di nuovo

Újra itt..
Most ilyen "beszédes" időszakot élek, remélem nem bánjátok hogy ilyen gyakran találtok újabb és újabb olvasnivalót..
Nos.. Ma is szabad voltam.. Jó, mi..? Lassan megkérdőjelezem, miért is kellek én ide.. Vagyis, már megtettem, mert ha jobban belegondolunk, ha a nagyi kicsit jobban aktivizálná magát, illetve jól szerveznék, simán megoldható lenne au-pair nélkül az életük.. Olyan, hogy tényleg teljesen egyedül vagyok a gyerekekkel, csak heti pár óra van.. Na persze a bejáróember, merthogy nem nő, hanem pasi, szintén nem lenne muszáj, de gondolom hasonló a helyzet mint nálam, megtehetik, megkönnyíti az életüket, miért ne..
Így, mivel délben tudtam meg hogy mégsem kellek - Umberta csak délután 4 körül ért haza, és gondolom nem akarta a gyerekek összeszedésétől az ebéd megoldásáig mindent rámhárítani, aztán inkább a nagyi intézte ezeket. Szóval már a negyedik szabad napom volt ez, fura, dehát sebaj..
Így délelőtt volt tanulás, aztán csavargás, majd délután TVnézés ami szintén tanulás.. Egy óra TV és komolyan elfáradok :)
Aztán írt egy smst egy magyar-csajszi-barátnő, vele csavarogtunk koraeste egyet.
Hát ez volt ma..
Viszont, a hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe, mert érzem mindenféle gond van most a ... :D Szóval megyünk a hegyekbe, ami minden lesz egyben, pihenés, kimozdulás, kirándulás és persze munka is. Munka csak azért mert nem én dönöttem, hanem ez a "program", dehát, nyilván nem haragszom meg érte..
Néha picit aggódom, ezután mi fog jönni.. Mármint az au-pairkedés után. Van a Grudtvig program, ami nagyon áll, várom az intézményektől a visszajelzéseket, eddig csak a nápolyi egyetemmel kerültem "komolyabb" kapcsolatba. De gondolnom kell arra is, hogy ha az bukik, akkor mi lesz. Így aztán kutatom a lehetőségeket, ahogy a Grundtvig is előkerült, úgy előkrülhet még ezer más dolog. Csak szeretek egy picit előrelátni, nehogy aztán hopp legyen..
Most viszont hopp az ágyba, jó éjszakát!

orario..

Azaz napirend, órarend..
Rájöttem, nagyon nagy problémám, hogy nincs rendszer a napjaimban.. Ma hulla voltam, mivel tegnap este fél-2-ig neteztem, a szemem már égett, nem vagyok normális :D
Ma reggel már fél 9-kor felébredtem, de vagy 11-ig vissza-visszaaludtam..
A hétköznapjaimra pedig hasonló volt jellemző, éjfél-1 körül feküdtem le, majd reggel fél 10 körül mint a hulla szedtem össze magam az ágyból, majd legalább délig elszörfölgettem a neten (már amikor volt), de olyan is előfordult, hogy 1-ig.. (és olyan is hogy kis se szálltam addig az ágyból..).. Szégyen na :D
Nem azt mondom, hogy hiányzik a hajnali 6 órás kelés, ahogy otthon volt, mert nem szeretek korán kelni.. De elcseszni a napot (bocsi a kifejezésért) még jobban nem szeretem.
Így hát "basta" - azaz ebből ennyi, vége.
Holnaptól - ideiglenesen 2 hétre, amíg nincs nyelviskola, hisz utána már más lesz - reggel fél 8-kor csörög az ébresztő, szigoróan szundi-opciósan :). Reggeli és magamhoz térés után fél 11-ig legkésőbb 11-ig le kell zavarnom a netes ügyeket, és egy órácska olaszozást, ez a terv. Majd jöhet a csavargás, illetve ha elintéznivalóm van, akkor ezek, 1, fél 2 körül haza, ebéd, és általában, átlagban 4-körülig még mindig szabad vagyok.. Este pedig szigorúan 11-ig ágyba, nah jó ha elkap valaki chaten skypon msnen, még a fél 12-ért se veszem le a saját fejecskémet :D
Nah ez kellett nekem.. :)
Ha pedig elkezdődik a nyelviskola, akkor az heti 2 vagy 3 délelőttömet szinte teljesen elveszi majd, 9-11:30-ig lesz suli, azaz 8 után valamivel el kell indulnom, átzötyögni villamossal a városon, majd onnan vissza. Ha pedig pár fokkal többet mérünk, a többi délelőttön indulás futni.. Mennék én már most is, csak ebben a hidegben nem kockáztatok egy megfázást..
buona notte a tutti - jóéjt mindenkinek

cosa faccio io??

Azaz mit csinálok én??
A kérdés arra vonatkozik, hogy igen hosszú hétvégével büszkélkedhetek.. De nem voltam túl aktív.. Na jó, vegyük hozzá, hogy egy picit meg is fáztam.
Pénteken délelőtt nagyon elhúzódott a délelőtt, netezéssel, skypolással, majd délután találkoztunk a közelben lakó magyar lánnyal, és csavarogtunk egyet, latte macchiato, meki és rengeteg séta. Jó volt. Hazaértem, megint csak inernet, fimnézés az olasz italia-film.com-ról.
Szombaton azaz tegnap semmi extra megint elhúzódó reggel, délután csavargás. Sok időt töltöttem egy könyvesboltban, találtam egy Tesz-Vesz várost, - nekünk is van egy, mármint a gyerekeknek - de ez egy sokkal terjedelmesebb, direkt szavakra és azok magyarázatára vonatkozó könyvecske, olyan mint nálunk az Ablak Zsiráf. Leheveredtem hát egy fotelba, és végignéztem :) Ami nagyon érdekes számomra, hogy itt a könyvesboltba be lehet vinni a kutyákat.. Nem tudom történt-e már olyan hogy egy kutyus lepisilt egy pár könyvet? :D
Kifelé menet a pénztárhoz közeli polcokon felfigyeltem a naptár-akcióra, lévén hogy mindjárt február, 30% kedvezmény van minden naptárra. Találtam is egy kis pici helyes naptárt, praktikus is a méret miatt, hisz nekem nincs olyan sok fejben nem megtartható programom, ami miatt nagy naptár kellene. De azért nem árt ha van, hosz ki tudja még, lehet hogy az év második felében már sokkal gyakrabban kell használnom. Úgy legyen.. Az az igazság, hogy nagyon hiányzik a "hasznos vagyok" érzése.. Erről később..
A könyvesbolt után még nagy séta következett, majd haza, jah és végre, hazaérve üresen találtam a mosógépet, így tudtam mosni, mindjárt 2 programot is. Ideje volt, mert lassan nem lett volna ruhám :D
Este megint hosszas internetfüggőség, nagyon sokáig, fél 2-ig fent voltam.
Nah ez az ami nem jó így.. Lehet nem is volt rossz, hogy nem volt internetem? :D Na jó, nem szeretném még 1x azt a hetet.. De akkor legalább nem húzódtak el így a délelőttjeim és estéim. A rendszer hiánya.. Na ez a probléma.. Majd a nyelvsulival és a jobb idő beköszöntével, amikor is majd tudok járni futni, más lesz, de összegészében az zavar, hogy ennyire sok a szabadidőm, és ennyire nem tudom kihasználni, csak tengődöm. Lehet hogy meg kellene tanulnom élvezni? Nem tudom. A szokás nagy úr, és ez hatalmas igazság. A főállású munka után fura ez.. Ez a hetem például a következőképp nézett ki: hétfőn délután 4-től 8-ig voltam a kisfiúval, kedden szintén 4-től kb 8-ig voltunk a Capoeira iskolában, szerda a kemény nap, 4- lefekvésig velük, csütörtökön pedig iskola után 1-kor jöttek a barátok barátnők, akkor kb 7-ig voltam. Péntekre szabad lettem, mert a nagymama volt velük.
Annak érdekében hogy megtanuljak olaszul, el kell fogadnom, hogy ez így van, ezzel nyugtatom magam. És ahogy fentebb is írom, meg kell tanulnom a pozitívumait élvezni, minthogy ha jobb lesz az idő járhatok majd futni, amire otthon már soha nem volt időm és energiám, vagy hogy rengeteg időm van nyelvtanulásra (amit eddig inkább a notebook bámulásával töltöttem :D de ebből elég :D).
Itt van még a vasárnapom, rendrakás, hajmosás, tanulgatás, szerintem csupán ennyi mára a program.
sziasztok!

stanca..

Azaz fáradt.. Kicst fáradt vagyok, nade itt a hétvége hogy kipihenjem magam, már el is kezdődött, mert ma már nem "dolgozom", nagyi viszi a gyerekeket színházba. Fárasztó volt ez a hét, és tegnap este picit belemásztunk az éjszakába is.. Itt bármikor lehet, mindig van olyan hely, ami nyűzsög, jobban mondva, rengeteg helynek teljesen mindegy milyen nap van, tele van. Ilyen a közelünkben lévő Akkademia nevű bár is, ahol már vasárnap is voltunk egy akkor újonnan megismert magyar csajszival, vele találkoztunk tegnap is, illetve most jött a nővére is, aki már nagyon rég itt él, az olasz barátjával, aki szintén ott volt, valamint később csatlakozott még egy magyar lány.
Hazafelé kicsit más útvonalon mentem, mivel az utóbbi magyar lánnyal így egy darabon együtt haladhattunk, hát szépen el is tájoltam magam :S Így mentem, mentem, és mentem, majd rájöttem, valami nagyon nem stimmel.. De végül szerencsére megláttam egy villamost, ami felénk jár, így hazataláltam. Utólag vicces volt, de a tanulság, hogy térkép mindig..
A másik problémám ami miatt le vagyok harcolva a gyerekek. Nem elég, hogy tegnap egész pontosan 7 azaz hét gyerek volt itt nálunk, de erre a hétre elővették az elkényeztetett hisztis oldalukat. Amikor semmi nem jó, ha valaki másik gyerek hozzányúl a játékukhoz akkor már megy az üvöltés, az étkezéseknél eléjük rakva 5-6 fogás, de semmi nem jó "schifosooo" azaz pfúúúj, undorító.. A kisfiú néha mint egy felhúzott kis méregzsák, verekszik, apját anyját, mindenkit ver, borzalom tud lenni.
Fura ez az egész életsílus amiben élnek, tegnap konkrétan 2 bejárónő főzte az ebédet, 1 takarító volt még, és.. tulajdonképpen én is a személyzet részét képezem, szóval 4 fős személyzttel büszkélkedhettek.. És, hozzáteszem, anyuka is otthon volt, tehát egy részét nem értem ennek az egésznek, néha azt se, hogy én miért kellek, ha a nagyi néha aktivizálná magát, teljesen jól megoldott lenne a helyzet. Na mindegy, elnézem, elfogadom, mert mást nem tehetek, amíg nem tudok rendesen olaszul, addig ez van..
Mindig történik valami ami levisz a mélybe, majd szerencsére valami, ami kihúz onnan. Így lesz ez egy szép szabályos hullámvasút. Tegnap például délután a kisfiú húzta ki nagyon, nem elég hogy ordítozott a szobában, a szomszédban meg a kislány zongora-magánórája ment épp, kb fél percenként kellett rászólni, ne ordííííts.. Kiakasztott. Utána elkezdtünk kőnyveket nézegetni, persz hogy máshogy mint lesöpörte az összeset a polcról.. Egy másik kisfiú - aki amúgy cuki volt, simán lecserélném az enyémet rá :D, jött oda hozzám, hogy mi van ott a könyvben, erre az "enyém" megszólal, "ne Matte, nem érti.." Mármint hogy én nem értem amit mond, mert még most eleinte gyakran kell visszakérdeznem, hogy mit mondd, mivel igazi gyermeki gyagyogással hadar, és hát az nekem nem túl jó.. :S Erre csak odajött a kicsi, és elolvastam neki, amit kérdezett.. A következő beszólást már nem hagytam annyiban, az egyik állatos könyvben a fenti aranyos kisfiú kérdezgette hogy mi hogy van angolul, a papucsállatkát nem tudtam, hoppá.. mondom neki "questa non lo so" ezt nem tudom, erre megszólal az enyém "nem tudsz te semmit se", megfogtam a kis fejecskéjét, mondom "hogy???"..
Áhh, szóval ezek a szar szituk, amik megkeserítik a dolgot.. A kölyök nem lesz rá tekintettel soha, hogy neked nem az anyanyelved az ő nyelve, és vannak szavak amiket nem ismersz, és még talán viccesnek is találja hogy még jobban hadar, és nem érted.. A felnőttekkel sokkal jobb, és a tévé, amit nagyon szeretek, ott már szinte mindent megértek.
Ami pedig aztán kihúz a mélyből, az a szabadidő, ahogy a tegnap este, egy kis lazítás..
De összegészében már látom, az eleinte kedves aranyos jólnevelt gyerekek nem egészen azok. Lehet hogy kicsi a tűrőképességem, vagy túl jó gyerekeket képzeltem el.. Valójában, a mai gyerektársadalom is egyre rosszabb, ahogy én látom. Itt vannak ezek a "Gormiti" nevezetű játékok. Meghatározni nem tudom mik ezek, a kisfiúnak nem hazudok hogy van vagy 3-400. Ilyen emberszerű torz figurák, de nagyon gáz. Na, ezen nőnek fel.. Borzalom.. Azért elvinném őket egy átlag, vagy inkább hogy hatásos legyen, egy átlag alatti magyar családhoz, nézzék mér meg hogy élnek, mennyi a játékuk, ruhájuk és miből lehet választani vacsorára otthon, már ha lehet választani.. Bár, attól tartok csak nevetnének rajta.
Igaz, anyuka is apuka is, ha az utcán kéregetővel találkozunk, mindig ad, végülis, megtehetik, miért ne. Ebből a szempontból van előttük jó példa is. De értékelni nem tudják, amilyük van, az is biztos. Leglább látom, hogy NEM szeretném nevelni a gyerekem..
Jó, mi..?
hát ez van most..
sziasztok

senza internet

Ciao tutti,
bocsi hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem.. Az ok rajtam kívül álló.. Otthon, a lakásban kikapcsolták a netet, mert elfelejtették befizetni a számlát.. Ez már lassan egy hete történt.. Azóta kb háromszor jutottam internethez.. Szóval ezért a kimaradás. Most is a capoeira akadémiából netezek.
Őszinte leszek.. Írhatnék arról, jajjj de milyen jó nekem, és jajjj de nagyon irigyeljen mindenki, de nem egy mázt akarok mutatni, hanem a valóságot.. A valóság pedig az, hogy amit a napokban megéltem, az egy durva erőpróba volt. Elsősorban az internet miatt, de kicsit még döcögős a beszokás is.. Az is rossz, hogy nem tudok teljesen gördülékenyen kommunikálni, persze ez idő kérdése, és hát nyilván ezért is jöttem. A város egy metropolisz, hihetetlenül multikultúrális, óriási, ezt is fura megszokni. Szóval, akármennyire is fasza csaj vagyok, kicsit megviseltek ezek a napok.. A gyerekek is abszolut változó - van, hogy nagyon édesek, aranyosak, de van, hogy olyan rosszak, hogy nem találok rá szavakat. És most az a dolgom hogy ezt elfogadjam, és együtt éljek vele, nem mehetek haza, azért jöttem, hogy megtanuljak normálisan olaszul, még ha áldozatokkal is jár.
Rátaláltam a napokban valamire, aminek nagyon-nagyon örülök, hisz ez lebeg a szemem előtt, ezért is csinálom végig ezt a pár hónapot, még ha szívesebben is csinálnék mást, mint gyerkőcökkel foglalkozni. Ez pedig egy EU-s program, a neve Grundtvig, a lényege pedig, hogy az EU-n belül egy másik országban egy intézménynél szakmai tapasztalatot lehet szerezni, a felnőttképzés területén. Ehhez vagy ezen a területen kell dolgozni, vagy ilyen diplomával kell rendelkezni. Na az utóbbi megvan. Úgyhogy irány egy olaszországi intézmény, és a Grundtvig program, ami pedig úgy működik, hogy márciusig meg kell pályáznom, és ha elnyerem, szeptembertől lehet kezdeni a minimum12 és maximun 45 hetes programot. Elkezdtem felvenni a kapcsolatot intézményekkel, találtam egyet Rómában, egyet Reggio Emiliában és egyet Nápolyban. A nápolyi egyetem már vissza is jelzett, kértek önéletrajzot, szóval sínen a dolog. Na ez lesz az én igazi motivációm, hisz ehhez kell egy rendes olasz nyelvtudás.
Most megyek, mert egyrészt egyfolytában kérdezgetnek, itt ülök a Capoeira iskola recepciós asztalánál, elég gáz, azt hiszik az emberek, hogy pont a recepcióba beállítottak egy olaszul kevéskét beszélő leánykát :D
Keresek valami jobb helyet magamnak :)
Ha lesz netem otthon igérem többet írok!
sziasztok

scusami..

Azaz bocsi, hogy nem írtam egy ideje.. Remélem megelégedtek 2-3 naponta egy bejegyzéssel, mire összeszedem gondolataimat..
Nos, amióta nem írtam, elkezdődött az új hét, ami nem átlagos, mivel a kiscsajszim lebetegedett, így hétfőn és kedden itthon maradt. Így nekem is több lett a feladatom, de persze előtte mindig kérdezte Umberta, hogy tudnék-e, nem probléma-e.. Szóval figyelmes. Hétfőn például az esti 7-9-ig műszak helyett 4-10-ig voltam. Azért korábban, mert így betegen a délutáni capoeirára se ment a kislány, így vele voltam. Na aztán jött a nagyi.. Nagyi mintha nem is Umberta anyja lenne, pedig az.. Enyhe sznobságot fedeztem fel rajta, és mint kiderült, óriási problémát csinált abból, hogy nem vettem fel a vezetékes házi telefont..Umberta egyébként mondta hogy nem kell felvennem, a számom megvan, ha valami fontos van úgyis azon hívnak. Illetve a másik problémája az volt, hogy amikor becsöngetett a lakásba, nem kérdeztem meg ki az, jó, ez igaz, persze, habár portaszolgálatos riasztós házban vagyunk, hát jól van, ez Milánó.. De nem volt elég hogy ezt nekem jelezte, este mikor már lefekvéshez készültem, kiszaladtam megkérdezni hogy alakul a másnap, erre hallom nagyi osztja Umbertának, hogy és nem vettem fel a telefont, és hogy így nyitottam ajtót.. Vááá.. Tipikusan a hibát keressük típus.. Az a mázlim, hogy Umberta nem ilyen, hanem pont hogy egy angyal :)
Nos tehát ez volt a nagyis este.. Aztán tegnap délelőtt is kellettem itthon, meg utána kis stop után este is, de fél 9 után sikerült bejönnöm. Alalkul a dolog, tegnap már azon veszekedtek, hogy ki mellé üljek a vacsinál.. :) A játékok során pedig rengeteget lehet tanulni.. Konkrétan tegnap szupermarketeset játszottunk (én találtam ki..), megrajzoltuk az élelmiszereket, aztán én vásároltam be, Franci pedig a boltosnéni volt :)
Az a bajom csak, hogy napközben rengeteg olyan szó, kifejezés volt, amit próbálok megjegyezni, hogy estére felírom, illetve amit meg akartam nézni szótárban, de estére a tizedére sem emlékszem..Ma mostmár ki kell mozdulnom kicsit, tegnap egyáltalán nem voltam sehol.. Valószínűleg csak fél 4 körül kell majd itthon lennem, szóval lesz időm.. Este pedig vacsi a nagyinál..Jajj de jó :D
Na megyek is csavarogni..

primo weekend

Bizony, az olaszok is használják a weekend szót a hétvégére, sőt inkább használják ezt, mint a sajátjukat, a finesettimana-t, pedig úgy tetszik ez a szó :)
Nos, tehát, lezajlott az első hétvége, jó volt, ismerkedős, csavargós. Tegnap ikeázás, aztán a központban csavargás, első élményeim a Dóm-térrel és a milánói tömegközlekedéssel.. Amiből ugyebár nem kívánok rendszert csinálni, nem szeretem a tömegközlekedést, úgyhogy azt hiszem lekorlátozom a nyevsuliba járásra, mivel az sajnos igen messze van, kb 5 és fél km, de ez csak heti 2 vagy 3 nap lesz. A szabadidőm többi részén ha például futni megyek, a park itt van párszáz méterre, a közelben minden megtalálható, ami kellhet, a központ pedig 15 perc sétára van (eltévedés nélkül :D). Szóval tömegközlekedés csak a sulihoz, yeeeaah :D
Ma besétáltam a Dómhoz és ott találkoztunk a lányokkal, kis nézelődés után egy pizza, majd pedig újból séta következett.
Jah, a tegnap este, el is felejtettem, mivel reggel már szólt anyuka, hogy este lesz egy kis vacsi, ha nincs programom csatlakozzak, így hazaértem időben. Kicsit nehézkesen indultam ki a szobámból, nem volt kedvem, meg rengeteg idegen hangot hallottam, szóval nyűgös voltam, persze végül rászántam magam. Nem is voltak annyi vendég mint gondoltam, csak egy pár, és a pici tízhónapos babájuk. Vacsiztunk, beszélgettünk, megdicsértek, hogy jól beszélek olaszul, kedvesek voltak. Aztán apuka kérte hogy mutassam meg a google-maps-en, hol lakom, szóval bemutattam kis országunkat dióhéjban :).
Elmélkedés következik.. (többek jelezték, hogy pont ezért szeretnek olvasni, mert nemcsak a történéseket írom le, hanem azt is, hogy érzek, hogy vagyok, mi játszódik le a színfalak mögött.. hát tessék, kulisszatitkok következnek..).
Nagyon érdekes volt ez a pár nap, mondhatom egy igazi hullámvasút. Olyan hihetetlen gyorsasággal váltakoznak a gondolatok, hangulatok bennem, hogy az leírhatatlan. Van hogy a világ legszerencsésebb emberének érzem magam, amiért megtettem ezt a lépést, elégedett vagyok, és örömmel várom azt, ami most jön.. Aztán, vannak percek, amikor nem is értem, mit csinálok, miért vagyok itt (ezt is többen mondták már, hogy biztos hogy fogom ezt érezni, és tényleg..), pedig amúgy tudom, csak azokban a pillanatokban fogalmam sincs. Csak elgondolkodva figyelem az olaszokat, ahogy a csodaszép dallamos nyelvükkel "énekelnek", és rácsodálkozom, mennyire más kultúrából jöttem. Néha tanácstalan vagyok az itteni dolgokat illetően is, mit hogy kellene csinálnom, vajon mennyire várja el a család, hogy része legyek az életüknek, szeretnék, ha a megbeszélt időn felül is minél több időt töltsek velük, vagy inkább csak amikorra eleve megbeszéltük, akkor kérik a segítségem.. Ezek a kérdések olyan kérdések, amiket majd a rutin megválaszol, nem akarom anyukát erről faggatni, nyilván azt válaszolná, nyugodtan legyek velük bármikor, ha nincs programom, de mehetek is szabadidőmben, amerre csak szeretnék. Azt hiszem a középutat fogom követni ebben is, az általában jó megoldás. Vagyis, a megadott időn felül néha-néha majd becsatlakozom a mindennapokba, de csak kicsit, mert mondjuk itt a hétvége, amikor együtt tudnak lenni, az egész család, legyen csak az övék ez az idő.. Látom rajtuk hogy nem az a család, ahol a szülők próbálnak a lehető legkevesebbet foglalkozni a gyerekkel, leteszik a TV elé, aztán addig is csöndben van, nem. Látszik, hogy foglalkoznak velük, csak ezzel együtt sokat is dolgoznak, és főleg délután és este, és ezért kellek én, nem azért mert lusták a gyerekkel lenni.. Szóval kell a családi idill.. :D Nekem pedig a szabadidő :D
Szeretném már ha lemenne egy hét (nem azért hogy sürgessem az időt :D), csak hogy lássam, mi a napirend, hogy is néznek ki a napok.
Elméletileg holnap mentünk volna a szintfelmérőre, de Sunny beteg lett, így valószínűleg kimarad a program. Nem baj, ráér, csak februárban kezdődik a tanfolyam. Örülök, hogy lesz ez a nyelvsuli, meg ha 10 fok fölé megy a reggeli hőmérséklet, akkor majd járok futni.. Így jó lesz, ha ezek nem lennének, el tudom képzelni, reggel sokáig aludnék, aztán délig neteznék, és szinte a semmivel menne el a nap..
Na mára mentem, megpróbálok ma kicsit korábban ágyba kerülni, igaz így mégsem kell korán kelnem (mondjuk amúgy se nagyon, 9-re kell majd menni a suliba, egy fél óra villamossal, plusz kb 5-10 perc séta.. 8:20 körül elég elindulni szerintem, de majd menet közben kiderül..).
na sziasztok

non é un sogno

Azaz nem álom.. Tényleg itt vagyok, és elkezdődött a dolog..
Tegnap délelőtt Sunnyval találkoztunk, csavarogtunk a környéken, jó volt nagyon, sokmindent megtudtam :) Elintéztük az olasz telefonom is, meg szétnéztünk pár boltban, jobb helyen lakom mint gondoltam, minden van itt a közelben.. A csavargást egy meki-be beugrással zártuk, ahol is összefutottunk Umbertával és Francescával, ja és még egy kis barátnőjével. Hazafelé vettük az irányt, Umberta nagyon kedves, beinvitálta hozzánk Sunny-t is, örülök, hogy ilyen pozitív vele, biztos azért, mert szeretné, ha lenne társaságom.. Aztán Sunny elment a gyerekekért, illetve a nagyijuk lakásába (ami 3 percre van tőlünk.. :D).
Délután még volt egy kis pihenőidőm, kértem is Umbertát, hogy írjunk egy "orario"-t, azaz napirendet, melyik nap hogy alakuk majd.. Kicsit még képlékeny az egész, mikor is kellek, hogy is.. Aztán, például a tegnapi nap rendesen borult ahhoz képest.. Merthogy péntekre az orario-ban az szerepel, hogy délután 4-től 7-ig.. 4-kor valóban szólt Umberta, hogy elmegy, rá fél órára csöngettek, jött egy anyuka egy kislánnyal, a kislány bejött, anyuka elment. Aztán egy negyed óra múllva még egy, aztán még egy.. Szóval itt voltam egyedül 5 gyerekkel, nem győztem számolni őket, volt hogy 3 különböző helységben voltak elszórva :D. De nem volt végül gáz, apuka hazaért 7 körül (na itt lett volna vége az én időmnek), de mivel még éppen ismerkedünk, és most nemcsak a Franci és Fede volt itt, gondoltam, maradok, besegítek.. Aztán jöttek a többi gyerekért, az egyik kislányért egy au-pair-lány jött, rögtön rájöttem a kevéske olasz-ból, és az életkorából.. Ő brit, egy hónapja van itt, és amikor indultak, mondta hogy szívesen találkozna majd valamikor.. Mondtam neki, keressen meg facebook-on, hát remélem sikerül majd neki :D
Mikor elvitték az összes kölyköt, csak a kettő saját maradt, elkezdtünk Carbonara-t csinálni vacsira (kb negyed 9-kor..) , majd kb 9-kor sikerült is megvacsizni.. Egy kis bor mellé, apukával mindjárt jobban ment az olasz, eleinte alig értettem, hadar, és hát brazil alapból, szóval.. kicsit furi..
Aztán 10-kor sikerült is bekeverednem a szobámba..
Ennyi történt tegnap, hétvégén elméletileg teljesen szabad vagyok, ma megyünk csavarogni a lányokkal, akik közül csak Sunnyt és egy másik lányt ismerek, a többieket még nem..
Na pá!

benvenuti..

Megérkeztem! Tegnap 10-kor megérkeztem, kisebb pánikkal de egymásra is találtunk anyukával. Csak mert a menetrend szerint a busz 12:20-kor érkezik be, de már múltkor is 10-kor ideért, mondta a buszsofőr, hogy 10 körül szinte mindig itt van. Így Umbertának 10-et mondtam, ő meg nézte a kiírást, hogy csak délben jön a busz, hívta Sunnyt nagy szerencsémre, hogy miért mondtam hogy délben jövök.. Aztán ő engem, én pedig, jelentettem, dehát már itt vagyok.. És így végül egymásra akadtunk.
Umberta vagány, lendületes, cseppet sem sznob anyuka, és iszonyat gyorsan beszél olaszul, néha teljességgel követhetetlen.. De valahogy a lényeget mindig megértem.. Az első órában néha próbálkoztunk angolul is, de mindig visszatértünk az olaszra, és ez így is van jól..
A környék szuper, a házban még porta is van, és az első emeleten egy óriási lakásban laknak. Illetve most én is. A szobám a lakás egyik szárnyának a széle, ami jó mert meglesz a magánszférám, sőt, van egy kis leválasztó, elhúzható fal a folyósón, mondta Umberta, azt nyugodtan húzzam el, ha akarom, és a gyerekek is és ő is, mondig kopog majd. Ezen az odalon van még a gyerekszoba, illetve még előtte egy fürdőszoba, amit én, meg a gyerekek használunk. Utána jön a szülők hálószobája, és melette nekik is egy fürdőszoba. Középen a nappali, konyha, és van a másik szárnya a lakásnak, ami játszószoba, még egy fürdőszoba, egy ilyen mindenes helység, vasalásra, takarítós eszközöknek, utána mosokonyha, és onnan a konyha..
Ahogy megérkeztünk, mondta Umberta hogy nyugodtan alhatok akár egész nap, biztos fáradt vagyok, vagy ha nem annyira, mehetek vele felvenni a gyerkőcöket. Mondtam, inkább megyek. A 2 iskola (illetve az iskola és az óvoda, csak itt inkább iskolának mondják az ovit is.. ) egymással szemben, a lakástól kb 200 méterre lehet.. Elmentünk Francescáért, nagyon szép kiscsajszi, kiért az iskolából, kicsit szégyellősen rámnézett, és megfogta a kezem, így indultunk haza. Nagyon éééédes volt. Aztán hazaértünk, vitt a játszószobába, mutatta a játékait, kérdezte nekem melyik tetszik legjobban :) Mi itthon maradtunk Francescával, míg Umberta elhozta Federicot, őt is megismertem, kis huncut szemű kerol bőrű fürtöske, nagyon cuki ő is. Vele lassabban haverkodtunk, mert Francesca nagyon lefoglalt. De estére már megölelt Fede is, illetve egyszer csak átölelte a lábam a picur :)
Koreste kicsit elvonultam, neteztem, pihiztem, aztán fél 8 körül kimentem, akkor készült a vacsi.. Szóval igaz a dolog, az olaszok zöme ilyen későn vacsizik.. Bőséges, de könnyű kaják, egy zöldségleves volt, rablóhús és saláta. Umberta mondta bármi van ami nekem otthonról hiányzik, szóljak, mármint e téren, hát lehet hogy beavatom a dologba, hogy nálam a vacsi az nem 2 fogásos étkezés, a reggeli viszont nem egy keksz.. :D
De majd kialakul.. Még az is lehet hogy átszokok erre..
Aztán mintát vettem kicsit az esti rutinból, fogmosás, lefekvés. De csak szerdánként kell majd ebben részt vennem, gondolm aznap van bent sokáig Umberta is az iskolában. A többi nap itthon van ő is este, de azért majd szépen remélem megszoknak a gyerekek, és velem is simán együttműködnek.. Nem mintha probléma lenne a magatartásukkal, nagyon-nagyon jól vannak nevelve, mindent megköszönnek, ha valami semmiség illetlenséget is csináltak, rögtön "scusami"(azaz bocsi), hiszti nincs, pl anyuka este lekapcsolta a DVD-t hogy menni kell aludni, csak egyszer próbálkoztak, hogy "neeeeee mááár", de aztán rögtön mentek fogat mosni. A vacsi után ők is be voltak avatva a rendrakásba, és mondta Umberta, hogy én is szóljak rájuk nyugodtan, hogy a játékaikat tegyék rendbe.
Szóval nagyon rendes babák.. Amikor fürödtek, akkor voltam bent a szobámban, tehát abból kimaradtam, egyszer hallom, mintha sírna a kisebb, de nem, mert aztán hatalmas kacagásba ment át a sírásnak tűnő hang :D.
Szóval, összegészében sokkal jobban jártam, mintha Novarába megyek, szerintem kikészített volna a kétéves kis hiszti-Pisti :D
Várom már hogy megszokjak itt, hogy kialakuljanak a napok, mi hogy megy.. Majd íratok Umbertával egy órarendet, ki mikor végez, mikor mi a program. Bika révén nagy úr nálam a megszokás, a rend, a rendszer, és állítólag óriási trauma a változás. Ha nem is trauma, de tényleg elég szépen felfordult most a világ és érzem is.. Dehát, ez kell, hogy haladjak valamerre, meg kell tenni bizonyos lépéseket ahhoz, hogy eljussak valahová..
Mára ennyi vagyok, mert nemsoká indul Sunny, felfedezzük a környéket, valószínűleg a telefonomat is elintézzük. Jajj de izgi :)

mi mancherá/non mi mancherá

Azaz hiányozni fog/nem fog hiányozni.. Próbálok egy kis felsorolást írni mi/ki az ami hiányozni fog, és mi az ami nem :)

Hiányozni fog:

• a túrórudi
• forrcsiborcsi (vagyis forralt bor) a Siriusban, avagy a kis társaság találkozói
• tesó és Évi egymásravigyorgása
• a ritka de annál boldogabb talik a két legjobbal, Nórával és Fannival
• pizzaszelet A NagyNikivel :)
• ügyfeleken összevigyorgás a kolleganőkkel
• Szapi vicces és néha agyament agyatlan agymenései (ez olyan Szapis volt :D)
• a családi húsleves vasárnap délben
• péntek délutáni - vége a munkának és itt a hétvége érzés

Ami nem fog hiányozni

• hajnalban, sötétben kelés, és hidegben 7 óra, negyed 8 tájt munkába igyekvés
• kiborító/bunkó/fárasztó/IQ-betyár/fölényeskedő/nagyon-okos ügyfelek
• a pesszimista magyarság
• a lehangoló ember-ábrázatok az utcán és egyéb helyeken
• a folyton katasztrófákról, lopásról, csalásról, erőszakról, áremelésről beszámoló hiradó (na jó helyette lesz ugyanez olaszul de legalább csak a felét értem :D)
• a rohanós félórás kapkodós ebédidő, amikor eldönthetem, vagy csekket fizetek a postán, vagy megebédelek

Szóval van itt is ott is gondolat bőven.. De remélem, hogy a technika rohamos fejlődésének köszönhetően mindenkivel tudom majd tartani a kapcsolatot, aki fontos (skype, msn, facebook). A túrórudimegvonást pedig valahogy csak túlélem :)