attesa

Várakozás..

Megint nagy várakozásban vagyok.. 

Az előző bejegyzésben említett várva várt hívás megérkezett.. Most a következőt várom.. Szerdán hívtak a milánói cégtől, majd' negyed órát beszéltünk a HR-es nővel (olaszul, ahhoz képest hogy a hirdetés angolul volt, és angol-magyar nyelvtudást várnak csak el - nah nem baj ez, legalább hallották, hogy olaszul is beszélek.. :D). Az elmondottak alapján egy számomra kicsit idegen területről van szó, de tetszik, nagyon nagyon szívesen megpróbálnám.. A nő ennyit említett kisebb kétségként a részükről, hogy nincs a témában munkatapasztalatom, de abban reménykedem, ha felhívtak, elmondtak mindent, akkor talán mégsem olyan nagy gond ez. Kihívás lenne, az biztos, és korrektnek tűnik nagyon a cég, 3 hónap próbaidő, azután pedig állandó szerződés, ha minden jól megy, és fix fizetés a kezdetektől. Azt mondta a nő, hogy beszélnek rólam a főnökével, majd jelentkezik, minden esetben. Nagyon bízom benne, szorítsatok.. Nem mondom, hogy vissza nem térő alkalom, de mégis, közel áll ahhoz... :) Reméltem, hogy nem kell egy várakozással teli hétvégét végigálnem, péntekig visszajeleznek, de sajnos még nem jött hívás.. 

Az olasz nyelv szépségei.. Ejhh.. Néha néha egy-egy olasztanulással töltött óra után azt érzem, csak egyre inkább összekavarodom.. Állati nehéz a nyelvtan.. Persze, az olaszok azzal nyugtatnak, hogy ne foglalkozzam a nyelvtannal, az olaszok nagyrésze sem beszél helyesen, de én szeretnék szépen olaszul beszélni.. Ami annak ellenére, hogy itt Torinóban a családdal nem beszélek olaszul, mégis fejlődött, a hanglejtés, dallamosság, főleg mert az anyuka olyan kellemesen beszél olaszul, és azért elég sokat hallom - hisz ők a családban nagyrészt mikor ott vagyok is egymás közt olaszul beszélnek - hogy szépen rámragadt.. Jelenleg már majdnem a teljes olasz nyelvtant megtanultam, legalábbis egy nyelvtani összefoglaló alapján, de mostanság néha néha tényleg akkora káoszt érzek a fejemben.. :) Nah majd ülepszik.. és összeáll.. :) De mi lesz a tankönyvsorozatom 3. részében, arról fogalmam sincs, mert most a 2. végén járok, és úgy csak azt kérdezem magamtól folyamtosan "mi jöhet még??" :D

Magánélet.. Tegnap ragazzo 2-vel megint együtt voltunk.. Elég jó vele.. Óriási és gyönyörű lakása van.. Az első gondolatom az volt "tuti nem ő takarítja". 100% hogy bejárónője van.. És ez volt egy ilyen "elriasztó" tényező.. Valamiért kicsit vonakodom az ennyire pénzes pasiktól.. Tudom, őrült vagyok.. De tényleg..Persze megint volt "vuoi sposarmi" meg társai (=hozzám jössz feleségül..).. Ki tudja, lehet nem viccel.. Hááát, nem fiatal már a kedves, az is igaz.. :)

Davide írt tegnapelőtt újra, Hogy mi a helyzet a melóüggyel. Aztán a válaszom után pár órával, éjfél körül írt, hogy képzeljem el, még mindig az irodában van.. Jó, és?? :D OK, sajnálom meg minden.. De még jobban tudnám sajnálni, ha az utóbbi hetekben ezt gyakrabban jelzi, hogy szegény mennyit dolgozik (és esetleg érzem kicsit, hogy szeretne velem találkozni, csak ennyire gázos időszaka van..). Mert megértek én mindent, csak adjon rá esélyt, hogy megérhessem.. :S Nah jó, nem nagyon akarok már ezen agyalni.. Mert egyértelmű, " nem akarásnak nyögés a vége".. Nah ő mág csak nem is nyögött.. :D

Talán azért van ez az egész, mert mennem kell Milánóba, és nem szabad, hogy valami pasi megingasson a karrieremben, és megakadályozzon a lépéseimben.. Nem is bánnám, ha így lenne.. Ha minden jól megy, összejön a meló, hamarosan visszamegyek Milánóba, ahol már nem teljes idegenként kell "beszoknom". Igaz, szívesen mentem volna egy teljesen új városba.. Nah jó, nem válogatok, ha jön ez a meló, elmondok egy imát az égieknek (nem is, még most elmondok, hogy összejöjjön :D). És ha így lesz, megint gyönyörű 2-3 hét vár rám.. Milánó, lakáskeresés, bye-bye Torino és egyebek.. de nem baj, így a jó, gyere káosz, imádlak.. :D