:)
Hihi... Nem volt kezdvem címmel ellátni a bejegyzést. Kicsit elfeledkeztem a blogról, vagyis, tegnap jutott eszembe amikor is 'megkívántam a blogolást', de nem a saját blogomat - hanem sok fashion és beauty blogot olvasgattam és rámtört az ihlet, hogy úgy írnék. De a fashion és beauty blognak itt már kevés értelme lenne, hisz mi pluszt adhatok és itt, Rómában (pláne hogy ugyanugy H&Mbe és Pimkiebe öltözöm mint eddig, a szépségipari termékek pedig szépen átkúsznak ilyen itteni dolgokba (mint a KIKO ami attention, mert függőséget okoz egy viszonylag low cost és nagyon guszti make up üzletlánc).
Nade ezen még gondolkozom mert a szerkesztéshez íráshoz mindig is volt és van is kedvem. Csak ez a blog már annyira erre az 'olasz kalandra' dedikálódott, és kicsit hogy is mondjam 'unom'.
Kicsit néha szégyellem is magam emiatt. Hogy nekem ez nem olyan hű meg háá hogy itt vagyok, mig ismerősők amikor megtudják hogy kiköltöztem, mindig jön a hú meg há.
Kicsit még őssze vagyok zavarodva, és csak annyit fogok fel hogy Marcoval együtt vagyunk végre non stop és már nem kell kéthetente repjegyet foglalnom..
De néha elszégyellem magam hogy nem vagyok a boldogság jelképe hisz annak kellene lennem.
Elnézve azt ami itt zajlik, annak is hálás lehet hogy lehetőséget kaptam csinálni ezt a munkát innen Rómából. Hogy van időm keresgélni az én jövőbeli állásomat, és nem belekényszerülni újra valami au-paires megoldásba amit nem szeretnék. Tegnap jóváhagyták a szerződésem 'átkonvertálását' BTs-sé. Két és fél évbe telt és most eljött végre az idő.
Az identitás és integrálódás terén van hideg és meleg - a fáradtságos nyelvbeli problémák leküzdése és társai. Tegnap volt hideg például amikor a tévészerelőkkel nem igazán sikerült megértetnem magam, hisz ilyen antenna bemenetekből és kábelcsatlakozókból nem vagyok túl penge még az anyanyelvemen se. De aztán, itt volt a mai nap, amikor is egy olasz lány hatalmas rácsodálkozással csatolta vissza: 'nagyon nagyon jól beszélek olaszul'.
Azt hiszem, amikor nem vagyok formában az csak és kizárólag az önmagam bestresszelése miatt van. Amikor pedig nyugodtan beszélgetek és nem próbálok hadarni hogy az olyan olaszos legyen, akkor pedig tökjól megy.
A hullámvölgy a kettős érzés közt állando, mégpedig hogy néha nagyon jól elvagyok így home workinggel és néha az itteni irodával. És neha pedig jön a löket - szeretnék egy 'rendes' itteni melót. Tényleg mázli hogy nem 'kényszerülök' bármit elvállani, a hitelbehajtó call center stageket, 200 euróért havonta (nem vicc, tényleg ennyit fizetnek, és a nemsemmi az, hogy 180-an jelentkeztek rá). Szóval, csak törelmesen várom ami jön :) Közben pedig, talán ujabb bloggerkedésbe kezdek :)