2011. szeptember 27., kedd

...una cosa importante che ho imparato nella vita: sempre va avanti...

"Egy fontos dolog amit megtanultam az életről: mindig megy tovább"

Én fordítottam, lehet hogy nem teljesen tökéletes.. De mindegy is.. Az üzenete a lényeg.. Bármilyen mélyen vagyunk, mindig kivezet belőle valami.. A legjobb ha saját magunk, nem valami körülmény.. Hisz fürödhetünk saját bánatunk sarában, attól semmi nem lesz jobb, sőt.. Vagy eldönthetjük, igenis, talpon maradok, és elhiszem, hogy minden a lehető legjobban fog alakulni.. Ahogyan kell, hogy alakuljon.. 
Tegnapelőtt este úgy feküdtem le aludni, hogy egy kedves barátom tanácsára - átprogramoztam az agyam.. :D A secret alapgondolatára építkezve elhittem, hogy igen is, holnap siker ér.. Nos, volt egy üzleti találkozóm (semmi érdekes, kamu network rendszer .. ), visszajeleztek egy nagyon jó helyről, hogy erősen érdeklődnek utánam, de hajlandó lennék-e visszaköltözni Milánóba, és délután írt egy smst még Davide is.. Hogy hogy vagyok, sajnálja, hogy nem találkoztunk egy ideje, hogy megy a munkakeresés.. Óhh egek, éreztem amúgy hogy előbb utóbb jelentkezni fog, de hogy ennyire utóbb?? mit gondol, mi ez az egész?? Felháborító.. tényleg :) Közben már elígérkeztem egy randira a comói pasival is.. Ott van az Alassioban megismert hapsi is.. Szóval zűr hátán zűr.. (kalandozások Itáliában, szó szerint, :D :D)
Hagyjuk is a pasikat.. 
Munka.. Szóval van most ez az emailes dolog, amiből nagyon várok egy telefont, légyszíves szorítsatok, illetve szintén egy másik, Milánó közelében lévő cég keres magyar nyelvű ügyfélszolgálatost, oda is jelentkeztem..
 2 hetem van.. (az amerikai csaj kiírta a facebookra, hogy október 11 Torinó, csak innen tudom, de jelezni felénk, a családnak, vagy nekem már elfelejtette - jófej, mi.. értem már miért akartak volna inkább engem itt tartani.. ). 
Kéretik mindenféle pozitív energia Torino, Piemont, Italia irányába küldeni.. :)

2011. szeptember 24., szombat

meglio..

jobb..
Jobban vagyok..
Még ha munkatéren semmi hír és újdonság.. A bevált taktikát alkalmazom, rábízom magam a sors fordulataira.. Én mindent megteszek azért hogy itt találjak munkát, ha pedig nem, biztos nem véletlen.. 
2 vagy 3 hetem van még, most várom a régi au-pair-lány válaszát, hogy mikor akar visszajönni.. Aztán ha nem lesz semmi, hazamegyek, talán eljövök 1 vagy 2 hétre a Scuola Toscana-ba, ahol voltam tavaly októberben is.. Ami egy vagyon, de legalább hasznos, és kicsit feltöltődhetek Firenzében.. Aztán pedig a szokásos.. "meglátjuk".
Kisebb alakulás a magánéleti vonalon, ami szintén hozzájárul, hogy jobban vagyok, találkoztunk újra az Alassio-ban megismert pasival.. Kellemesen csalódok, minden alkalommal, tegnap konkrétan pár óra alatt több bókot, kedvességet és törődést kaptam tőle, mint Davidétől összesen.. Figyelmes.. Kérdezte, hogy azon a bizonyos randin, amikor megcsókolt, érezte hogy kicsit tartózkodó vagyok, így van-e.. Aztán elmondtam neki a Davide-dolgot persze csak körvonalakban.. Megköszönte az őszinteségem.. Rengeteget beszélgettünk, többet, mint Davideval 5 randi alatt. Szóval, azt hiszem jó alapot adott Davide hozzáállása a dolgokhoz, hiába voltam oda érte.. Giorgio - az új ragazzo, már felajánlotta hogy ha ideiglenesen szükséges, nyugodtam mehetek hozzá.. De mondtam, hogy ha meló nem lesz, nem maradok, maximum ha időközben ugrik be valami, és az au-pair-lány már érkezik, nekem meg mondjuk interjúm van, vagy ilyesmi, akkor talán.
De a fő a munka most.
Az a helyzet, hogy kezdek megbarátkozni mindenféle lehetőséggel.. A lényeg hogy végre olyasmit csináljak, amit szeretnék.. Így regisztráltam már néhány magyar állásportálon, HR irodánál, sőt találtam egy nagyon jónak tűnő lehetséget, egy óriás multinál, Pesten, angol és olasz nyelvtudást várnak el. A jövő majd eldönti.. 
Szorítsatok értem, azért jó lenne, ha nem érne véget ilyen hirtelen az olasz kaland...

2011. szeptember 20., kedd

vi ringrazio

köszönöm nektek..

Az utóbbi napokban rengeteg bíztatást kaptam nemcsak kommentben, hanem emailben, facebookon, nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek ezúton is.. Sokat jelent ez nekem, hogy olvastok, meghallgattok, és visszajeleztek, hisz most nem nagyon van kihez fordulnom..
Még mindig semmi.. Egyre reménytelenebb a helyzet, a napok telnek, és semmi.. Pedig tényleg mindent megteszek, naponta több oldalon regisztrálok, keresek, nagyon, de semmi még.. Nah jó, valamennyire nyilvánvaló is, hogy nem megy hipp-hopp.. Csak mit tegyek.. Ha hazamegyek, kis eséllyel jövök vissza.. Itt maradni? hogy? vegyek ki egy albérletet (amit egy hónapra talán ki is tudok fizetni), és aztán?? Laura, anyuka erre bíztat, azt mondja, a jövőre nézve jobb lenne keresni akár valami S.o.S bármunkát, vagy akármit, és maradni, mert ő biztos benne hogy lesz munka. Mert ha visszamegyek, ez a karrierképemben nem túl ideális, hogy eljöttem 9 hónapot itt voltam, au-pairkedtem, majd visszamentem..
Fogalmam sincs..
Mindenben gondolkozom már.. Más országokban is.. 
De azért szeretnék itt maradni, ez az elsődleges.. 
Davideról nem is írnék.. Nincs mit.. Rájöttem, egy önző dög (idéztem a Csak szex és más semmi örök klasszikusból..). Arra kellettem neki, hogy ha nincs jobb dolga, egy-egy este hív, és befedtem a hiányt a színes programokkal teli életében.. Semmi több.. De rohadtul nem kíváncsi, hogy vagyok, mi van velem. Pont. Helyette van a kitartó comói pasi.. Aki annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben elég erősen "lesz...m" szegényt, még mindig ír és próbálkozik.. Ma viszont felháborodva rámírt, hogy mostmár lehet ki kell törölnie a számomat és a facebookról is, mert ő állandóan ajánlja, hogy jön, és én soha nem hívom.. Igaza van. Júliusban is, (csak akkor jelent meg Davide..), számtalanszor írt hogy mi a helyzet, mit csinálok hétvégén. Augusztusban jött volna Alassióba is látogatni, és most megint Torinóba.. Eljönne 300 km-ről nagyon szívesen.. Míg Davide 3 km-ről sem bír... Nah itt a különbség.. Csak kicsit furi nekem ez a pasi.. De, ha jobban belegondolunk.. Minden pasi furi.. van amelyik kevésbé, van amelyik nagyon.. :)
De nem köt le a magánéletem.. Inkább úgy egy az egyben az egész jövőm, ami foglalkoztat.. És nem hagy nyugodni.. Nem vagyok vallásos.. De lehet hogy este elmondok egy imát.. :) Komolyan.. Pánik van, erősen..

2011. szeptember 17., szombat

amici

Barátok..
Hiányoznak.. Egyre jobban gyötör a dolog..
A régiek, az igaziak Magyarországról..
Az újabbak, Milánóból..
És végül a legújabbak, akik meg nem léteznek..
Egyre inkább úgy érzem, tévedtem, hogy nekem mennyire jó itt Torinóban, és talán jobb lenne továbbállni valahova.. De hova? Ahova lehetőségem adódik..
Kutatás, még mindig.. 
Elvetemült dolgot tettem, visszaregisztráltam az au-pair-worldre.. Holott, ha kicsit őszinte akarok lenni magamhoz, vagy esetleg csak visszaolvasom a bejegyzéseimet, rájöhetek, hülye ötlet.. Beírtam Spanyolországot és Olaszországot, rám is haraptak, 2 olasz és 3 spanyol ajánlat érkezett pár óra alatt... Nah, valamiben még jó vagyok.. :D 
Nem tudom.. Nagyon gondolkozom, mi a jobb és mi a rosszabb..
Ha nem találok semmit, hazamenni, és otthonról keresgélni.. Vagy otthon kipróbálni, mit ajánlanak az olasz és angol nyelvtudásért.. De úgy érzem, a 9 hónap au-pairkedés után visszamenni.. Olyan.. illúzióromboló.. Hogy nagy lendülettel kijöttem, hogy szerencsét próbálok, és csak ennyi lett az egész.. 
Vagy maradok ilyen áron - ha az elkövetkezendő hetekben semmi komoly nem jön össze, és még szenvedek egy kicsit au-pair-ként.. Amivel annyi a gond, hogy 98%-ban az au-pair a családdal él.. Én itt Torinóban a 2%-ot erősítem a külön lakással, ami egy áldás.. És nem hiszem, hogy képes lennék újra egy idegen családhoz beintegrálódni, emlékszem hogy szenvedtem Milánóban ettől..
Szóval ezt meg kell fontolnom.. 
Bejelölt a facebookon az előző au-pairlány -  aki mint kiderült visszajön valóban, sőt úgy éreztem már sürgetőleg érdeklődik, hogy nem-e jöhetne előbb.. Szóval ez az esély kilőve, amit a család mondott, hogy ők nagyon örülnének ha nem jönne vissza és én maradnék náluk..
Érdekes, ez a lány anno júniusban panaszkodva mondta hogy jó itt, de nincsenek barátok.. Ehhez képest megnéztem a Torinó albumát, csupa party, buliképek.. Akkor az én sekélyes életemhez mit szólna amit művelek.. Ma is, szombat este van és itthon ülök.. Nah jó, szakad az eső, szóval.. (természetesen eljött a szabadnapom ideje, hogy is ne..). 
Szóval felismertem a frankót, lehet mégsem itt a helyem.. Davideval azóta sem találkoztunk, itt vannak a szülei, szóval fogalmam sincs mikor látjuk egymást, ez is lehet egy jel, a távolodás, hogy semmi se kössön ide.. 
De lehet bennem van a hiba.. Sokkal nyitottabb életet kellene élnem, keresnem az ismerkedési lehetőségeket.. Nem tudom.. Lehet én tehetek az egészről, hogy most így szenvedek, és csak rajtam múlik minden.. Vagy éppen nem, és ezek az irány-mutatók, hogy valahová más helyre kell orientáódnom... Ki tudja.. Ez még titok..

2011. szeptember 15., csütörtök

past and future

(aktív blogoló lettem.. de ez most rengeteget segít nekem, hogy van hová leírni a gondolataimat - ha már elmondani nem nagyon tudom senkinek..)

Múlt és jövő..
Tudom tudom, Carpe Diem, élj a mának.. Ez nagyon igaz.. De kicsit elgondolkoztam a múlton és mindazon ami történt, a döntéseimen és az életem eddigi fordulatain.. Amik meghatározzák a jelenemet és a jövőmet..
És tudom, tudom, a múlton agyalni, nem, sopánkodni meg pláne nem szabad, felesleges.. Ma mégis azon jár eszem, ha újrakezdhetném 18 éves koromtól, mennyire másként csinálnék mindent.. 
A jelen tudatában egész más pályát választanék.. Annak idején kétszeri sikertelen felvételi után úgy döntöttem, elég volt, elkezdek dolgozni és közben levelezőn végzek főiskolát.. Így is tettem.. Így 20 évesen belecsöppentem az szépséges állami szférába és ezzel egyidejűleg harmadik próbállkozásra a felvételi is összejött, így lediplomáztam, miközben gyűrtem a közszférás mindennapokat.. A diploma megszerzése után óriási ambíciók "gyötörtek", majd jött az olasz-kaland.. 
Tudom, tényleg, felesleges bánkóüdni, megtörtént, túl vagyok ezeken.. De minden annyira más lenne, ha nappali egyetemistaként átélem a nappalis egyetemistaéletet, rengeteg lehetőséggel, Erasmus, trainee-programok, szervezetek.. De anno úgy gondoltam, a munkatapasztalat többet ér.. Hát tévedtem, de akkor még nem láttam a lehetőségeket, nem láttam tisztán mit is akarok, ez az út jobbnak tűnt.. Ok, igaz, ez az út is elvezetett valahová, jelenesetbe Olaszországba... De úgy érzem, most ennek iszom a levét.. Fiatal egyetemistaként ma már annyi de annyi lehetőség van.. 
Nah jó, befejeztem..
Most a jelenre kell koncentrálnom és maximum a közeljövőre.. Hogy hova tovább.. Kimerít az agyalás.. Pedig még épp csak elkezdtem..

Hűtlen leszek Coelho-hoz, ez Müller Pétertől van..

"Van egy időtlennek tűnő állapot, amikor teljesen magunkra maradunk. S ráadásul éppen a szakadék fölött, a legnehezebb, legveszedelmesebb helyzetben. Ilyenkor csak két dolog segít. Az egyik a múltból ered, mindabból, ami megtörtént már, s amibe itt, az örvénylő semmiben is kapaszkodót lehet találni. A másik a jövőből üzen, onnan, ahol nincs még semmi, csak lehet... sőt, lesz."

Szóval, valamennyire mégis gondolhatok a múltamra, csak pozitív vonatkozásban.. Hogy azért mégsem kell bánkódnom.. Léptem egy nagyot, még ha jelenleg nem is azt érzem, hogy a révben vagyok.. Kinyílt  a gondolkodásom, rengeteget fejlődött a személyiségem..
A jövő pedig.. Majd "lesz"..

2011. szeptember 14., szerda

stressata

Kicsit bele vagyok már zavarodva a keresésbe, kutatásba.. Kezdek pánikba esni, az idő telik, és nincs még semmi.. Folyamatosan keresek, google, különböző kulcsszavak, ötletek, sima hirdetések, különböző pályázati lehetőségek, internship, stage, karrier-programok... Kb 50 oldalon regisztráltam az elmúlt 1 hétben.. Szóval, mondhatni.. rajtam már nem múlik.. Ezzel próbálom elterelni a figyelmem a pasikról.. Davideval azóta sem beszéltünk.. No comment, tudom, gáz.. Egyértelmű lehet, nem túl érdekes számára az ügyünk.. Közben pedig, amennyire kicsit is megismertem, tudom mi van, hétfőn este salsa-suliban volt, kedden mindig haver-program van.. Ma fog írni, 7 óra körül, hogy találkozunk-e. Pár hét, de már ismerem :) Persze, találkozunk majd, elmondom neki az álláspontjaimat, és ettől még a világon semmi nem fog változni.. 
De igazából, valamennyire igaza is van, hogy így távol marad.. Abszolut bizonytalan a jövőm.. Az valóban felesleges hogy belebonyolódjak valamibe, aztán meg viszlát.. Persze, mondhatnánk, az igazi szerelem ha jön jön, és nem számítanak az ilyen körülmények.. De a valóság más..
Ha nem találok munkát Torinóban, tovább kell állnom, oda, ahol találok.. 
Csak találjak.. Nagyon rá vagyok görcsölve, mi lesz.. 
Ezzel kelek, ezzel fekszek..
Nem akarok visszamenni Magyarországra.. Még ha egyre inkább igaznak érzem a mondást, "nincs kolbászból a kerítés..". És nehéz.. Az elmúlt napok különösen.. 
Ami egyértelmű, bárhová megyek, vagy ha itt maradok, barátokra van szükségem.. Visszanézve, igaz, hogy Milánóban a körülmények kedvezőtlenebbek voltak (együttlakás a családdal és a gyerekekkel való nehézségek..), de voltak barátok, jártam közösségbe (nyelviskola), szórakozni, sok embert ismertem meg.. Itt ez nem megy.. A játszótéren nem lehet ismerkedni, akárhogy is..
Próbálok erőt gyűjteni, de a napokban sajnos csak azt érzem, vesztem vesztem az energiát, és fáradok lelkileg, ebben a bizonytalanságban és folyamatos keresgélésben..  Ha valaminek, hát ennek meg kell hogy legyen az eredményének, és valami jónak kell végre következnie.. 
Nagyon bízom benne hogy legközelebb valami igazán pozitív, msosolygós bejegyzéssel szolgálok..

2011. szeptember 12., hétfő

ancora giú :(

még mindig..
Nem találkoztunk Davideval..
Nem írt, nem hívott, küldtem neki egy üzenetet fél 10-kor, hogy "nagyon köszi.. egyre inkább úgy látom, hogy nem lesz ez így jó".. 11-kor válaszolt, hogy mivel szombaton írtam, hogy vasárnap megyünk a családdal vidékre, ő úgy gondolta, hogy én jelentkezem, ha hazaérünk, de mivel nem írtam, elment pizzázni a barátokkal.. Majd letisztázzuk.
Hát nem tudom, lehet csak apró kommunikációs probléma, de miért nem írt ő? miért nem kérdezte hogy nah mizujs, mikor talizunk?? nem, nem ez lenne a normális??
Ő csak vár, ha én hívom OK, találkozunk, ha nem, akkor van mit csinálnia, semmi gond.. 
Az az érzésem, hogy ő kiválóan elvan nélkülem, vagy bármi barátnőféle nélkül.. 
Szarul esett, nagyon..
Na jó, majd megbeszéljük.. A reakciói mindent elárulnak majd..
Nagy szakadék van kettőnk élete közt.. Ő 9 éve itt él, rengeteg barátja van, aktív közösségi élettel, én pedig pont az ellenkezője, és szerintem fogalma sincs róla, hogy én egy-egy ilyen helyzetben hogy érzem magam.. Hát majd elmondom neki... 
Munkaügyben, jövő-kérdésben elkezdtem kicsit tágabban gondolkozni.. Egész Európa.. Bármi.. Ami jön.. Jól érzem magam Torinóban, de biztos vagyok benne, hogy ezer más helyen is jó lehet.. Nem ragaszkodhatok Torinóhoz, mi köt ide?? semmi, mostmár látom, Davide se igazán.. Megyek, bárhova, ahová visz az élet.. És szépen lassan végre tényleg megtanulom.. Csak magamra számíthatok.. 

"Köszönöm... Akkor is, ha szerinted fölösleges. (...) Sérülések százait hordom magamban, miközben úgy kell tennem, mintha én lennék a világ legboldogabb embere. Ma legalább úgy éreztem, hogy valaki kézen fog, és azt mondja: nem vagy egyedül. (...) Úgy éreztem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok."

2011. szeptember 10., szombat

love and other disasters..

szerelem és egyéb katasztrófák (imádom azt a filmet..)

Nos, nagy bajban vagyok.. 
Ami a legrosszabb, hogy nem tudom kivel megbeszélni, ezért is írok ilyen sokat mostanában.. Az otthoni barátnőim nem jelentkeznek, nem írnak vissza az üzenetekre, elvesztek.. Elég fos ez, de már nem először kell szembesülnöm ezzel, szóval.. Itt még nincsenek barátnőim sajnos.. A milánói csajokkal tartjuk valamennyire a kapcsolatot, ma éppen meg is ejtettem a várva várt milánói kirándulást.. de velük sem beszélek annyit.. Kicsit magam vagyok.. 
Van helyette 2 pasim.. B%% meg.. Nem, nem akarok szélhámoskodni megbántani bárkit is, és ezt a helyzetet fenntartani, mert nagyon megterhelő lelkileg, magamban elszámolni.. De egy olyan szituációban vagyok, amivel nem tudok mit kezdeni..
Van Davide.. Vagyis, mondjuk hogy van, a gyakorlatban alig-alig.. Néha arra engedhetne következtetni a helyzet, hogy nem vesz komolyan, nem akar igazán komolyan, de nagyjából azt hiszem értem a helyzetet, rengeteg barátja van, tényleg rengeteg, rengeteg programmal, elfoglaltsággal, mellette pedig teljes munkaidőben dolgozik, aztán ott a lakás.. Megértem, hogy nem találkozunk minden nap.. De heti 1-2 alkalomnál egy kicsit többet várnék.. Vagy hogy vannak napok mikor egyáltalán nem is beszélünk, mégcsak egy smst sem váltunk.. Többet várnék tőle.. Több figyelmet.. Ma én Milánóban voltam, napközben váltottunk 1 üzenetet, de pénteken semmi, most is én kérdeztem mit csinál hétvégén, írja, este megy Astiba a barátokkal.. Oké, szóval ma este is egyedül ülök otthon.. Elpattant az a bizonyos.. ma vaffan+++, fiatal 25 éves lány vagyok, szombat este van, és egy magányos este vár otthon? Mint majdhogynem minden nap??Na nem..
Megkérdeztem hát a szerdai pasit, akit Alassióban ismertem meg, hogy mi a helyzet... Írta hogy nagyon örül az smsemnek, találkozhatnánk.. Jó, miért ne.. Jött értem, időben pontosan (Davide "fél óra múlva jövök" majd másfél óra múlva megjelenik - akciói után meglepő a pontosság..), elmentünk autózni Torinó dombos oldalára, panorámás helyekre vitt el.. Megmutatta a kedvenc házait (kérdezte, jó lesz ha ideköltözünk majd?? :D), kérte hogy tanítsak neki pár dolgot magyarul (megtanítottam 10-ig számolni..). Majd egy gyönyörű panorámánál megcsókolt.. Hagytam hogy megcsókoljon.. Nem hiszem el.. Épp egy hete néztük Davideval a Letters to Julietet, amiben a lány - annak ellenére hogy vőlegénye van - csókolózik egy másik pasival.. Nade a vőlegénye le is szarja a fejét elég csúnyául.. Nah a szituáció nagyon hasonló..  (nah és a film azon jeleneténél megszólalt Davide, "non si fa, mai, capito - azaz nem szabad, soha, érted.. :S).
Nem történik ez az egész, ha kicsivel is több figyelmet kapok Davidetől.. De folyamatosan nélkülözöm.. Folyamatosan többre vágyom.. Tudom, nem ez a megoldás.. Nem akartam, hogy így legyen, azt gondoltam csak elmegyünk inni valamit, aztán annyi.. de tényleg elég jó kis este volt.. Már azt kérdezte, hogy nah és anyukám mit fog szólni, ha olasz férjem lesz?? :D Davide annyira más.. 
Most új ez az egész és fel kell dolgoznom.. 
Alapvetően Davide mellett lennék.. Szeretnék.. Biztos azért is mert ő volt előbb, már túl vagyunk pár dolgon, és tényleg nagyon odavagyok érte.. Igen tudom, ha eléggé odalennék érte nem történt volna ez az este.. De ez más most.. Dacból, dühből kezdeményeztem a találkozást az új pasival.. Rosszul esett hogy már megint egyedül töltöm az estét.. Hogy fel se merült, meg se kérdezte, hogy nem-e elmennék vele erre az estére.. Annyit se kérdez, hogy azért vasárnap találkozunk, ha már szombaton nem sikerült.. Mellőzve érzem magam, na ez a helyes kifejezés..
Tegnap azon tűnődtem, talán türelmetlen vagyok, és túl sokat akarok.. 
De ma rávilágított ez a randi, hogy nem, ilyen is van.. Ez a pasi megadná a figyelmet.. A kérdés már csak az, hogy akarom-e.. Sőt, emellett a pasi mellett aztán igazán jó sorom lenne.. A "jóférj-fogó" nők álma.. Csodaszép kocsival, jó állással, panorámás lakással Torinó elit negyedében.. De nem az az álmom, hogy semmittevő gazdag-feleség legyek.. Ez nálam nem szempont..
Ha Davide ugyanazt az odafigyelést nyújtaná, semmi kétségem nem lenne, egyértelmű hogy vele akarok lenni.. Vele akarnék.. De mit csináljak, ha ilyen passzív?? Van értelme beszélni erről vele? Vagyis reklamálni, hogy nem figyel rám eléggé, és kicsit többet szeretném látni heti 2 alkalomnál.. ?? Ha ezt kérni kell ott már baj van.. 
Nah erre kellenének most a barátnők, hogy megbeszélhessem velük.. De sehol senki.. 
Na ezt dolgozd fel, Gréta..  :)
Nem tudom mi lesz.. 
Valószínűleg holnap találkozunk.. Lelkiismeret-furdalásom van.. És tanácstalan vagyok..

2011. szeptember 9., péntek

giú

Volt már ilyen című bejegyzésem, azt jelenti "lent", picit magam alatt..
Na igen.. Sajnos néha néha utolér egy kis depi engem is, kit nem.. Úgy pörögnek bennem a gondolatok, impulzusok, érzések nap mint nap, hogy nem is csoda, néha kicsit elfárad az ember.. Sokminden van most, a munkakeresés, a "hova tovább?", a jövő - karrier - na és a szerelem és egyéb katasztrófák.. 
Az interjú óta nem kerestek még, na jó, korai is lenne, leghamarabb szerdán küldhette szét a csajszi az Adecco-ból az anyagom, mert akkor válaszolt az emailemre is, még csak péntek van.. Próbálom magam nyugtatni, lesz, lesz meló, valahogyan alakulni fog a sorom.. Ha pedig nem itt, annak is megvan a jó oka.. De én próbálok megtenni mindent, hogy itt legyen, szeretnék torinese lenni, most egy időre legalábbis biztosan.. kb 5 hetem van még.. Ami lehet elég, de lehet kevés is.. Meglátjuk.. A másik katasztrófaterület a szerelem.. :) Szerdán - mondhatni - randiztam egy másik pasival.. Dacból, dühből vagy csak úgy, nem is tudom.. Davide - ahogy azt az előző bejegyzésben írtam, kedden elfelejtette az interjúm, utána 2 órával írt, hogy ugye ma van.. Jah, igen, VOLT.. Kicsit berágtam, hogy mások, akikhez semmi érzelmi közöm több figyelmet fordítottak rám a napokban, még milánóból például egy hapsi, akivel nem is találkoztunk soha, de olyan helyes volt, beszéltünk múltkor pár mondatot.. Nagyon bíztatott, Davide csak elkomorodik ha a témáról van szó, és annyit mond, "reméljük, nagyon..". Nem tudom, néha nem tudom hova tenni, fogalmam sincs, hol vagyok az ő gondolataiban, mennyire vesz komolyan.. Vannak meghitt pillanatok, mikor csak néz rám azzal az édes szelíd telkintetével, és odavagyok.. És van mikor haragszom, mert sokkal több figyelmet szeretnék tőle, például a keddi interjú esetében, hogy elfelejtette.. Na jó, persze ő is dolgozik, és az ő munkája nem az a "facebookolok egész nap típusú mulatság, soha nem láttam még munkaidőben facebookon.. 
Nah és folytatva a sztorit, mivel kedden így berágtam, szerdán elfogadtam egy invitálást egy nemzetközi aperitívós estre egy pasitól, akit még Alassióban ismertem meg. De nem történt semmi, don't worry :) Szerdán koreste kellett küldenem a visszajelző smst hogy akkor megyek, 7-kor írtam, 7:05-kor pedig, Davide írt, hogy találkozunk? Nem, nem küldtem félre az smst, csak egy kis telepátia talán.. :) De már akkor úgy voltam vele, mindegy, Davide pont megérdemli most a negatív választ :D És elmentem a másik pasival, ami egy rémálom volt, meg maga az este is, a nemzetközi aperitívó inkább német aperitívó volt, csak németek, és borzasztóak.. A pasiról meg nem is, inkább no comment.. 
Tegnap este viszont végre találkoztunk Davideval, sőt, bulizni voltunk.. Láttam haverok közt, és már tudom, nem kell aggódnom, ő tényleg nagyon erősen kötődik a barátokhoz, és most hogy láttam, milyen cukik, mikor együtt buliznak, még inkább elfogadó vagyok azzal, hogy sok barátja van és sokat van velük.. Ez jó dolog.. 
Hihetetlenek ezek az olaszok.. Hiába hétköznap, ezek buliznak.. Hiába van másnap munka, nem baj, szórakozni kell :) Davide például semmit nem ivott,mert motorral voltunk, de tökjól érezte magát.. Ahogy tomboltak a nagy olasz slágerekre, nagyon helyes volt.. Azon gondolkoztam, lehetséges hogy egyszer a kultúra részévé válok..? Átveszem teljesen? Hisz mentek a nagy slágerek, amiből néhányat ismertem, de jópárat nem, mindenki énekelte hangosan.. Mint otthon az Orsi- Ha lemegy a nap :D Nekem mindig az lesz az "enyém".. De vajon egy idő után ezt is egyre inkább magaménak fogom érezni.. Ez csak egy apróság, a zenék egy buliban, de mégis, elgondolkodtatott... Egy másik dolog szintén, amire nagyon kíváncsi vagyok, habár nem vagyok az a fajta akit olyna nagyon izgat, mit gondolnak róla mások, de most igen, hogy Davide barátai hogy "vesznek" engem, Davide új straniera-barátnője (külföldi :D), vagy ugyanolyan mintha egy olasz barátnője lenne? Ez különös dolog, hogy egy "magyar csajt szedett össze" ? :D Hát ki tudja.. :)
Szóval annyi minden jár összevissza a fejemben mostanában, hogy nem csoda hogy kicsit "elfáradtam" mentálisan..
Vasárnap megyek feltöltődni Milánóba, a magyar csajokkal találkozni.. Jó lesz.. 
Utána jelentkezem!

2011. szeptember 6., kedd

colloquio fatto

Interjú megvolt..
Minden OK, laza, gyors kérdezz felelek volt, a leglényegesebb dolgokról. Mivel most még nem konkrét pozícióra interjúztattak, csak úgy általánosan a közvetítőiroda. De mondta a csaj, hogy 3 nagy céggel is kapcsolatban vannak, akik folyamatosan keresnek magyar nyelvű munkaerőt.. Főleg multicégek call centerei.. Jó, tudom, nem a karrierem fénypontja lesz, (a bébiszitt sem az volt, mit mondjak.. :D), de a pelenkacseréhez képest már az is csuda-fényes, hogy egy irodába járok dolgozni, nem gyerekszobába meg játszótérre.. (nem kicsit van ki vele már a ...-m is..:D).
 Szóval hívnak, ha valaki harap rám :)
A másik dolog, a kapcsolati háló, ami itt Olaszországban méginkább jelentős, nem mintha Magyarországon nem lenne az.. De míg Magyarországon az érdekek miatt fontos, itt az emberek segítőkészsége teszi azzá.. Hihetetlen.. A napokban - 2 nap alatt - 2 olasz "barátommal" beszélgettem, hogy belekezdtem a nagy munkakeresésbe - és mindenféle kérés, demégcsak célzás nélkül is, azonnal kérték, hogy küldjem az önéletrajzom, küldik tovább ahol olyan embert ismernek.. Nem semmi.. Ráadásul az egyik csak "facebook-barát" nem is találkoztunk még, ő milánói (az igaz, hogy nagyon nem szeretnék visszamenni Milánóba, szeretem nagyon Torinót, tudjátok, minden bejegyzésben leírom :D), a másik pedig az ominózius Como-i fiatalember, akivel heves összezörrenéseink is voltak már, holott mégcsak 1x találkoztunk, nos, a napokban bevallotta, féltékeny, hogy én mással találkozgatok, és ő Comóból is tartaná velem a kapcsolatot (3 óra kocsival).. :) Egyem is meg :)) Nah ő is, kérte, küldjem, megpróbál pár dolgot nekem...
Magyarországon 7-8 hónap alatt önként senki nem ajánlotta a segítségét, 2 ember próbált nekem segíteni persze az én jelzésemre csak, hogy rászorulok :D
Szóval megint egy ilyen "kulturális" vagy hozzáállásbeli különbség a magyarok és olaszok közt...
Mostanában olyan kellemes emlékeket ébreszt bennem pár pillanat.. Amilyenek a felhők, pont olyanok, mint tavaly októberben Firenzében voltak.. Vagy ahogy megy le a nap, ahogy finoman még bevilágítja a régi sárgás színű épületeket.. Tudom költői vagyok :) 
Remélem hamarosan pozitív vidám hírekkel jelentkezhetek.. 
Jah és Davidera kicsit kiakadtam.. Elfelejtette az interjúm, utána írt, hogy "jaaajjj ma van = vagy volt :S az interjúd??" Jah, volt.. Szép vagy, elfelejtettél...  írtam is neki.. Néha kicsit többet várnék tőle, nem is tudom.. Na jó, alakul ez is mint minden, nem tudni merre, de megy.. :S
na pá

2011. szeptember 4., vasárnap

paura...

Már van para, bőven, holnapután interjú.. Megtaláltam a céget is interneten, amiről szó lehet, aminek az Adecco keres munkatársat..
Kedden kicsivel világosabb lesz a dolog, alig várom, hogy többet megtudjak..
Végre hétvége van, és egy kis pihenés, ez a hét egy káosz volt.. És a jövő hét is ilyennek ígérkezik.. Az azutáni már egy kicsivel jobb lesz, a délelőttök szabadok, végre, de délben fel kell vennem Albertot. De ki tudja hogyan érintenek ezek az elkövetkezendő hetek.. Mert ha mondjuk október 1-től esetlegesen munkába kellene állnom, akkor 2 hetet tudok még talán dolgozni náluk, aztán haza kellene mennem ruhákat cserélni, a bébiszitter-ruhatár nem egészen kompatibilis az irodaival :) Meg dombornyomott bankkártyát intézni hogy tudják utalni a milliárdokat :D
Izgi időszak jön megint...
Nagyon szeretném, hogy összejöjjön az itteni élet.. De már megtanultam, ha nem fog, annak oka van, és majd oda terel a sors ahová kell... De remélem itt akar marasztalni.. Tényleg megszerettem itt.. Davideval is szépen megy minden ahogy elindult júliusban.. Igaz nem tudunk túl sokat találkozni, ezen esténként hullák voltunk, ő is én is, 11-12 óra munka után...
Jelentkezem kedden, maximum szerdán az állásinterjús élményekkel...

2011. szeptember 1., csütörtök

a pezzi...

darabokban...
Végem, annyira fáradt vagyok, hogy az valami hihetetlen, rég éreztem már magam ennyire kimerültnek... Napi 11-12 óra munka a gyerekekkel... Rohadt hosszú.. Ma például azon gondolkoztam, hogy egy szitu tegnap vagy tegnapelőtt történt, és rájöttem, ma volt, annyira hosszúak a napok.. És úgy érzem, rám hárul minden, de tényleg minden ami a gyerekekkel kapcsolatos, reggel mikor kelnek már ott vagyok, este meg lefekvésig.. Apuka van velük egy órát ahogy 2 körül elmegyek pihenni egy órára (nah ez az amikor rohanok szupermarketbe vagy vodafonba, vagy ahová kell épp, vagy álláshirdetéseket böngészek..). Elhiszem, hogy most szarban vannak, mert anyuka és apuka is főállásban dolgozik, és anyuka apja beteg, kórházban van és ez is teher.. De mikor anyuka 3 nap alatt kb 2 órát tölt a gyerekekkel.. Tegnap például kb csak reggel látta 10 percre őket, este még fél 10-kor nem érkezett haza mikor én eljöttem.. Ma este ahogy hazajött, 2 nap után annyit se kérdezett, mit csináltatok ma - és tegnap - csemetéim, hogy vagytok, hanem inkább visszaküldte hozzám a gyerekeket, hogy ő most először is letusol, mert fáradt.. Hozzám, aki legalább annyira vágytam este 9-kor arra. hogy elhúzhassam a csíkot., letusolhassak, és csak egyáltalán ne hallgassam a gyerekek hisztijeit, kívánságait, nyavajgását, miután 11 órát, az egész napot velük töltöttem..
Ha nem pár hétről lenne szó, már nem tűrném.. De már nem kell sokat tűrni, hamarosan vége ennek a rémálomnak.. És amúgy is mire mennék a panaszkodással.. Semmire, felesleges, szerencsére tényleg rövid időről van már csak szó.. 
És a másik dolog ami éltet és kitartásra ösztönöz az a tegnapi sikerélmény.. Találtam egy hirdetést egy HR irodánál, magyarul beszélő embert keresnek.. Regisztráltam a honlapon, majd küldtem egy emailt. Egy óra múlva hívtak is, állásinterjút egyeztettünk jövő keddre.. Szóval bekövetkezett a lehetetlen, nem kizárt hogy lesz meló.. Csak állati toppon kell lennem jövő kedden, mert egy kihagyhatatlan lehetőséget találtam.. És úgy tűnik, ők is haraptak rám, hogy ilyen gyorsan jött a hívás, valószínűleg nem egyszerű magyarul beszélő jelöltet találni.. Ez nem úgy ment mint otthon, ahová beérkezik egy pozícióra többszáz jelentkezés, és ők válogatnak, kit hívnak be, talán örültek, hogy van rá jelölt.... Szóval izgi.. Nagyon szeretném ha végre elkezdhetnék egy normális munkát, annyira elegem van a jelenlegi helyzetből... Végre kihívás, egy komoly, multinacionális vállalat, feladatok, nem pelenkacsere meg legó.. :D Rámfér.. Áhítozva nézem az ebédidőben elegánsan sétáló nőket, az egymással beszélgető kollegákat, a reggel munkába igyekvő embereket..
Szorítson nekem mindenki nagyon nagyon jövő kedden...
De remélem addig még jelentkezem..