.. az élet tragédiái..
Igen, sorra fel kell dolgoznunk a negatív dolgokat is.. Mint ahogy az áhított hívás nem érkezik.. Vagy egy szépen induló kapcsolat nem úgy alakul, hogy azt vártuk.. De aztán mindenen túllendülünk szépen lassan..
Nem tudom van-e esélyem még a telefonhívásra a cégtől.. Annyira biztam benne.. Nem is, bízom még mindig, csak a napok telnek, nem történik semmi, egyre közelebb a vége, és aztán haza kell mennem.. Persze jó is lesz, de közben állatira idegesít, hogy úgy megyek haza, hogy nem tudom, mi lesz, visszajövök-e.. Félek, otthonról már közel nulla eséllyel indulok az itteni munkaerőpiacon..
Az álláspontom nem változott. Szellemi munkára vágyom végre. Igazi feladatokra és kihívásokra. Akármennyire is szeretnék itt maradni, ennek a "karriernek" - végre - vége..
Próbálok még nagyon hinni, de kicsit veszítem a reményt.. Talán épp most fognak hívni, amikor már nem annyira számítok rá ("a jó dolgok akkor jönnek, amikor nem számítunk rá"). Vagy legyen rajta minden gondolatom, még mindig, hogy bevonzzam a jót?? (Secret - Vonzás törvénye). Kis ellentmondás a két nézet közt :)
Kicsit kétségbe vagyok esve :S
Szeretnék következő alkalommal egy extra szuper-vidám bejegyzéssel jelentkezni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése