megy tovább...
Az élet megy tovább..
Megkaptam az elutasító választ Milánóból..
De jól vagyok, teljesen.
Tegnap találtam egy gyönyörű gondolatot:
"Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. - Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél. De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon.Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom.- Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között,hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet."
Így érzem..
Nem vagyok csalódott, nem érzem, hogy mindennek vége, mint ahogy azt gondoltam pár hete, amikor arra gondoltam, hogy haza kell mennem..
Már jelentkeztem Pestre, egy multi szolgáltató központjába, olaszul és angolul beszélő jelölteket keresnek.. Újra és újra egyre erősebben érzem a nagy igazságot, nem számít hogy hol vagyunk, az számít, hogy érezzük magunkat.. Bárhová is visz az élet, az a lényeg, hogy megtaláljam azt a munkát, amire vágyom, és legyenek körülöttem olyan emberek, akikkel szívesen vagyok.
Nagyon hiszek a sorsban, tudjátok, de valójában ez az én döntésem is.. Amit az úton gyűjtött tapasztalatok alapján hoztam. Maradhatnék Olaszországban, ha csak az számítana, hogy itt legyek, bébiszitterkedhetnék tovább.. De ráébredtem a saját igényeimre, mennem kell a vágyaim után..
Felderített egy Budapesten élő olasz fiatalember is.. Mi csoda, Davide-nak hívják.. A nagy közösségi portálon "ismertem meg". 3 éve Pesten él, és nagyon szereti.. Azt mondja, szívesen van ott.. Jó munkája van, klassz helyen lakik, rengeteget szórakozik.. Mi kell több.. (már jelezte hogy ha hazaérek, találkozhatnánk.. :D).
Szóval, irány haza.. Nem bánom.. Kezdek békében lenni az élet kifürkészhetetlen kanyaraival szemben..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése