2011. február 12., szombat

festaggare..

Ünneplés, buli.. Tegnap. Merthogy volt mit..
A napokban találkoztam kétszer is egy itt élő magyar lánnyal, aki épp nagy munkakeresésben van, és tőle hallottam egy mondatot "az olaszoknál rámenősnek kell lenni". Mivel a Gundtvig-programos pályázat nagyon állóvízban van (utoljára elkérték az önéletrajzom meg megkérdezték kb hogy szeretném a programot..), vártam már több mint egy hete a visszajelzést az intézményből, de nem jött, gondoltam rákérdezek, hogy akkor tudunk együttműködni, vagy sem..És erre jött az email - már olaszul - az igazgató úrtól, hogy igen, szeretnének akkor fogadni, már majdnem teljesen kész a fogadónyilatkozat, csak pár adatot kért még, és döntsük el, mennyi időre szeretnék pályázni, és mikor kezdenék..
Szóval, összejött, be tudom adni a pályázatot.. És ha el is nyerem.. Akkor szeptembertől irány Firenze, és egy felnőttoktatási intézmény asszisztense leszek.. Te jó ég, amikor elolvastam az email-t, nem tudom mikor voltam utoljára ennyire boldog.. Óriási kihívás lesz ez nekem, nagyon bele kell húznom az olasztanulásba, sőt az angolt is kicsit fel kellene frissíteni.. Igaz az elég jól megy, nah mondjuk nem szakmai területen..
Mostanában több ismerős által van/lesz lehetőségem az angolt is használni. Van egy au-pair lány itt az utcánkban, az egyik "kislánya" a miénknek osztálytársa. Egyszer jött hozzánk felvenni a kiscsajt, meg múltkor összefutottunk a játszótéren. Ő Angliából van, beszélgettünk kicsit, aztán felírtuk egymás nevét, hogy "facebook", see you soon :). Már váltottunk is üzit, vele is találkozom jövő héten valamelyik nap.
A másik a "közelbenlakómagyarbarátnő", akinek van 2 kolumbiai csoporttársa a nyelviskolában, na velük voltunk tegnap kimozdulni, nagyon helyesek voltak..
Szuper volt az este. Először egy ital a közeli bárban, utána át egy club-ba, ott találkoztunk a barátnőm nővérével és olasz párjával, mivel az olasz párja nagyjából egész Milánót ismeri, így bementünk együtt, ingyen és bérmentve :)
Egy jó kis zegzugos szórakozóhely, többnyire jó zenével, a DJ mellett hangulatfelelős csajszival, aki rá is énekel még a zenékre..Jó volt nagyon.. Úgy szórakoztam, ahogy otthon már rég nem. Közben egész éjjel ment az smsezés a Comó-i idegenvezetőmmel :) Akihez ma mennék, de mivel ők is úgy döntöttek a barátaival hogy buliznak, szólt hogy nem biztos a szombat, viszont Milánóba jönnek be ma este. Csakhogy egy másik szórakozóhelyre. Nagyon azon volt, hogy átcsábítson oda, dehát neeeeem :) Aztán hajnal fél 4 körül megint rákezdett, hogy mennek "pasta"-t főzni és enni az egyik barátjához, megyek-e.. És hogy semmi para, van 2 lány is, utána már telefonon is beszéltünk :D De nem mentem, hajnali 4-kor egy idegenhez, nah azért az eszem még nem ment el, bármennyire is jól érzem magam :).
Igen, mondhatom.. Jól érzem magam.. Úgy érzem most magam talán, mint Francesca a Napsütötte Toszkánában amikor elkezd kinyílni, élvezni az életet. De az egész történet stimmel, hisz amikor elkezdte az új életét Olaszországban, eleinte rengeteg problémába ütközött, szenvedett, nem tudta mibe fogott. Aztán, mikor elment Rómába (remélem én is egyszer hamarosan), és megismerkedik Marcelloval, megváltozik az élete.. Igaz, Marcellóm nincs (még) :D
Szóval jól halad a szerelvény a sínen.. Reméljük így is marad.
üdv mindenkinek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése