2011. július 26., kedd

terremoto

Földrengés.. Az ám, komolyan földrengés volt, 4, 6 erősségű, ami nem is gyenge... Itthon tanultam épp, egyszer csak elkezd rázkódni, rengeni az egész ház.. Itt fent a 4. emeleten pláne durva ez.. Fél perc lehetett, kicsit pánikba estem, majd mikor vége lett, kimentem az erkélyre hallottam az utcán, mindenki ezt beszéli, tehát nem csak képzeltem...
Aranyos volt kedves, írta az smst utána, hogy éreztem a földrengést, minden OK?? :) Előző nap, vasárnap meg volt nekünk is az első "összezörrenésünk". Pedig mindketten nagyon nyugodt természetű emberek vagyunk.. De picit kiakadtam.. Igazából elbeszéltünk egymás mellett. Nem mondta konkrétan mit tervez, én nem tudtam, azt gondoltam - ahogy szoktunk késő este talizunk.. Erre ír koraeste hogy épp most vásárolt be, pihenjek, aztán tali. Erre én, jó, akkor még megnézem a született feleségeket, fél 9-től, aztán OK. Erre ő. hogy akkor kevés időnk lesz, mert neki jön egy haverja 11-kor motorfutamot nézni.. Nah erre én kiakadtam, köszi akkor hagyjuk.. Aztán mondta hogy így gondolta, hogy csinál vacsit, találkozunk koraeste, aztán jön a haverja maradhataok, vagy hazavisz, ahogy szeretném.. Csak ezt nem közölte ilyen egyértelműen, konkrétan a haveros részt egyáltalán nem tudtam előtte, meg igazából a vacsit sem, ezért gondoltam, hogy még otthon desperate housewives-ozok.. 
Nade aztán tegnapra minden szépen elsímult.. Taliztunk, és félretettük, azt mondta nem szeretne többet veszekedni velem.. Én sem.. 
Érdekes.. Az az érzésem, hogy Davide-nél ideálisabb pasit keresve se találhattam volna.. Mert olasz, igazán, benne van az olasz sármos viselkedés, de közben nem a "ciao bella" - szoknyavadász típus.. Ez eddigi pasiknál mindig észrevettem, 2 nap után tesoro (kincsem), meg hasonlók.. Az olyanokból arra tudok következtetni, hogy ilyen típus, hódító, szereti kábítani a nőket.. Davide nem ilyen.. A közkedvelt közösségi portálon se látni semmi gázosat, nem úgy mint egy-két korábbi pasinál, akit megismertem, minden nap valami nő és kedves post-jai jelennek meg az adatlapjukon.. És 600 ismerősből 520 nő, 80 pasi :D
Tudom, apróságok, de számít.. :)
Hű, holnapután indulás a tengerhez.. Vegyes érzelmekkel indulok neki.. Jó is lesz, mert szép helyen leszek, igazából majdnemhogy nyaralok, de közben picit mégis dolgozom, és hát Davide.. :( 
Laurának elmeséltem a randikat, és mondta is, jaaaajjjj, és pont most megyünk el, szegééény :) Azt is mondta, ha bármikor jönne hozzám, jöjjön nyugodtan augusztusban..
Szerencsére van ez a mobilstickem, aminek köszönhetően augusztusban is írok, és jelentkezem.. 
A következő bejegyzés már onnan lesz :)
hali

2011. július 23., szombat

non é un caso...

nem véletlen... 
Ebben hiszek.. Hogy nincsenek véletlenek.. Mindennek megvan a maga nyomós oka.. De legtöbbször ez csak az események megtörténte után lesz nyilvánvaló..
Hogy lehet, hogy Milánóban majd' fél évet töltöttem, de 5 hónap után sem éreztem olyan jól magam, mint itt, Torinóban egy-két hét után? Éreztem, átmeneti állomás.. Nem tudni hogy alakul a sorom, és nem jelenthetem ki, hogy biztos itt maradok, mert ki tudja mit hoz még az élet.. De itt tényleg teljesen más.. Minden tekintetben.. És az sem lehet véletlen, hogy Milánóban fél év alatt csak jöttek-mentek a pasik az életemben, de senki nem fogott meg.. Itt pedig egy hét után találkoztam valakivel, akivel szépen lassan, de egyre közelebb és közelebb kerülünk egymáshoz..
És az, hogy az anyuka a családnál készségesen ajánlgatja segítségét a jövőre vonatkozóan, munkaügyben, épp tegnapelőtt mondta hogy ha tényleg itt szeretnék maradni, felkeres nekem a napokban pár céget - HR-es révén sok a kapcsolata.. Ezért tegnap egész délelőtt a CV-imet írtam, majd délután munka, este pedig még egy "gyorsnak mondott", de hosszúra nyúlt randi :) 
De ma végre teljesen szabad vagyok.. Takarítás, tanulás, lazítás.. és kedves.. :) Jajjj megszegtem a saját szabályom, sokat írok magánéletről.. :S de kikívánkozik belőlem..  :) Annyira érdekes tényleg, hogy itt így alakulnak a jövőre vonatkozó dolgok, hogy-hogy Milánóban se munkatéren, se magánéleti vonalon nem jött semmi, ami mag akart volna állítani? ide kellett jönnöm... A Firenzei pályázat is... Már csak így gondolok rá, pozitívan.. Hogy azért nem sikerült, hogy most itt legyek..
Egyetlen bánatom, hogy jövő csütörtökön indulás az 5 hetes vakációra - vagyis nem olyan nagy bánat ez :D - csak hát a kedves, hiányozni fog... 
na jó mára ilyen kis "elmélkedős' bejegyzés kerekedett...
ciao tutti..

2011. július 17., vasárnap

a posto..

 Tutto a posto, azaz minden a legnagyobb rendben..
Jól érzem magam.. A család állati helyes, anyuka épp pénteken ecsetelte hogy mennyire elégedettek velem, és tökéletesen csinálom a dolgom.. Ez nagyon jóleső dolog, hisz Milánóban ilyet sose mondtak, miközben ugyanúgy a maximumot próbáltam ott is, de úgy éreztem, mindegy nekik, mit csinálok, kb.. Itt nem, itt odafigyelnek a szülők nagyon a gyerekeikre..
Július 28-án indulunk Alassióba, a tengerhez.. 5 hétre.. Ó te jó ég, hihetetlen... Ha nem lenne ilyen helyes a család, lehet hogy félelemmel néznék elébe.. Ha pl a milánói családdal kellene ezt megcsinálnom.. De itt nincs ilyen para.. Egész más emberek.. És más életvitel.. A gyerekek minden délután 2, 2,5 órát alszanak, na az lesz az én "napozó" időm.. :) Vettem is egy plussz fürdőruhát, mert hát azért 5 hétre.. elkél.. A saldi, leértékelések őrület mennyire megy, a fürdőruhám pl 50%-ra volt leszállítva, 7 euró volt, a Tallyban...
Nem is tudom miről kellene még beszámolnom.. Készülök a jövőre.. Kezdem átírogatni az önéletrajzaimat, - ebben Laura, anyuka segít, mert ő HR-es hosszú évek óta, sőt, egy HR közvetítő cégnek dolgozik, és mondta hogy ha szeretnék maradni Olaszországban ahogy végzek náluk, segít szívesen munkát találni.. Óriási..
Mi van még.. Hát a magánélet.. Jajjj..

"...az egész mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.." (Coelho)

Van itt egy pasi.. Akivel már találkoztam párszor, és akivel egyre több időt töltünk egymással, és nagyon-nagyon kellemes vele lenni... Egy este egy ismerősi társaságból megkérdezte egy lány, hogy a barátnője vagyok? mondtam, hogy hát azt nem mondanám. (az a 3. találkozásunk volt). Később számon kért a drága, hogy mi az "hogy azt nem mondanám..." :) De kétségkívül egyre jobban belemászunk a dologba.. És olyan fura. Izgi, de közben fura is.. Hová vezet ez.. 
A fenti Coelho mondat elgondolkodtatott.. AZ elvem, hogy semmi sem véletlen.. Nem véletlen, hogy nem Firenzébe készülök épp,m hanem Torinó jött.. Nem véletlen, hogy annak idején decemberben nem Novarába mentem, mert ha igen, most nem lennék itt.. Ide vezérelt a nagy könyv.. 
Már picit rossz belegondolni, hogy hogy telik ez az 5 hét.. Ő ebből kettőt sziciliában tölt majd. A maradékot Torinóban, de csak a hétvégén tud majd esetleg lejönni hozzám.. Szóval, kérdőjelek.. 
De alakul, alakul úgy, ahogy alakulnia kell :)
Tudom, ködös voltam.. Ez van :)

2011. július 8., péntek

quasi 2 settimane

majdnem 2 hét..
Bizony.. majdnem 2 hete itt vagyok, olyan fura, szalad itt is az idő.. Főleg mert elégedett vagyok, élvezem a napokat..
Akkor is, ha ezekben a napokban sokkal többet kellett dolgoznom, mert Annina lázas volt hét elején, így nem ment suliba.. Tegnap egész nap vele voltam. De nem volt gáz.. Egy 2 éves gyerkőc önmagában főnyeremény.. Ha a bátyja jelen van, persze mindjárt jönnek a butaságok, egymás piszkálása, és ebből adódnak gondok.. De tegnap lady's day volt :D 
Reggel átmentem, kértem egy takarót, és kimentünk Anninával a parkba.. Eltöltöttük ott a délelőttöt, majd pici séta - eközben elaludt - így egy padon én is megálltam pihizni, és csak néztem, ahogy édesen alszik.. Már most imádom ezt a picúrt mi lesz később.. :) Aztán hazafelé menet a szomszédokkal futottunk össze, de nem a mi utcánkban, kicsit távolabb, őket nem ismertem eddig, csak Annát ismerték fel. Aztán bemutatkoztam, beszéltünk kicsit, majd hazamentünk. Megebédeltünk, és bedugtam az ágyba, délutáni alvásra. Jó 2 órát aludt, addig én neteztem, elvoltam. Délután elmentünk egy újabb sétára, itt a környékben. Vettünk Kinder Buenót, - ahogy bevittem a supermarketbe, letettem a babakocsit, és a kezemben vittem be, kérdeztem a pénztárnál, hogy ott hagyhatom elöl a babakocsit, erre a pénztárosnő: a babakocsit vagy a picit is? erre én neeem, csak a babakocsit :D - erre a nő: még jó mert el is vinném a bébit :D Mert olyan cuki :). A boltban semmi nyavajgás ezt akarok, azt akarok, én ajánlottam neki a Kinder Buenót, és nagy szemekkel nézett rám, és mondta "Grazie" :D Azt hittem felzabálom :D
Aztán kimentünk a folyópartra enni.. A padon ülve utánozni próbált, keresztbe akarta tenni a lábait.. Haláli volt :)
Szóval nem vettem rosszul, hogy egész napos melóm volt, mert igazából majdnem ugyanazt csináltam, mint amit egyedül csináltam volna.. Csak megcsodáltak minket az utcán 150-en Anninával.. Nah jó, Anninát csodálták meg :D És, már megvolt az első kérdés, enyém-e.. :D 
A mai napom viszont az elmúlt kettő miatt szabad :) Vásárlás, filmnézés, pihenés, este pedig pizzázás, Laura mondta tegnap hogy mennek pizzázni, menjek velük este nyugodtan.. Miért is ne, szeretek velük lenni :)
Jah, a héten megvolt a második randim, amin megkaptam az olasz-tudásomra vonatkozó eddigi legszebb bókomat, azt mondta a ragazzom, hogy néha fel se tűnne neki, hogy nem vagyok olasz, olyan jól beszélek.. Nagyon örültem :) A srác egyébként sziciliai, helyes, jófej, elsőre nem mondanám igazán ez esetemnek, de jól éreztem magam vele.. Ittunk egy italt itt a nagy téren, majd motoroztunk :) Jó volt.. :) Találkozunk még :)
Nah szóval minden OK.
Írok majd mostmár viszonylag rendszeresen, kedves olvasóim :)
hali

2011. július 3., vasárnap

la vita nuova..

Az új élet..
Tetszik.. nagyon nagyon tetszik.. 
Nem tudok eleget regélni Torinóról, sokkal sokkal jobban bejön mint Milánó.. Kivéve az onnan hiányzó társaság. de hát jól van, majd kialakul.. Sőt, így is jól elvagyok.. Tudjátok, írtam már párszor, semmi bajom az egyedülléttel, az egyszemélyes séták, parkban tanulás, miegymás.. Szeretem..
Ígéretet tettem, hogy visszakanyarodom a Magyarországon töltött napokra.. Keveset írtam róla.. A szokás viszont megmarad, nem szeretem pontról pontra leírni a napok eseményeit.. Inkább a konklúzió amit szívesen megörökítek.. Hogy mit váltott ki belőlem.. Nos, amikor hazaértem, nem az a fura érzés fogadott, mint vártam, egyrészt sokkal kevesebb időnek tűnt a távollétem, másrészt pedig azt találtam felfedezni, hogy nem igen változott semmi.. Az élet megy tovább nélkülem is :) de jó volt látni, hogy örültek nekem a körülöttem lévők.. Jó volt, na, de azért megállapítottam, hogy állati jót tett nekem a kimozdulás.. A bulizás például.. sokkal felszabadultabban szórakozom itt Olaszországban.. Nem azt figyelem, hogy a volt pasim exbarátnője most kivel kavar, vagy az a gimis lány, aki alattam járt eggyel, de meghízott.. Itt nem ez van, csak szórakozom. Sorra jönnek oda az új emberek - na jó, főleg pasik, beszélgetnek, nyitottak, lazák..Nehogy félreértéstek, kedves barátaim, veletek iszonyat jó volt végre együtt.. 
De a levegőváltozás jó irányba vitt.. Beszűkült, kisvárosi "hivatalnok"-életemet felváltotta egy sokkal színesebb, változatosabb élet.. A Milánói.. 
Most a Torinói egy nagyon szuper középút.. Milánó a másik véglet volt.. Pici időbe telt megszokni az állandó pörgő forgalmat, a sok-sok mindenféle embert, nemzetiséget, a világvárost.. Torinó kisebb egy picivel, barátságosabb, nincs tele bevándorlókkal, kellemes kis utcákat, gyönyörű tereket, és az idilli folyópartot lehet megtalálni.. A park is jól reprezentálja a különbséget, Milánó parkja ahová jártam, na ott mindent látni.. A szó negatív értelmében is.. Itt, a közelemben lévő Parco Valentino egy állati kellemes hely.. Kellemes emberekkel, semmiféle veszélyérzetem nincs egyedül sem..
A család egyre szimpibb.. Hiába dolgozom jóval többet mint a szóban forgó 3 óra, nade ebből egy csomó olyan program, ami tetszőleges, de szívesen csinálom.. Például a szülők hazatérése utáni vacsi. Örülnek ha maradok, és szívesen maradok.. Jókat beszélgetünk a szülőkkel, elmesélem a dolgokat, mindig helyeselnek, hogy jól tettem mindent, itt a kezemben az eszköz, sőt, kérték, hogy fegyelmezzek, szidjak, dícsérjek, magyarul csináljam ahogy ők.. 
A napok jól telnek.. Délelőtt csavargás, város-megismerése, (valamelyik nap felfedeztem egy óriási piacot, zöldség, gyümölcs, ruha, háztartás, minden, az rendszeres heti program lesz :D). Utána haza, egy gyors ebéd, majd délután egy kis park, tanulás, napozás, szinte mindig így volt. Háromnegyed 4-kor pedig usgyi a gyerekekért..
Az első igazi hétvégémen - hisz az előző a megérkezéskor még egy kicsit hébe-hóba volt - szóval most MTV days volt.. Zenés rendezvény.. Ennek örömére látogatóm érkezett.. Giovanni, a sondriói hapsi, akivel eddig Milánóban egyszer találkoztam.. Felajánlotta hogy eljön, - kocsival 3.5 óra az út, nem semmi... Még Milánóban is messze voltam, az 2 óra volt, de hihetetlen, hogy még ide is eljön..Állati helyes volt.. Nagyon klassz estét töltöttünk el, aperitívóztunk, picit becsíptem :) Végignevettem az estét.. Ez a pasi egyfolytában mosolyog.. És ez fertőző.. Nem tudom mi lesz ebből.. Nagyon édes, tényleg..  Na jó, hagyjuk is ezt :D
Ma még nem tudom mit csinálok.. Talán felmegyek a dombra, amit itt van szemben a folyó másik oldalán.. Szép kilátás van a városra.. Vagy park egy kis tanulással..
Meglátjuk.. Majd írok
sziasztok
jah és egy kép a szűk kis macskaköves utcákról, amit imádok..