemen és a lakást is elintézni LOL).

Megtanultam...

Mennyi mindent tanultam az elmúlt években. Nem lexikálisan, hanem úgy az életről. Tapasztaltam, edződtem és változtam.

Folyamatosan változtam, nagyot léptem 2011 kezdetén, illetve már 2010 második felében - amikor is kezdtem ezt a blogot..Kilé

ptem a komfortzónából és óriásira feszítettem a határaimat.

Rengeteget formáltak rajtam a sikerek és a kudarcok, az élmények amiket megéltem.

Ami utat bejártam, a kinti kaland, a hazatérés majd a Marcoval való megismerkedésünk - ez mind olyan kerek történet. Marcoval hihetetlen boldogok vagyunk együtt. Csak nem szabad erről megfeledkezni.

A jó dolgok ott vanak körülöttünk - csak hajlamosak vagyunk inkább a rosszakat észre venni.

Mint ahogy, órákat tudtam panaszkodni arról, ez a munkahely mennyire nem becsült meg engem, holott legalább ugyanannyi ellen-példát tudok felmutatni, ami az ellenkezőjét igazolja. A legpozitivabb éléményem a Mastercardos pár hónap, ahol folyamatos pozitiv megerősítésekkel nyomtak és ösztönöztek, igazolva hogy amit csinálok, az jó. Kihívtak és kiutaztattak Londonba - ilyen munkával kapcsolatos utazásban holott csak a team leaderek voltak még csak hivatva. A project manager a mai napig rendszeresen rámír, és nem munka miatt hanem boldog új évet kivánni, - és közölni, még mindig nagyon vár vissza.

Na és visszakanyarodva Marcora - őt is a cégnek köszönhetem, hogy megismertem.

Hajlamos vagyok másokhoz viszonyítani a dolgainkat - minthogy ez vagy az 5 hónap után kiköltözött a párjához vagy neki meg neki meg születik a közös gyermekük.. Kódolt panaszkodás és a 'nekem miért rosszabb' érzések, de el velük, - ugyan, nem mérhető az, mennyire töretlen és mély ami köztünk van Marcoval.

 

 

Megtanultam egy csomó mindent az emberi kapcsolatokról, barátságokról főleg, de még nem mindent.. Még mindig van pár kérdőjel a fejemben.. Vajon a töretlennek tűnő barátságok nem léteznek? Vagy csak nem derült még ki hogy töretlenek? Természetes hogy nem várhatjuk el az idő múlásával ugyanazt a színvonalú kapcsolatot, de mi az ami áthidalható és mi az ami azt jelzi, már nem lesz ugyanaz a dolog? Azt viszont megtanultam, bárhol ott rejtőzhet egy olyan ember aki kedvessá vélhat számunkra. Lehet hogy csak pár hónapig lesz jelen az életünkbe, de a lényeg, hogy belekerült, mert bele kellett kerülnie.

be ok..

Történt valami.. Napok óta pozitív vagyok..

Reményszálak sora - és csupa optimizmus..

Ma elgondolkodtatott a dolog, igazából én már kint lehetnék... Ma egy kolleganőm akinek a párja Németországban van, mondta hogy hamarosan lesz rendes lakás a pasijának, és akkor majd kimegy ő is, erre az ex főnökom: hát menj ki, dolgozol kintről..

Igazából, már 2 kolleganő is kiment tartósan, a UKbe,, egyikük azóta talált más melót, a másikuk június óta így dolgozik kint.

Ma megkeresett a 'volt PM', a mastercardos, és mondta, szeretne 'visszakapni' és amint bejön az a sok sok új project amit bejelentettek, kérni fog jóváhagyást egy plusz emberre és akkor újra csatlakozhatnék a csapathoz. Az ő főnökük egy holland fickó akinek ugyebár teljesen mindegy lenne hol vagyok, egyetlen probléma a telefon lenne, de ha ez működne, akkor még talán be is áldoznék egy kis pénzt saját kontóra is... a semminél sokkal sokkal jobb..

Hm, jó lenne, és egyáltalán nem lehetetlen..

folytatom a be positive attitüdöt és várom a jó szerencsét, úgyis jön.. :)

Új Év - Új lendület

Hm ilyen nagy gyakorisággal sem blogoltam mostanság.. :)

Boldog Új Évet Kivánok mindenkinek!

Furcsa változásokat érzel a levegőben. Az eddig utált januárnak most egész más illata van olyan igéretes és kellemes.

Valamiért azt érzem most érek meg egy csomó mindenre. Most kezdek leválni a félelmeimről, amiket addig annyira hűségesen tartogattam és dédelgettem..

Elkezdtem poyitivan élni.

Tegnap este a szülőknél voltunk, és még Marco nagybátyják családja is ott volt egy barátjukkal, na ez a hölgy tegnap megdicsért, hogy nagyon szépen beszélek olaszul, hogy tanultam meg. Rég nem kaptam ilyen pozitiv feedbacket.. Azért mert kezdtem bezárkózni.. Volt egy kát olyan szituáció ami kellemetlen volt számomra - amikor egy személy körülirására olyan szót használtam ami annyira nem használatos, és akkor Marco cseppet sem gátlásos unokatesója harsány vihogásban tört ki majd ismételte a többieknek hogy mit momdtam nagy hahotázva.. Hát köszi.. Na egy pár ilyen dolog egy fél éve tudat alatt is blokkokat krealt bennem és nem tudtam mostanság nyugodtan és felszabadultan társaságban lenni. És ez tegnap este megtört, nagyon jó érzés, végre..

A munkában is azt érzem, el fog jönni, nem is soká az én időm, talán enm véletlen hogy pillanatnylag ennyire nyugodt a melóm, - hogy legyen időm keresni kutatni és nyomulni.. Igy is teszem. Óriási ez a város és tudom, hogy menni fog..