gli ultimi punti..

Az utolsó bejegyzések.

Úgy érzem, ez innentől kezdve nem hiteles.. hisz nem Itália.. Olyan nagyon nem is kalandozás :) Na jó, nagyjából leírom még, hogy alakul a sorom, de azt hiszem hamarosan befejezem a blogolást (de ígérem, ha netán visszaterel a sors, folytatni fogom).

Szóval, hogyan zajlik az élet itthon..

Nos, zajlik is, - hisz még csak 2 hete vagyok itthon, de már 2x Pesten jártam. De közben elég sok a semmittevős nap, amikor csak lógok - nem szeretném ha ez sokáig tartana.. Igaz, azzal bíztatnak a dolgok, hogy nem fog. Szerdán felmentem a Corvinus állásbörzére, lett is egy interjúm péntekre a Hays-nél (közvetítő cég). És sok más cégnél kaptam bíztató válaszokat, illetve néhány helyen konkrét állásra tudtam leadni az önéletrajzomat..

A Hays-hez egy konkrét pozíció pályázása miatt hívtak be. A csaj már szerdán az állásbörzén gyorsan letesztelte  a nyelvtudásom (igaz olaszul nem beszél, de feltette a kérdéseket angolul, és kérte hogy olaszul válaszoljak :D). Tökjó volt, azt mondta utána hogy nagyon tetszik neki ahogy olaszul beszélek. Aztán pénteken érkeztem a gyönyörű Eiffel irodaházba, közvetlen a nyugati pályaudvar mellett gyönyörű hatalmas irodaház - ami a legdurvább, maga a cég, akikhez keresnek is ott van, ebben az irodaházban.. Ez már jó pont.. A cég egy nem igazán nagy multi, Keleten vannak központjai, Bangkok-ban a fő központ,. De Európában csak Pesten van jelen. Egy webes hotelfoglaló oldal szolgáltatóközpontja. És 2 nyelven beszélő ügyfélszolgálatos kell nekik.. Egy hátulütő van, 2 műszak.. 6-15-ig egy óra szabad, vagy 13-22-ig. Hát nem is tudom.. Lehet annyira nem is rossz.. (csak a koránkelés :S).

Az interjún elmondott a csajszi mindent a cégről, jól felkészített a következő körre, ami már a cégnél lesz (ha lesz). Írtam olasz tesztet, beszéltünk angolul.. És mondta ha esetleg ez nem jön össze, pályáztat máshová is, semmi para.. Már aznap délután láttam a honlapjukon a TATA-nál egy pozíciót ami naggggyon érdekelne (market research analyst), és írtam a közvetítő csajnak, hogy nagyon érdekelne ez a pozíció.. - viszont a kapcsolattartó a Hays honlapon láttam, ennél a pozíciónál nem ő, valaki más.. Vissza is írt gyorsan, hogy azt kéri ne jelentkezzek a honlapon a TATA-s pozícióra, majd keres ezzel kapcsolatosan hamarosan. Szerintem emiatt, hogy nem ő a kapcsolattartó, biztos ő maga akar kiközvetíteni.. Vagy ki tudja..

Szóval ez most nagyon jó, hogy a Hays-nél így "bemutatkoztam", náluk nagyon sok a többnyelvű állás.

Egyéb mesélnivaló, nem igazán, telnek a napok, próbálom rávenni magam az olaszozásra angolozásra, de kicsit nehézkes.. Valójában egy olasz üzleti nyelvkönyvre lenne szükségem, de nem igazán találok..

De nagyon csak "átmenet-érzésem" van, érzem, hogy nem itt lesz a helyem.. Csak ámulok bámulok a kisváros megszokott dolgain, hogy ki kivel, meg mennyire nem változott itt semmi.. Ez elől akarok menekülni.. Jó lesz Pesten, úgy érzem.. Már ezalatt a 2 nap alatt is rájöttem, ahogy fent jártam, hogy nagyon tetszik.. Már nem érzem azt amit régen, "kislány a nagyvárosban".. Szóval, Budapest, jövöööök :)

a casa..

Itthon..

Hát hazaértem.. Itt vagyok.

Fura.. Az első hét igen betegesen telt.. Keveset mozdultam ki..

Péntekre azért összejött egy buli.. Jó volt, végre a barátnőkkel..

Nagyon vegyesek az érzések..

A lényeg, hogy ne húzódjon el ez a már nem ott, de még nem is életem új helyszínén.. Valamiért érzem és tudom, hogy nem fogok Félegyházán maradni.. Kinőttem,. annyira megszerettem a nagyvárosokat, és a karrier-igényeim itt nem megvalósíthatók.. Közben a két legjobb barátnőm azt mondják, nekik az a megérzésük, hogy az olasz kaland még nem ért véget.. Nem tudom.. Én nem érzek semmit.. Vagyis, azt hiszem, nem akarok érezni semmit, nem akarom gyászolni a hazatértem, próbálok nem gondolni arra, jajj milyen jó volt kint, mert nem jó semmire.. 

Arra koncentrálok, hogy végre előre haladjak, megcsípjek egy nagyon szuper melót, és szépen kialakuljon az új életem..

Közben mindenféle dilemmával szembesültem.. Pl, nyalvvizsga, tegyek, ne tegyek, középfok, felsőfok, az is dilemma, hogy merjek.e jelentkezni a felsőfokú, folyékony olaszos pozíciókra.. De jelentkezek, szóval, önbizalom már megvan, de nem ártana, ha ezt valami alátámasztaná :) És ki tudja mikor, mihez kell majd a nyelvvizsga, na erre gondolkozni kezdtem, akarok még tanulni is, sőt, a Félegyháza - Budapest viszonylatban való utazgatáshoz jó lenne ha lenne egy diákigazolvány, be kellene íratkozni valami suliba (ilyen kis apró fuvallattal indult), erre tegnap este találtam egy szakot, ami nagyon nagyon csalogat, főleg, hogy mesterképzés, levelező, de államilag finanszírozott (szóval ingyen lehetne egy mesterdiplomám) ráadásul nem akármilyen, nemzetközi tanulmányok - ami az angol önéletrajzomban annyira vagány lenne :D international relations :D

De közben az a baj, hogy nem tudom, jelenleg a versenyszférában való felvétel során hátrány vagy előny a folyamatban levő tanulmányok..

Igaz, ez februárban kezdődne, most kellene jelentkezni november közepéig, és ha februárig találok munkát, talán nem is kellene említenem, meg hát levelező, péntek délután-este meg szombaton van oktatás, de ki tudja.. Ez a baj, fogalmam sincs, a versenyszférában, a multiknál hogy veszik a saját tanulmányokat.. :S

Jah és 2 felsőfokú nyelvvizsgát kell produkálni a végére (2 éves a képzés), nah jó, az angol megvan, olaszból meg azt hiszem közel járok hozzá..

Szóval nem tudoooom, nagy a dilemma, szívesen fogadnék tanácsokat... :S

Az első most a munkahely, hogy megtaláljam a nekem valót, és elsősorban oda akarok koncentrálni, de közben nagyon szívesen tanulnék is.. Lehet tavaszig kellene pihentetnem az ötletet és jelentkezni a normál szeptemberben indulóra.. Hisz ki tudja még hova sodor az élet (ez Pesten lenne, a Zsigmond Király Főiskolán).

Vááá, nem szeretem az ilyen dilemmát..

Hisz most semmi másra nem szabadna koncentrálnom, csak a munka-projektre.. Mondjuk, csinálom is rendesen, az önéletrajzom - 3 nyelven már olyan gyönyörű, hogy jahhjj, és az excel táblám a jelentkezéseimmel egyre csak hízik és hízik.. Tényleg sok helyre beadtam már - és épp ezért kicsit furcsálom is, hogy még nem hívtak sehová.. Jövő héten meg kell törnie a jégnek.. Komolyan mondom, olyan szívesen mennék már interjúra :)

Nah majd jön, aminek jönnie kell.. Írok majd még néha néha, mégha nem is hiteles már így a dolog, hisz nem kalandozok és nem Itáliában :D

quasi finito..

majdnem vége..

Nagyon a végéhez közeledek..

Holnaptól kezdek pakolni.. 

A finálé örömére jól megfáztam.. Szép..

Nem vagyok toppon.. Ma reggel szép fotókkal indult a nap, Davide új képei, egy új csajjal.. Nem mondom, állatira feldobott..

Lehet hogy írnom kellene egy könyvet az olasz pasikról.. Sok-sok tapasztalattal rendelkezem a témában.. :S

3 típust tudnék megkülönböztetni:

1. az igazi szoknyavadász bastardo (ebből nagyon-nagyon sok van..). Aki előszeretettel falja a nőket, mindenféle szégyenérzet nélkül, vadul éli az életét és nem tud lentebb adni a szórakozási és hódítási igényeiből, úgy érzi ez jár neki...

2.a "ciao bella" ugyancsak nagy hóditó-ösztönnel bíró ragazzó, aki már kevésbé veszélyes, de azért a bókolás, és a hízelgés alapeleme, viszont érzelmesebb, szentimentálisabb..

3. a normális, korrekt olasz pasi (nah nekem ilyennel nem volt dolgom :D, de más példájából látva, létezik, csak ritka.. )

Jó persze, nem lehet így kategorizálni az összes pasit.. De én kb így tudnám összefoglalni a pasikkal való tapasztalataimat..

Úgy érzem sokkal jobban kategorizálhatóak, mint a magyarok, egyébként.. :D

Sok pályázatot elküldtem már otthonra, remélem a legjobbakat.. Lesz egy virtuális állásbörze is, amin online leszek, és nagyon bízom benne, hogy hamar jön az áhított lehetőség..

Próbálok pozitívan nézni a jövőbe.. 

Gondolkodtam, hogy írok egy olyan bejegyzést, hogy 'ami hiányozni fog Olaszországból", de úgy érzem, állatira lehúzna.. :) Így írok egy olyat, miért lesz jó hazatérni... 

Nos..

 - végre egy kis idő csak magamra, barátokra, lazításra, tanulásra és jövő-építésre.. jah és egy kis utazásra is, akár..

- süthetek pizzát (itt a lakásomban nem volt sütő..), jah és akkor lasagne-t is csinálhatok :)

- kibeszélgethetem magam a legfontosabbakkal :)

- nyitva áll előttem a jövő, bármit csinálhatok.. Bármikor kiderülhet hogy álláslehetőségem van Pesten, vagy Győrben, vagy Veronában (nah annak örülnék), vagy Bristolban -  és megint egy új környezetbe csöppenek

- niente hiszti, niente gyerekbőgés, niente követelőzés és feleselés..

- vásárolhatok (írtam már múltkor, nem vettem mostanában semmit, mert annyira sok a cuccom, nem akarom gyarapítani...)

- aktív társasági életet élhetek (amit Torinóban mulasztottam, be kell hogy pótoljam..)

- szoláriumba mehetek (itt horror-drága)

- elégedettséggel tölt el a tudat, mikor látom a szépen elegánsan öltözött irodából jövő-menő nőket, hogy hamarosan én is ilyen elegáns hölgy leszek :) - jah tényleg, csináltatni szándékozom egy új szemüveget, az office-viselet részeként :D

 

Most ennyi jutott eszmbe, de  lehetne sorolni, biztosan.. Azt hiszem ez a titka mindennek, a jó dolgokra koncentrálni, ezáltal szép jelent kreálni, valamint előre tekinteni, és hinni a mégszebb jövőben :)

sto benissimo

nagyon jól vagyok :)

Végre, tényleg.. Teljesen..

Abszolut békében az úttal ami most rám vár.. 

Várom, hogy hazamenjek. Találkozzak a számomra fontos emberekkel, akiket az utóbbi 9 hónapban alig, vagy egyáltalán nem láttam.. Jókat beszélgessek. Pár napot édes semmittevéssel töltsek. Ugyanakkor belevessem magam a "jövő-projektbe". Állásinterjúra menjek. Érzem, hogy vár egy szuper meló valahol, szinte látom magam egy klassz irodában, ahol végre kamatoztatom az összes tapasztalatom, tudásom.

Várom, hogy utazzak. Prágába. Talán Londonba. 

Hogy folytassam a nyelvtanulást, a leendő munkahelyemen tovább fejlődjek. Már fontolgatom melyik nyelvet választom ha az olasszal végzek.

Jah és hogy vásároljak.. :D Nő vagyok a mindenit :). És az utóbbi időben semmit nem vettem szinte magamnak, félek a csomagolástól.. :)

Furcsa.. Annak ellenére, hogy nehéz időszakon vagyok túl, most tényleg "kiegyensúlyozódtam". Nem pánikolok már, csak bennem a teljes hit és bizalom, hogy minden szuperül fog alakulni.

Örülök, hogy végre egy ilyen bejegyzéssel szolgálhatok :)

"Az utazást választottam, amikor észrevettem, hogy az életem már nem olyan, mint egy folyó, amely a tenger felé igyekszik. Azért döntöttem így, mert körülöttem minden azzal fenyegetett, hogy megáll és egy helyben toporog. (...) Mindenki nap mint nap azt tapasztalja, hogy életének újabb és újabb fordulópontjához ér."

Coelho - természetesen :)

va avanti..

megy tovább...

Az élet megy tovább..

Megkaptam az elutasító választ Milánóból..

De jól vagyok, teljesen.

Tegnap találtam egy gyönyörű gondolatot:

"Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. - Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél. De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon.Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom.- Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között,hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet."

Így érzem.. 

Nem vagyok csalódott, nem érzem, hogy mindennek vége, mint ahogy azt gondoltam pár hete, amikor arra gondoltam, hogy haza kell mennem..

Már jelentkeztem Pestre, egy multi szolgáltató központjába, olaszul és angolul beszélő jelölteket keresnek.. Újra és újra egyre erősebben érzem a nagy igazságot, nem számít hogy hol vagyunk, az számít, hogy érezzük magunkat.. Bárhová is visz az élet, az a lényeg, hogy megtaláljam azt a munkát, amire vágyom, és legyenek körülöttem olyan emberek, akikkel szívesen vagyok.

Nagyon hiszek a sorsban, tudjátok, de valójában ez az én döntésem is.. Amit az úton gyűjtött tapasztalatok alapján hoztam. Maradhatnék Olaszországban, ha csak az számítana, hogy itt legyek, bébiszitterkedhetnék tovább.. De ráébredtem a saját igényeimre, mennem kell a vágyaim után.. 

Felderített egy Budapesten élő olasz fiatalember is.. Mi csoda, Davide-nak hívják.. A nagy közösségi portálon "ismertem meg". 3 éve Pesten él, és nagyon szereti.. Azt mondja, szívesen van ott.. Jó munkája van, klassz helyen lakik, rengeteget szórakozik.. Mi kell több.. (már jelezte hogy ha hazaérek, találkozhatnánk.. :D).

Szóval, irány haza.. Nem bánom.. Kezdek békében lenni az élet kifürkészhetetlen kanyaraival szemben.. 

sofferenza

szenvedés..

Szenvedés a bizonytalanságtól..

Hogy mit csinálok és hol leszek pár hét múlva..

Az a baj, néha rámtör a reménytelenség, és félek, hogy nem történik már semmi, hazamegyek, aztán szenvedek..

Tudom.. Nem szabad erre gondolnom.. Mert amitől félünk az bekövetkezik.. 

A milánói munkáról semmi.. múlt szerda óta várok.. 

Nem akarok pánikolni, de folyamatosan rámtör..

Próbálok "kedv-derítő" terveket szőni azesetre, ha nem lesz semmi, és hazamegyek. Utazás, az áhított Prága.

A firenzei nyelvtanfolyam rengeteg pénz, ez az egy baj van vele.. :( Áhh ez az átkozott pénz, e körül forog minden, sajnos..

Nem tudok sok túl vidám dolgot írni.. 

Azt sem tudom miért írtam ezt a bejegyzést.. Semmi mondanivalója.. Nade mindegy, ha már megírtam, hát tessék..

Legalább egy kis "erőidézetet" keresek mára...

Minden egyes nap esély arra, hogy életünket jobb irányba fordítsuk.

Gary Chapman

... aha, és hogyan?? ..

Az élet legcsodásabb ajándékai általában viszontagságokba csomagolva érkeznek.

Richard Paul Evans

Szedd össze magad! Az élet szép. Mindened megvan, amire csak vágysz. És nagyon jól tudod, hogy (...) az élet igazán gázos pillanataiban egyedül vagyunk.

Guillaume Musso

Bizonyos munkákat csakis küzdelem árán lehet elvégezni. Ezért van az, hogy a boldogság gyakran épp ott vár ránk, ahol fájdalmat kell elviselnünk. És a legnagyobb kínszenvedés gyakran épp a legnagyobb diadal előhírnöke.

Naomi Alderman

.. nem is keresek tovább, legyen ez a végszó.. ebben bízom.. 

le dramme della vita

.. az élet tragédiái..
Igen, sorra fel kell dolgoznunk a negatív dolgokat is.. Mint ahogy az áhított hívás nem érkezik.. Vagy egy szépen induló kapcsolat nem úgy alakul, hogy azt vártuk.. De aztán mindenen túllendülünk szépen lassan..
Nem tudom van-e esélyem még a telefonhívásra a cégtől.. Annyira biztam benne.. Nem is, bízom még mindig, csak a napok telnek, nem történik semmi, egyre közelebb a vége, és aztán haza kell mennem.. Persze jó is lesz, de közben állatira idegesít, hogy úgy megyek haza, hogy nem tudom, mi lesz, visszajövök-e.. Félek, otthonról már közel nulla eséllyel indulok az itteni munkaerőpiacon..
Az álláspontom nem változott. Szellemi munkára vágyom végre. Igazi feladatokra és kihívásokra. Akármennyire is szeretnék itt maradni, ennek a "karriernek" - végre - vége..
Próbálok még nagyon hinni, de kicsit veszítem a reményt.. Talán épp most fognak hívni, amikor már nem annyira számítok rá ("a jó dolgok akkor jönnek, amikor nem számítunk rá"). Vagy legyen rajta minden gondolatom, még mindig, hogy bevonzzam a jót?? (Secret - Vonzás törvénye). Kis ellentmondás a két nézet közt :)
Kicsit kétségbe vagyok esve :S
Szeretnék következő alkalommal egy extra szuper-vidám bejegyzéssel jelentkezni....

attesa

Várakozás..

Megint nagy várakozásban vagyok.. 

Az előző bejegyzésben említett várva várt hívás megérkezett.. Most a következőt várom.. Szerdán hívtak a milánói cégtől, majd' negyed órát beszéltünk a HR-es nővel (olaszul, ahhoz képest hogy a hirdetés angolul volt, és angol-magyar nyelvtudást várnak csak el - nah nem baj ez, legalább hallották, hogy olaszul is beszélek.. :D). Az elmondottak alapján egy számomra kicsit idegen területről van szó, de tetszik, nagyon nagyon szívesen megpróbálnám.. A nő ennyit említett kisebb kétségként a részükről, hogy nincs a témában munkatapasztalatom, de abban reménykedem, ha felhívtak, elmondtak mindent, akkor talán mégsem olyan nagy gond ez. Kihívás lenne, az biztos, és korrektnek tűnik nagyon a cég, 3 hónap próbaidő, azután pedig állandó szerződés, ha minden jól megy, és fix fizetés a kezdetektől. Azt mondta a nő, hogy beszélnek rólam a főnökével, majd jelentkezik, minden esetben. Nagyon bízom benne, szorítsatok.. Nem mondom, hogy vissza nem térő alkalom, de mégis, közel áll ahhoz... :) Reméltem, hogy nem kell egy várakozással teli hétvégét végigálnem, péntekig visszajeleznek, de sajnos még nem jött hívás.. 

Az olasz nyelv szépségei.. Ejhh.. Néha néha egy-egy olasztanulással töltött óra után azt érzem, csak egyre inkább összekavarodom.. Állati nehéz a nyelvtan.. Persze, az olaszok azzal nyugtatnak, hogy ne foglalkozzam a nyelvtannal, az olaszok nagyrésze sem beszél helyesen, de én szeretnék szépen olaszul beszélni.. Ami annak ellenére, hogy itt Torinóban a családdal nem beszélek olaszul, mégis fejlődött, a hanglejtés, dallamosság, főleg mert az anyuka olyan kellemesen beszél olaszul, és azért elég sokat hallom - hisz ők a családban nagyrészt mikor ott vagyok is egymás közt olaszul beszélnek - hogy szépen rámragadt.. Jelenleg már majdnem a teljes olasz nyelvtant megtanultam, legalábbis egy nyelvtani összefoglaló alapján, de mostanság néha néha tényleg akkora káoszt érzek a fejemben.. :) Nah majd ülepszik.. és összeáll.. :) De mi lesz a tankönyvsorozatom 3. részében, arról fogalmam sincs, mert most a 2. végén járok, és úgy csak azt kérdezem magamtól folyamtosan "mi jöhet még??" :D

Magánélet.. Tegnap ragazzo 2-vel megint együtt voltunk.. Elég jó vele.. Óriási és gyönyörű lakása van.. Az első gondolatom az volt "tuti nem ő takarítja". 100% hogy bejárónője van.. És ez volt egy ilyen "elriasztó" tényező.. Valamiért kicsit vonakodom az ennyire pénzes pasiktól.. Tudom, őrült vagyok.. De tényleg..Persze megint volt "vuoi sposarmi" meg társai (=hozzám jössz feleségül..).. Ki tudja, lehet nem viccel.. Hááát, nem fiatal már a kedves, az is igaz.. :)

Davide írt tegnapelőtt újra, Hogy mi a helyzet a melóüggyel. Aztán a válaszom után pár órával, éjfél körül írt, hogy képzeljem el, még mindig az irodában van.. Jó, és?? :D OK, sajnálom meg minden.. De még jobban tudnám sajnálni, ha az utóbbi hetekben ezt gyakrabban jelzi, hogy szegény mennyit dolgozik (és esetleg érzem kicsit, hogy szeretne velem találkozni, csak ennyire gázos időszaka van..). Mert megértek én mindent, csak adjon rá esélyt, hogy megérhessem.. :S Nah jó, nem nagyon akarok már ezen agyalni.. Mert egyértelmű, " nem akarásnak nyögés a vége".. Nah ő mág csak nem is nyögött.. :D

Talán azért van ez az egész, mert mennem kell Milánóba, és nem szabad, hogy valami pasi megingasson a karrieremben, és megakadályozzon a lépéseimben.. Nem is bánnám, ha így lenne.. Ha minden jól megy, összejön a meló, hamarosan visszamegyek Milánóba, ahol már nem teljes idegenként kell "beszoknom". Igaz, szívesen mentem volna egy teljesen új városba.. Nah jó, nem válogatok, ha jön ez a meló, elmondok egy imát az égieknek (nem is, még most elmondok, hogy összejöjjön :D). És ha így lesz, megint gyönyörű 2-3 hét vár rám.. Milánó, lakáskeresés, bye-bye Torino és egyebek.. de nem baj, így a jó, gyere káosz, imádlak.. :D