2010. december 29., szerda

..non vedo l'ora..

Újabb olasz kifejezés, ez annyit tesz: "alig várom".. Alig várom, hogy teljen az idő, és induljak. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz ott lenni.. Még rengeteg intéznivalóm lesz, úgyhogy jó lenne belevetni magam..
2 hét múlva lesz az utolsó munkanapom is, ezt szintén alig várom :D
Érdekes azért, hogy majdnem 5 évet töltöttem itt. Sok volt, így a végére már nagyon sok. És végre tényleg közel vagyok a biztos változáshoz. Nincs más dolgom, mint hozzászokni, hogy ott egész más életet fogok élni, két nap nem lesz egyforma. Alig várom, hogy lássam a gyerekeket, a képen nagyon édesek, majdcsak így lesz a valóságban is..
Mivel hamarosan lezárunk egy évet és elkezdünk egy következőt, ilyenkor jó picit elgondolkodni, mi is történt idén.. Az én 2010-em gyönyörűen két részre osztható, de az év mindkét felére igaz, készültem valamire, terveztem valami új dolgot.. Az első nem jött össze, talán pont azért, hogy jöhessen a második. Az első félében korántsem voltak olyan "távoli" terveim, kivitelezhetőnek és reálisnak tűnt, amit akartam, de nem sikerült véghezvinni. Aztán jött a nyár, és ezzel együtt egy még nagyobb dolog, ami most oda vezetett, ahol jelenleg tartok. Annyira érdekes, hogy már több mint 2 éve kezdtem el olaszul tanulni, de akkor még nem gondoltam hogy hová vezet. Csak hobbiszinten tanulgattam a szavakat, a nyelvtant, anélkül, hogy nagy tervem lett volna hozzá, aztán egy nyaralás elhozta azt is..Én, aki értetlenkedve néztem a külfödre kiözönló fiatalokat, nem gondoltam, hogy engem is utolér. Igaz, nálam konkrétan maga az ország a vonzóerő, nem mennék bárhová, csak és kizárólag Itália :). Máshogy érzem ott magam, sokkal jobb minden, mivel az, ami ott körülvesz egy teljesen más világ, olyan világ amit nem vett be a pesszimizmus, a szomorúság és a keserűség. Pedig nem a Kánaán ez sem, csak más az életszemlélet, mondhatni, nem azért élnek, hogy dolgozzanak, hanem azért dolgoznak, hogy éljenek. Ez az amit meg kell tőlük tanulni..
Szóval, jöjjön 2011, ami számomra mostmár tényleg a változás éve lesz, amikor is a tervek valósággá változnak át.. És ki tudja még mit hoz..

2010. december 20., hétfő

..cambiamento..

Egy újabb olasz szó, mely utal bejegyzésem tartalmára, ez pedig a cambiamento, azaz változás.. Pár nap alatt jelentős változások álltak be az "olasz kalandom" terén.. Méghozzá egy másik családhoz készülök, Milánóba.
A korábbi család, akikkel jó ideje leveleztem, és akikhez december elején ellátogattam, úgy döntöttek, mivel én nem adtam azonnal választ akkor, amikor ott voltam, (kértem egy-két napot, hogy aludjak rá egyet, és aztán kipihent tiszta fejjel döntsek), na ez nekik nem tetszett, azt írták kétségek közt hagytam őket, és a bizonytalanságom őket is elbizonytalanította.. És ezért úgy döntöttek kipróbálnak még egy másik jelöltet, aztán döntenek.. Na erre kiakadtam, hisz, olyan nyugodtan ajánlgatták, aludjak csak rá, és gondoljam át.. Aztán összevetve az előzetes félelmeimmel, aggályaimmal, amit a kisfiú váltott ki (komunikációs zűrök, hogy például alig beszél, vagy a rettentő sok hiszti, reggel délben este, gyakorlatilag hisztire feküdtem és hisztire ébredtem..), tehát mindent összevetve úgy döntöttem, talán jobb lenne új család után néznem.. Gyorsan le is írtam a sztorim Sunny-au-pair-leendő-kolleganőmnek (a továbbiakban rövidebb lesz a neve :D csak innen mindenki tudja, szintén egy Milánóban élő magyar au-pairlányról van szó..), aki aztán nagy lelkesen újságolta, talán tud nekem egy jó lehetőséget, egy családhoz ment volna egy magyar lány az utóbbi hetekben, de volt pár zűr a kiutazásával kapcsolatban, így mégsem ment, így a család valószínűleg még mindig keresgél. Sunny felhívta az anyukát, aki mondta, hogy valóban így van, igaz már leveleznek egy másik (török) lánnyal, de azért megnézi a profilom az au-pairword-ön, így is történt, meg is tetszettem neki (a veronai Disney üzlet kirakatában Minnie-vel egymásracsodálkozós képpel nagy sikert arattam az említett közvetítő oldalon.. ezúton köszönet a kép készítőjének, Sz.G. nyaralótársnak :D). Majd felvettük a kapcsolatot, és minden jónak tűnik, 2 gyerkőc van egy 4 éves kisfiú és egy 6 éves kislány, és azért különösen édesek, mert apuka Brazil, a kis kreol bűrükkel, hát zabálnivalók. A családnak Capoeira stúdiója van, mindkét szülő edző. Az időbeosztás tetszetős, jól beosztott, a délelőtt mindig szabad, aztán van hogy kb 2-től 6-ig, 7-ig kell a segítségem, van olyan nap hogy csak este 6-9-ig. Szóval az előzőhöz hasonló napi néhány órás elfoglaltság, takarítás csak saját magam után, és sok-sok szabadidő.. A múlt héten Sunny elment megnézni a lakást és anyukát, és nyugodt szívvel ajánlotta nekem, hisz anyuka nagyon kedves és aranyos, a lakás szép, tágas, a szobám szintén, de a legjobban azt hiszem az a momentum tetszett Sunnynak, amikor anyuka megmutatta a matracot, amin alhat, ha mi el akarunk menni Milánban bulizni, és mivel ő kint lakik egy elég külvárosi részén Milánónak, bent aludhatna nálam. Tehát úgy tűnik tényleg rendes, rugalmas, fiatalos családról lehet szó..
A gyerekekkel pedig, várhatóan sokkal kevesebb gondom lesz, mint a Novarai kétévessel, hisz már beszélnek, a pelenkakorszaknak is vége :) És amúgy is oviba és suliba járnak, sportolnak, (természetesen Capoeira :D ), szóval, kellőképp le lehet merülve az elem estére :D.
Szóval lesz idő nyelviskolára (rengeteg ingyen tanfolyam van Milánóban, és sok jelképes díjas tanfolyam, 4 hónapra heti 2x2 órás, összesen 80 euróért.. tehát kb 300 ft egy óra..). A hétvégék szabadok, alkalmanként ha olyan program van, aminél kellenék, azt külön honorálják (magyarul elvisznek kirándulni és még fizetnek is érte :D).
Annyi a bökkenő, hogy kicsivel rövidebb időre gondoltak, mint én, júliusig szeretnének au-pairt. Azonban, a mellékelt ábra azt mutatja, pillanatok alatt lehet találni host-családot, - már elkezdtük felvenni a kapcsolatot egy firenzei családdal, akiknek augusztus-szeptembertől kellene au-pair, Firenzébe!! Szóval nem aggódom.. A másik pedig, hogy merem remélni, hogy addigra lesz olyan jó az olaszom, hogy akár másféle munkát is csinálhatok.. Nagyon szívesen sütnék pizzát, például :D Nem viccelek :)
Tehát január 12-én indulás, és kezdetét veszi az igazi kaland..
Amennyire közeleg a kiutazás, annál inkább fokozódik az izgalom, rengeteget agyalok azon, vajon hová fog ez vezetni, hisz innen elindulhat a lavina.. Nagy nehezen kimásztam a "megszokottból", úgy tűnik mostmár tényleg.
Van erre egy jó kis mondás:
"Semmi sem történik kockázatmentesen - de ha nem kockáztatsz, nem is történik semmi."
Még most fura, hogy nem látom előre azt, hogy mit fogok csinálni egy év múlva.. De amúgy meg.. minek is tervezni, azt mondják, a gondosan felépített tervek is összedőlhetnek.. Szóval, próbálok hozzászokni ehhez a gondolathoz.
És közben intézkedni, rengeteg minden van még hátra, bank, telefon, Apeh.. Nameg, mivel így kicsivel később megyek, ráhúzok egy hónapot a melóra.. Kb az utolsó napomon is dolgozom majd.. De sebaj, majd egy héttel az indulás előtt elkezdek csomagolni.. És túlélem :)
"A biztonság többnyire csupán egy babonának tekinthető, mivel a természetben soha sem fordul elő, és az emberek életében sem tapasztalható. Hosszú távon a veszélyt elkerülni semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás, vagy egy nagy semmi."  Helen Keller

2010. december 7., kedd

"visitare"

Visitare, azaz látogatás..
Megvolt a gyors hétvégi megismerkedésünk a családdal.. Te jó ég, hol is kezdjem.. Rengeteg izgalommal járt, milyenek lesznek, hogy boldogulok velük, na és főleg a picivel..
Nos, hogy mindenkinek tiszta legyen, most leírom az egész történetet..
Augusztus végén a nyaralásról hazatérve úgy döntöttem, visszatérek Olaszországba. Az első lépésem, döntésem a firenzei nyelvtanulás volt, amire lázasan készülődtem, tanultam, és vártam, hogy végre október legyen. Lassan teltek el nagyon ezek a hetek, hisz már alig vártam, hogy menjek.. Időközben már gondolkoztam, mit is kellene csinálnom, hogyan tudnék hosszabb időre ennyi nyelvtudással kijutni, mert ez a nyelvsuli 2 hétre is igen zsebbenyúlós mulatság, de kétségkívűl hasznos és intenzív, örökreszóló élmény..
Még jóval a firenzei út előtt ismertem meg egy lányt, aki által rengeteg információhoz jutottam, hisz ez a leányzó már nyár óta au-pair Milánóban, szóval rengeteget segített nekem (és egyébként Firenzében el is töltöttünk együtt egy jó kis napot..).
Majd jött a döntés, akkor vissza és én is osztozom az au-pair-sorsban.
A család, akikkel az elmúlt hétvégén találkoztam az első családok egyike, akikkel az au-pair word.com-on megismerkedtem, tehát igen gyorsan ment. Persze azért jól meg kell nézni, hová is megy az ember, hisz rengeteg rémtörténetet hallani au-pairek próbálkozásaiból, például, hogy az au-pairt egyben cselédként kezeli a család, és az óriási ház kitakarításától kezdve a fűnyíráson át a főzésig minden feladat. Ennek fényében, azt hiszem nagyon szerencsés vagyok, hisz rátaláltam Gallariniék-ra, Novarában. És hogy miért szerencse ez nekem? Mert egy nagyon fiatal, helyes párról van szó, egy édes kis 2 éves babáról, körítésként pedig "niente pulire" azaz semmi takarítás, mert van takarítónőjük is, és sok sok szabadidő, nyelvsuliba is járhatok (állítólag vannak ingyenes, város által szervezett tanfolyamok..).
Szóval ezért voltam a hétvégén Olaszországban, konkrétan Novarában, és egymás megnyugtatása végett mielőtt végleg kimennék, "megnéztük egymást", én a várost, a lakóhelyüket. A város nagyon jó. Nem metropolisz, de nem is egy isten háta mögötti településke.. 100 ezren laknak itt, a központ hangulatos, sétálóutcás, és miden van ami kell. A lakás pedig szuper helyen van, mindenhez közel, hangulatos, szép, a szobám még kicsit üres, a saját fürdőszobám felújítás alatt.. Tehát a feltételek teljesen rendben.
A család tehát ahogy említettem csak 3 tagú, és multikultúrális, nem kicsit. Anyuka Paraguay-ból származik, 6 éve él Olaszországban, származásának megfelelően anyanyelve spanyol.. Apuka olasz, de éltek már svájcban, és az utólsó 2 évben Dubaiban, (apuka projektmenedzser egy exkluzív hotelek építésével foglalkozó cégnél), ahonnan most érkeztek haza nemrég.
Ahhoz képest hogy lehetnének, egyáltalán nem sznobok, vagy nagyképűek. Ezeket olyan kis szimpatikus apró dolgokból vettem le, minthogy apuka megtehetné, hogy kocsival járjon be Milánóba dolgozni, hisz kap céges kocsit, de mégse, mert a vonat gyorsabb, nem kell dugóban állni, és a parkolás se gond. Vagy például a másik nagyon aranyos momentum, amikor megérkeztem, és bevezettek a szobámba, az ágyamon egy óriási tábla csoki, és rajta egy saját készítésű üdvözlőkártya, pálcikaemberekkel felrajzolva a család, és olaszul+angolul az üdözlőszöveg.. Még azt is megkeresték interneten, hogy hogy van a Benvenuti = Isten hozott :) na szóval helyesek..
A picitől egy kicsit hirtelen "megijedtem", volt hiszti rendesen, meg igen aktív, na jó ez hullámzó, volt, hogy nagyon szépen elücsörgött egy jó ideig egy kisautóval, vagy a tv előtt. De édes.
A másik kisebb bajom a kommunikáció, mondhatom szinte egyáltalán nem kommunkálunk verbálisan :D Vagyis én próbálok.. Ha valamit beszél az egy ilyen angol-olasz- spanyol mix :)
De mindkét dolog várhatóan javulni fog, hisze épp a napokban kezdte el a bölcsit, ahol eleinte 1-ig lesz, majd később 4-ig. A szülők mondták, biztosak benne, hogy miután kiegyensúlyozódnak a napjaik (az utóbbi hetek nagyon összevisszasággal teltek, Dubaiból Olaszországba, onnan Paraguay-ba majd vissza Olaszországba), szóval később ahogy rendszereződnek a mindennapok, sokkal egyszeűbb lesz minden, illetve ahogy egyre jobban megismerjük egymást Francoval (a baba), és persze velük is.
Aztán a végén azt mondták, ha most hirtelen nem tudok végleges választ adni, akkor nyugodtan aludjak rá pár napot, aztán döntsem el, rajtam áll..
Sokminden futott át rajtam ezalatt a néhány nap alatt. Hogy megőrültem én, bébicsősznek állok?? De az a helyzet, hogy nagy hátrányomra nem lehet.. Megtanulok olaszul a lehető leggyorsabban.. Attól tartottam,. hogy ez későbbiekben hogy jön le a karrierem szempontjából.. Hisz nyilván ez egy maximum egy évre szóló dolog, és hát azért hamarosan megközelítem a 20-as éveim közepét.. De rájöttem, egyáltalán nem lesz rossz. Egy fejlett szemlélettel, modern gondolkodással rendekező vállalat pozitívan nyugtázza a külföldi tapasztalatokat, munkát, tanulmányokat. Bátorságra vall, ha valaki képes elköltözni egy másik országba, és ott boldogulni. Sőt, nem egy helyen láttam már álláshirdetésben ilyet "külfoldi tapasztalat előny", illetve a nyelvtudás kapcsán többször kérdezték interjún, hogy az angol tudásomat itthon szereztem, vagy voltam valahol külföldön is. Mert előny, és egy olyan nyelvtudás, amit aktív használattal gyűjtött az ember, és hozzá van szokva a beszédhelyzetekhez, ezerszer többet ér mint a csupán könyvekből összeszedett tudás..
Az angolom nagyon jó példa erre.. Rengeteg ideig tanultam az angolt, általános iskolában, 3.-ban kezdtem, és még tavaly is tanultam. 14 év.. És nem kommunikálok gond nélkül, ennek ellenére, hisz nem használom, vissza kell kérdeznem, nem találom azt a kifejezést amit keresek, nem jön.. Nade, ezt is lesz lehetőségem fejleszteni, mert a szülők természetesen azt is beszélik, sőt egyelőre főként így beszélgettünk..
Úgyhogy talán még jót is tesz nekem ez az egész, ha később bárhogy is alakul, és tegyük fel munkát keresek itthon, talán ez kicsit lemossa rólam a "semmirekellő köztisztviselő" címet. Merthogy rengetegszer éreztem azt, hogy tavasszal az állásinterjúkon az interjúztató kicsit kifejezte "nemtetszését" a közszférával szemben, és oltogatott, hogy itt aztán dolgozni is kell ám.. mert hogy fel vagyunk rendesen festve a "az egész nap csak a hivatalban melegedő, semmit nem dolgozó" egyéneknek, amiből biztos is hogy sok van, de én nem tartoztam oda.. Csak hát, ezt hogy bizonyítsd.. Szóval, ezzel később csak egy tapraesett vagy bátor cimkét ragaszthatok magamra, ami nyilván jó :)
Na lényeg a lényeg, nem is érdekel mi lesz a távoli jövőben, de mostár biztos, hosszabb időre is áthelyezem székhelyem a nagy Itáliába :)