il tempo corre..

Rohan az idő..
Tényleg rohan.. Már péntek van, te jó ég.. Itt a hétvége, amit ki kellene használnom, jól kiszórakozni magam, mert utána a következő 10 nap, jövő hétvégétől (tehát 2 hétvége is beleesik), hegyekben megint..
Aztán visszaérünk, már március közepe lesz, mindjárt itt az április, és elérkeztünk a félidőhöz.. Durva..
Néha érzem a fejlődést már most, néha meg elégedetlen vagyok magammal, és többet szeretnék tanulni, de valahogy úgy eltelik mindig az idő.. És ráadásul egy újabb feladattal is megtiszteltem magamat, angolozás.. Persze, angolul jól tudok, elboldogulok vele mindig, de szeretném, ha választékosabban tudnék beszélni, ehhez szókincsbővítés kell.. Találtam is hozzá egy jó könyvet, ma azt hiszem elmegyek megveszem. Tegnap otthagytam mert már előző nap kinéztem egy nadrágot a Berschában, de aludtam rá egyet, és így a könyvesboltban úgy döntöttem, előbb nadrág, aztán valamikor később meglepem magam a könyvvel is.. De aztán bementem még a Terranovába - megérzés volt, hogy be kell mennem :) jah meg tesó emlegette épp 1-2 hete a Terranovát, hogy voltam-e már, - és mit találok.. Ugyanolyan nadrág, mint a Berschában, csak nem kellett gondolkoznom rajta, mert ahogy felvettem rögtön láttam, na ez igen.. És a másik előnye.. hogy Saldi utolsó árral (tél végi akció), 5,99 E volt :D - a másik 22 lett volna.. Szóval így könyvem is lesz, meg nadrágom is, csak be kell ma mennem érte..
A napokban volt egyébként hideg is meleg is.. Szerdán például borzasztóan kiakasztott a kisfiú, egy szülinapi bulin voltunk, és a végére nagyon felpörgött, a hazafele úton már teljesen bekattant, nem akart arra menni amerre kellett mennünk, - körülbelül 2 perc sétát 20 perc alatt tettünk meg.. Az úton átkelésnél nem akarta megfogni a kezem, és még rohangált is összevissza, na megfogtam, és kioktattam kicsit, "figyelj csak kicsi, te vagy a gyerek, én meg a felnőtt, azért vagyok itt, hogy hazavigyelek.. egyedül nem mehetsz át az úton, mert veszélyes", na erre még visszafeleselgetett.. De nemcsak velem csinálta aznap este, szóvalpróbálom nem a lelkemre venni.. A másik meg, aminek ez az egész köszönhető, a család 3 féle nevelése.. A nagyi és az apuka a két ellentétes véglet, anyuka köztük van - az övé lenne az ideális.. A nagyinál színészkedni kell egy kis szeretetért, meg engedélyért, a nagyi állandóan fegyelmez, de közben végül mindent megenged. Apuka semmiért nem szól, hadonászhat a gyerek az éles játékkarddal a másik szeme előtt, az se baj, vagy verekedhet, - a Capoeira miatt - még örül is neki.. És anyuka e kettő közt. Szóval ez is nagy baj.. Dehát ő dolguk, ezeket a nevelési kérdéseket nem is firtatom tovább, úgy csinálják ahogy akarják..
A pályázatom lassan kész lesz. Tudom, nincs bejegyzés lassan már pályázat említése nélkül.. Hát ez most a legfőbb cél, hiába. Jövő héten hazaküldöm, onnan szüleim feladják.. Aztán pedig jön a lázas várakozás az eredményre. De ha vissszaértem a hegyekből megintcsak gyorsan telik majd az idő.. 2 hétre rá látogatóim lesznek, jajjj de jó lesz, utána rá 3 hétre én megyek talán haza húsvét körül pár napra.
Che bello.. (jajjj de jó :D)
Nah most elköszönök, szép hétvégét!!!

alta novitá..

Mi újság? Ajajj, rég írtam, és így nehezebb összeszedni a gondolatokat..
Nos, pénteken megint elindultunk a hegyi hétvégére, de ezúttal csak a nagyi, egyik bejárónője, a két gyerkőc és én. A nagypapa későeste érkezett. A gyerekek a szokásos, hol édesek, hol szörnyű rosszak.. Most a napokban egymással is csúnyán összevesztek, és nem egyszer-kétszer, hanem ha rákezdték, negyedóránként, úgy kellett őket szétszedni.. Amit a legjobban utálok, a könyörgés egy-egy dologért. Pl, jöjjön fogat mosni, vagy vagyük le a cipőt..Nemcsak nekem, a nagyi és a bejárónő is. Egyedül az anyjuk képes rendesen irányítani őket, többé-kevésbé.. Szóval ezt nem nagyon szeretem.. De minden nehéz pillanatban bevillan a szemem elé a Grundtvig-program, az asszisztensi munkám, a firenzei önálló életem. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá.. Remélem működik majd a "vonzás törvénye" :)
Szóval a hegyekben megint elég fárasztó volt a kölykökkel, de már vasárnap nem volt jó idő, így hamarabb elindultunk, délután időben megérkeztünk.
Tegnap reggel nyelviskola, - kaotikus reggeli forgalommal - majd beszereztem egy kis ajándékot a kisfiúnak, az 5 éves szülinapját ünnepeltük. Egy állatos könyvecskét találtam neki, 3D-s szemüveggel. Odavannak az állatokért, a 3D meg egy kis extra. Tetszett neki nagyon, örültem. Persze rengeteg más hatalmas ajándékot kaott, és mégis egész sokáig elvolt az enyémmel :) Már előre gondoltam, hogy majd a kislány is kap valami ajándékot, hogy ne érezze magát rosszul, hát persze hogy kapott, nem is egyet.. Pedig épp olvastam egyszer egy gyerekneveléssel kapcsolatos cikkben, hogy ez nem jó. Ilyenkor mindig gondolkozom, vajon ez amikor én gyerek voltam, nálunk hogy volt.. Nem emlékszem :)
A nagyobb baj, hogy ma anyukának van szülinapja, valami apróságot kellene neki beszereznem, de mit?? Fogalmam sincs..
Kicsit hadilábon vagyok mostanában az idővel.. Azt gondoltam, majd nem tudok mit kezdeni a tengernyi szabadidőmmel, hát nem éppen.. Sokkal többet szeretnék olaszt tanulni például.. De úgy eltelnek a napok.. Este már csak egy kis netezéshez van energiám.
Most is van jópár dolgom, és úgy elszalad a nap, hogy csak na.. Úgyhogy szeladok én is vele :) Legközelebb hosszabb leszek, ígérem..
pá

..arrabiata..

Azaz mérges.. Mérges vagyok egy kicsit.. Úgy volt, hogy ma csak koraestig kellek, aztán szabad vagyok, estére már tervbe volt egy kis könnyű kimozdulás.. Erre most, délután kiderül, hogy mégsem délután kellek, most anyuka itthon van, hanem majd este, mert a szülők este nem lesznek, a nagyi átjön segíteni, de lefekvésig biztos szükség van rám.. Nah szép..
Persze a másik oldalról, egy mázlista vagyok, hogy csak napi pár órát kell dolgoznom, egyáltalán nem kell házimunkát csinálnom, reggel, délelőtt soha nem kellek, és visznek kirándulni, amiért még fizetnek is.. Mázlista vagyok, tudom, mert például a héten átlag napi 2-3 órát dolgoztam.. Szóval ha így nézzük vicc.. De ez az összevissza-élet kicsit zavar.. Na jó, megpróbálok rugalmasan hozzáállni, hisz amúgy tengernyi a szabadidőm, és a fenti dolgokat belevéve aranyéletem van..Meg, lehet hogy nem s baj ez, még nagyobb rugalmasságot tanulok itt, ki tudja majd Firenzében milyen életem lesz (persze ha összejön), ááá, épp ma kaptam meg a fogadónyilatkozatot.. Ha ez nem lenne, nem is tudom, mi lebegne a szemem előtt.. Nagy mázli hogy rátaláltam erre a lehetőségre, hisz ez ad perspektívát az ittlétemnek..
Nah szóval jó ez amúgy más au-pairek tapasztalatai alapján, mert tényleg minimálisan használnak ki.. Csak nem esett jól a programváltozás, megtetőzve a fullos hétvégével, amt az én fáradhatatlan rosszcsontjaimmal töltök teljes egészében, megint a hegyekben.. Aztán még márciusban lesz egy nagyon hosszú majdnem 10 napos hegyi kirándulás, amit túl kell élni.. Mindenki azzal jön, hogy azért ugye ne sajnáljanak.. De higyjétek el, tényleg fárasztó.. Én ezeket a gyerekeket még nem láttam fáradtnak.. Egyfolytában pörögnek, hihetetlen.. Szóval tényleg strapás egy ilyen hétvége..
Hát ez van, ennek fényében hétfőn jelentkezem az új bejegyzéssel, és beszámolóval a weekendről..

piove..

Esik az eső.. Mondjuk csodálkoztam már, hogy 5 hete lassan hogy itt vagyok, de szinte semmi rossz idő nem volt.. Az esernyőmet ma vettem elő először.. Vasárnap megérkezett az esős csúnya idő, ami állítólag eze a héten boldogít minket..
Meg kellett néznem honnan is nem írtam, mert eléggé zajlik az élet.. Kivéve a mai napot, amikor is itthon ülök, mert nincs kedvem kimenni.. Vagyis dehogynem, lenne, csak nem ebben a csúnya időben..
Nos..
Szombaton délután még gyönyörű napsütéses idő volt, elmentünk a parkba. Természetesen történt velünk egysmás megint.. Odajött hozzánk két kis olasz hapsi, azért "kis" mert csak 22 évesek voltak, igaz többnek néztek ki, én meg szerencsére kevesebbnek, 21-nek mondtak :D.. Lökték, főleg az egyik, nagyon mondta.. Aztán megjelent egy lánycsapat, mondhatni "kórus" a közelben, és mivel épp zenéről beszélgettünk, és említettem hogy szeretem Laura Pausinit, és főleg egy számát, a Vivimi-t, a srácok felkérték a lányokat, hogy adjanak nekünk egy kis szerenádot.. Így ott a parkban, felállt nekünk a gitárral a lánycsapat, és elénekelték.. Óriási volt..
Aztán este még beugrottunk egy italra ide a közeli "locale"-ba - azaz szórakozóhelyre, majd viszonylag időben (legalábbis a péntekhez képest), haza.
A vasárnapi programomról csak tömören, van egy facebookon megismert olasz ismerősöm, akivel találkoztam.. Ez volt az első "olasz randim", hát, az tény, hogy nagyon-nagyon udvarias, kedves, előzékeny volt a "ragazzo"-m, de azért egyben fura is volt.. Még azért nem beszélek úgy olaszul, hogy ugyanúgy tudjak társalogni, mintha egy magyar sráccal beszélgetnénk - igaz, agyondícsért, hogy milyen ügyesen beszélek, és nem is gondolta.. De ami a srácot illeti, nem igazán ragadott magával.. Én őt igen, vagy lehet hogy ez csak alapjáraton ilyen.. kb 20 percenként repkedtek a bókok.. Részemről viszont nem volt semmi különös.. Hát ez van..
Tegnap elkezdődött a nyelvsuli. Jónak tűnik, úgy érzem, megfelelő lett a csoport szintje, újakat fogok tanulni - már az első órán is egy egész új nyelvtani részt tanultunk, amiről még csak épphogy hallottam.. Van mindenféle nemzetiség és a tanárnő is elég helyes.
Szóval csak a mai nap gáz, remélem gyorsan visszajön a szép idő, mennék már a parkba piknikezni :)
Jah, de a hétvégén hegyekbe megyünk megint.. Nem sok kedvem van, miután múlthét előtt hullafáradtan értem haza.. Nem értem ezeket a gyerekeket, honnan van ennyi energiájuk?? :) Még este is úgy pörögnek..
A Grundtvig program alakulóban, a firenzei iskolaigazgatóval már rengeteg emailt váltottunk, és halad a pályázati anyag.. Hihetetlen, de egyre közelebb vagyok hozzá.. Nagyon szeretném, ha megnyerném.
Egyelőre ennyi
ciao a tutti :)

festaggare..

Ünneplés, buli.. Tegnap. Merthogy volt mit..
A napokban találkoztam kétszer is egy itt élő magyar lánnyal, aki épp nagy munkakeresésben van, és tőle hallottam egy mondatot "az olaszoknál rámenősnek kell lenni". Mivel a Gundtvig-programos pályázat nagyon állóvízban van (utoljára elkérték az önéletrajzom meg megkérdezték kb hogy szeretném a programot..), vártam már több mint egy hete a visszajelzést az intézményből, de nem jött, gondoltam rákérdezek, hogy akkor tudunk együttműködni, vagy sem..És erre jött az email - már olaszul - az igazgató úrtól, hogy igen, szeretnének akkor fogadni, már majdnem teljesen kész a fogadónyilatkozat, csak pár adatot kért még, és döntsük el, mennyi időre szeretnék pályázni, és mikor kezdenék..
Szóval, összejött, be tudom adni a pályázatot.. És ha el is nyerem.. Akkor szeptembertől irány Firenze, és egy felnőttoktatási intézmény asszisztense leszek.. Te jó ég, amikor elolvastam az email-t, nem tudom mikor voltam utoljára ennyire boldog.. Óriási kihívás lesz ez nekem, nagyon bele kell húznom az olasztanulásba, sőt az angolt is kicsit fel kellene frissíteni.. Igaz az elég jól megy, nah mondjuk nem szakmai területen..
Mostanában több ismerős által van/lesz lehetőségem az angolt is használni. Van egy au-pair lány itt az utcánkban, az egyik "kislánya" a miénknek osztálytársa. Egyszer jött hozzánk felvenni a kiscsajt, meg múltkor összefutottunk a játszótéren. Ő Angliából van, beszélgettünk kicsit, aztán felírtuk egymás nevét, hogy "facebook", see you soon :). Már váltottunk is üzit, vele is találkozom jövő héten valamelyik nap.
A másik a "közelbenlakómagyarbarátnő", akinek van 2 kolumbiai csoporttársa a nyelviskolában, na velük voltunk tegnap kimozdulni, nagyon helyesek voltak..
Szuper volt az este. Először egy ital a közeli bárban, utána át egy club-ba, ott találkoztunk a barátnőm nővérével és olasz párjával, mivel az olasz párja nagyjából egész Milánót ismeri, így bementünk együtt, ingyen és bérmentve :)
Egy jó kis zegzugos szórakozóhely, többnyire jó zenével, a DJ mellett hangulatfelelős csajszival, aki rá is énekel még a zenékre..Jó volt nagyon.. Úgy szórakoztam, ahogy otthon már rég nem. Közben egész éjjel ment az smsezés a Comó-i idegenvezetőmmel :) Akihez ma mennék, de mivel ők is úgy döntöttek a barátaival hogy buliznak, szólt hogy nem biztos a szombat, viszont Milánóba jönnek be ma este. Csakhogy egy másik szórakozóhelyre. Nagyon azon volt, hogy átcsábítson oda, dehát neeeeem :) Aztán hajnal fél 4 körül megint rákezdett, hogy mennek "pasta"-t főzni és enni az egyik barátjához, megyek-e.. És hogy semmi para, van 2 lány is, utána már telefonon is beszéltünk :D De nem mentem, hajnali 4-kor egy idegenhez, nah azért az eszem még nem ment el, bármennyire is jól érzem magam :).
Igen, mondhatom.. Jól érzem magam.. Úgy érzem most magam talán, mint Francesca a Napsütötte Toszkánában amikor elkezd kinyílni, élvezni az életet. De az egész történet stimmel, hisz amikor elkezdte az új életét Olaszországban, eleinte rengeteg problémába ütközött, szenvedett, nem tudta mibe fogott. Aztán, mikor elment Rómába (remélem én is egyszer hamarosan), és megismerkedik Marcelloval, megváltozik az élete.. Igaz, Marcellóm nincs (még) :D
Szóval jól halad a szerelvény a sínen.. Reméljük így is marad.
üdv mindenkinek

dolce vita..

Azt hiszem elkezdtem élvezni az életet, végre már.. Vagyis rajta vagyok..
A héten csodaszép idő volt, eddig végig. Hétfőn "közelben-lakó-magyarbarátnőmmel" :D elmentünk parkba, ahol is egy pléden heverésztünk egy redbullal és chipsel, miközben hasznos olasz kifejezéseket próbáltunk memorizálni :D Na erről nem is mondanék többet (a "Vigyázz, olasz!" c. könyvből, amiben mindent megtalálsz amit a szótárban nem :D).
Szóval jó volt..
Kezdenek beállni a mindennapok, a gyerekekkel is - viszonylag - egyre könnyebb, mondjuk ez a hangulatuktól is függ.. :). Jövő héttől elkezdődik a nyelviskola és teljes lesz az életem :).
A hétvégét ki kell használnom - és ki is fogom - hisz a következő megint hegyi hétvége lesz, sőt, utána még további hegyi programok jönnek..
Azon gondolkozom, mik jártak mostanában a fejecskémben, de semmi nem jut eszembe.. Semmi agyalós dolog, semmi komoly.. Talán ez épp jó jel.. Nem volt időm agyalni.. Vagy nem volt min.. Szóval nincs problémám.. Vagy épp nem veszek róla tudomást, hmm, kezdek olaszosan élni :)
De tényleg.. Egy hónapja vagyok itt. Megszoktam az olasz reggelit. Vagyis annak hiányát.. Na jó, neeem, szoktam reggelizni.. Egy teát meg egy kis piskóta szeletet.. :D És ez az otthoni reggelimhez képest semmi.. :)
Szombaton Comoba készülök, jajj de jó lesz..
Rájöttem, hogy összevissza, összefüggéstelenül írok ma.. Nem megy ez most nekem.. Majd legközelebb.. :D
sziasztok

Valle d'Aosta

Szóval itt voltam a hétvégén, Valle d'Aostán, ezért nem írtam..
Nos, péntek délután indultunk a gyerekekkel, nagymamával és a nagyi egyik bejárónővel. Merthogy kettő is van..
Késő délután megérkeztünk. A település neve Courmayeur, valójában ez már a Mount Blanchoz tartozik, és nagyon franciás - ahogy a neve is mutatja.. A hegyoldalban jó magasan van a családnak egy háza, ahová sűrűn járnak, sielni, vagy csak elmenekülni Milánó forgatagából.
A ház pici szobákból, helységekből áll, de minden van ami kell.
Este megérkezett nagypapa is, ő külön autóval, mert valami igen komoly üzletember lehet, rengeteget utazik. És nagyon kedves volt, azt mondta, nagyon könnyű velem kommunikálni (nem tudom, hogy ezt én miért nem így érzem :D mindig bezavarodom, ha valakivel váltogatjuk az angolt és az olaszt, és vele így volt, először olaszul, aztán kérdezte hogy beszélek-e angolul, na akkor tovább angolul..).. Meséltem neki, hogy eddig autodidakta módon tanultam az olaszt, csak 2 hetet voltam egy firenzei nyelviskolában, azonkívül önmagam. Azt mondta bámulatos és hihetetlen, tökjól esett.. Megint kiderült, hogy a felnőttekkel sokkal könnyebben társalgok, a gyerek-gagyogást sokszor nehezen értem, és ezzel például a nagypapa is így van :)
Szombaton felmentünk felvonóval a síparadicsomba.. Nagyon szép idő volt, szikrázó napsütés, arra készítettek fel, hogy borzasztó hideg lesz, és nagyon öltözzek fel.. Ehhez képest, se sapka, se sál nem kellett, mert kellemes idő volt. Sok ilyen "nem sielő" csak a napot és a tájat élvező láblógató ember volt - tőlünk is csak a kislány sielt, egy órát oktatóval.
Ahogy elnéztem a baráti társaságokat,nyugágyakban fekve, beszélgetve, az jutott eszembe,mennyire jó lenne itt a barátaimmal lenni, nem olyanokkal, akikkel muszájból vagyok együtt. 2 kép ugrott be, az egyik a két nagyon régi, nagyon jó barátnőm társasága, akik biztos tudják, hogy ők azok.. és nagyon hiányoznak :). A másik pedig a tesóm, a kis angyal barátnője, az uncsitesóm, akivel a tavaly nyár óta újra összemelegettünk és ennek igazán örülök, és egy másik régi barát, aki erről az egészről tehet, hogy én most itt vagyok.. :D Nah veletek lettem volna legszívesebben ott, tetszett volna mindenkinek, az biztos :)
Jó, persze szó se róla, így is jó volt, nem tudni eljutok-e magam ilyen, vagy ehhez hasonló helyre (bár miért ne jutnhatnék :D). De mégiscsak munka volt ez, nagyrészt, és már megint megállapítottam, hogy nem szeretnék ilyen "elkényeztetett" életet. Se a gyerekeimnek majd, se magamnak. Fura nekem a bejárónő jelenléte.. aki megcsinálja a vacsit, és minden piszkos munkát, hogy meglegyen a komfortérzet.. Engem is mindig kiszolgál de én igyekszem mindig segíteni neki, nincs ez nekem megszokva, hogy a kezembe tesznek mindent, nem is szeretném, hogy így legyen. Biztos fura volt neki, hogy mindent mindig megköszöntem, úgy láttam, más nem nagyon szokta. Jó, oké, ez a munkája, de akkor is.
A másik, a gyerekek.. Néha imádom őket - és nem mellesleg mostmár szép lassan ők is engem, szombaton megkaptam a kisfiútól az első "Ti voglio bene"-t, azaz "szeretlek"-et, néha viszont nagyon mérges vagyok.. Nem rájuk, hanem a szüleikre, környezetükre. Például, amikor vasárnap beültünk egy helyre ebédelni, már csak egy hosszú asztal volt szabad. aminél az egyik oldalra lehetett ülni, a másik oldala egy korlátnál volt. Mivel rögzítve volt az asztal és a pad is, így kicsit nehéz volt beülni. A kisfiú az egyik szélére, a kislány a másikra leült, és nem akartak megmozdulni, pedig még rajtuk kívül senki nem ült. Ők ott akarnak ülni és kész. Mi, felnőttek pedig átmásztunk rajtuk (szó szerint, fel a padra, ás átlépni rajtuk..), hogy le tudjunk ülni, mert nekik nincs kedvük felállni.. Na ekkor majdnem elpattant egy húr nálam..
Vagy amikor a kisfiú belenyúlt a hátizsákomba a vízért - meg se kérdezte az egy dolog, de jó, OK, gyerek, és ivott az üvegből, majd nem tekerte rá a kupakot, hát szépen ki is folyt az összes kb 3 deci víz a táskában eláztatva a pénztárcám és mindent.. Még az a szerencséje, hogy a telefonom nem volt benne, mert akkor biztos nem végződik jól a történet.. Nah szóval ismétli magát a történet, néha pozitív, néha agyrém.. :D
Hol is tartunk, szombat, síparadicsom, igen.
Késődélután visszamentünk a házba, este megérkeztek a szülők, majd vacsi, és alvás. Reggel szétvált a csapat, csak nagypapa és anyuka sielt, apuka tartott még velük, mi többiek egy kis gyerekeknek kialakított helyre mentünk, ahol csúszdázni, bobozni lehet a kicsiknek. Aztán ebéd, majd vissza a házba, pakolás, és koraeste indulás haza..
Szóval, gyönyörű helyen jártam, de egyben fárasztó is volt, a fentebb említett dolgok miatt..
Ma viszont estig szabad vagyok, szerencsére, szóval kis pihenés, megnézem a várost is, mi változott 3 nap alatt :) Talán semmi :D
sziasztok

un giorno independente..

Egy önálló nap.. Vagyis az első nap, amikor is igen önállóan csináltam a dolgom.. Reggel egy üzenet várt, részletezve hogy alakul a nap, mivel anyukának a vártnál sokkal több elfoglaltsága lett, így én mentem a gyerekekért, először a kiscsajsziért 1-re, majd vele ebédeltünk, házi feladatot csináltunk, majd jött a zongoratanárnő, az óra alatt elmentem a kisfiúért 4-kor, szerencsére utána már otthon volt apuka is, 7-kor megvacsiztunk, én rendet csináltam.. Szóval szépen bepótoltam a hétfő és a múlt péntek szabadságomat. De nem is bánom, az úgy már egy kicsit sok volt, 4 napon át nem volt rám szükség. Ma annál inkább..Szeretném jól csinálni a dolgom, de néha csak beugranak apró bakik, amik miatt rosszul érzem magam, közben lehet hogy semmiség, vagy nem tudom.. Például ma 1 után kicsivel már hívott is anyuka, - akarta kérdezni, minden rendben van-e, felvettem-e a kislányt, de nem hallottam a telefont.. Olyan zajos a környék, a csangőhangom meg olyan kis kellemes, hogy alig hallom meg :D Sőt nem is.. Aztán beszélt a bejárőnővel Umberta, aki elmondta OK, minden, megjöttünk.. Remélem nem haragszik Umberta (majd mondom neki, hogy sajnos nagyon gáz a csengőhangom, a zajos utcán egyáltalán nem hallom meg, de már le is cseréltem..). Szegény, azért lehet hogy aggódott :S Na majdcsak nem gáz..
Nagyon igaz, hogy percről percre változnak a dolgok, az érzések.. Néha dühös vagyok, hogy elkényeztetettek a gyerekek, vagy túlpörögnek, vagy épp hisztisek. De aztán jön valami aranyos dolog, mint ma, a kislány beheveredett az ölembe, annyira édes volt..
Szóval hol így hol úgy..
Holnap megyünk a hegyekbe, Valle d'Aostára, ami a francia határ közelében van. Vagyesek az érzéseim.. Fura nekem, hogy ide miért nem szűk körben mennek.. hogy engem miért visznek. Jön a nagyi egyik bejárónője is, de minek?? Jó, lehet úgy vannak vele, a "személyzetüket" nem személyzetként akarják kezelni, hanem kicsit a család részeként is.. Vagy csak nyaralás közben is szeretnek kényelemben lenni :D Na jó, nem akarom hogy azt higyjétek, ilyen elszállt sznobok, mert amúgy nem..
Örülök is meg nem is, hogy megyek.
Örülök, mert biztos nagyon szép helyeket látok majd, és olyan élmény lesz, amit amúgy nem valószínű, hogy magamtól elérnék. Mivel nyár- és tengerimádó vagyok, soha nem fordulna meg a fejemben a hideg, havas hegyekbe menni télen :D De ki tudja még az is lehet hogy jó lesz..
Amiért nem nagyon, az az hogy ez nagyrészben munka, és azért nekem szinte végig azt kell majd figyelnem, hogy miben segíthetek nekik. És kimarad az imádott hétvége, amikor végig szabad vagyok, amikor ráérősen mehetek sétálni, csavarogni, esetleg meginni egy Long Islandet, vagy csak beülni a könyvesboltba olvasgatni, mert annyira nagyon ráérek.. :) Nem baj, lesz még ilyesmire bőven elég időm.. Éééés, legalább addig sem költök :D A hétvége a legnagyobb "goodbye pénzem" rizikófaktor, amikor hosszú program van, máshol eszek, vagy épp óriási kísértések környékeznek meg egyes üzletek irányából..
Vasárnap jelentkezem élménybeszámolóval, arrivederci :)

corso di lingua

A nyelvtanfolyam részletei megvannak.. Szuper. Megírtam ma a tesztet, jól sikerült, 60 pontból valami 51 vagy 52 lett, ami jó, mert így a magasabb csoportba kerültem, a B1-be, ami az egységes uniós szinteknél a középfoknak felel meg. Helyes.. Tudtam én hogy jobb vagyok mint alapfok.. Csak bizonyos készségeim lemardtak :D Mivel eddig csak magam tanultam, nyelvtanból viszonylag penge vagyok, a kommunikáció - köszönhetően annak hogy Firenzén kívül nem volt lehetőségem nagyon beszélni, picit problémásabb, nade azért vagyok itt.
Így hétfőn és szerdán járok majd, 9-11:30-ig, lett volna egy lehetőség plusszban péntek délutánonként nyelvvizsga-felkészítő órákra, de az nekem nem igazán jó, általában péntek délután kellek itthon. De nem is baj, nem tervezek nyelvvizsgát tenni. A tanfolyam még olcsóbb, mint ahogy eleve írták, 25 euró az egész, könyvet viszont venni kell, ahhoz adnak majd valami kedvezményes kupont és úgy 15 euróért lehet megkapni a kb 25 helyett. És jövő hét után kezdés, jajj de jó.. :D De remélem nem lesz olyan hideg a termekben mint ma volt, majd megfagytam..
A kiscsajszi megint beteg, bár szerintem erős iskolaundorral küszödik.. Vasárnap ment a hiszti este, hogy nem akar másnap iskolába menni.. El is intézte.. Így tegnap délután sem mentek a gyerekek a capoeira iskolába, itthon maradtunk vele, majd estére küldetésem volt, említettem Umbertának, hogy nagyon szeretek pizzát sütni, mondta hogy csak nyugodtan :D Így este pizzasütés volt.. Amikor a gyerekek meghallották, hogy pizzát sütök, nagy újjongva rohantak velem a konyhába. hogy segítenek.. Képzelhetitek, az egész konyha csupa liszt, paradicsom és minden egyéb, a tésztagyúrás igen problémás volt, mindkét gyerek könyékig benne a tésztába, de csak túrták, túrták :D Aztán nagy szerencsémre anyuka elvitte őket fürödni.. Nem a pizzapályafutásom csúcsa lett ez a tegnapi, viszont, elég finom lett, annak ellenére, hogy nem volt itthon se bazsalikom, se oregánó.. De az milyen már egy olasz háztartásban nincsenek ezek az alapfűszerek..
Tegnap délután ért még egy nagy öröm.. Már épp aggódtam, mi lesz ezzel a Grundtvig programmal, csak Nápolyból válaszoltak eddig, meg elég variálósnak tűntek az email alapján..És tegnap végre visszaírt egy Firenzei intézmény, hogy nyitottak felém, küldjek önéletrajzot, és megbeszéljük mit tehetünk..Nagyon remélem, hogy összejön, egy szuper, neves intézményről van szó, nyelvoktatással (ugyanolyan kiutazós programokkal is foglalkoznak mint amilyenen én volttam októberben Firenzében), informatikai képzésekkel, művészeti, design-tanfolyamokkal foglakoznak. Szuper lenne, Firenze szívében, a Dómtól egy köpésre, a Piazza Republicán :)
Ma van a hosszú nap 4-től késő estig.. Holnap csak pár óra, pénteken pedig irány a hegyekbe..
Sziasztok!!!