Egy önálló nap.. Vagyis az első nap, amikor is igen önállóan csináltam a dolgom.. Reggel egy üzenet várt, részletezve hogy alakul a nap, mivel anyukának a vártnál sokkal több elfoglaltsága lett, így én mentem a gyerekekért, először a kiscsajsziért 1-re, majd vele ebédeltünk, házi feladatot csináltunk, majd jött a zongoratanárnő, az óra alatt elmentem a kisfiúért 4-kor, szerencsére utána már otthon volt apuka is, 7-kor megvacsiztunk, én rendet csináltam.. Szóval szépen bepótoltam a hétfő és a múlt péntek szabadságomat. De nem is bánom, az úgy már egy kicsit sok volt, 4 napon át nem volt rám szükség. Ma annál inkább..Szeretném jól csinálni a dolgom, de néha csak beugranak apró bakik, amik miatt rosszul érzem magam, közben lehet hogy semmiség, vagy nem tudom.. Például ma 1 után kicsivel már hívott is anyuka, - akarta kérdezni, minden rendben van-e, felvettem-e a kislányt, de nem hallottam a telefont.. Olyan zajos a környék, a csangőhangom meg olyan kis kellemes, hogy alig hallom meg :D Sőt nem is.. Aztán beszélt a bejárőnővel Umberta, aki elmondta OK, minden, megjöttünk.. Remélem nem haragszik Umberta (majd mondom neki, hogy sajnos nagyon gáz a csengőhangom, a zajos utcán egyáltalán nem hallom meg, de már le is cseréltem..). Szegény, azért lehet hogy aggódott :S Na majdcsak nem gáz..
Nagyon igaz, hogy percről percre változnak a dolgok, az érzések.. Néha dühös vagyok, hogy elkényeztetettek a gyerekek, vagy túlpörögnek, vagy épp hisztisek. De aztán jön valami aranyos dolog, mint ma, a kislány beheveredett az ölembe, annyira édes volt..
Szóval hol így hol úgy..
Holnap megyünk a hegyekbe, Valle d'Aostára, ami a francia határ közelében van. Vagyesek az érzéseim.. Fura nekem, hogy ide miért nem szűk körben mennek.. hogy engem miért visznek. Jön a nagyi egyik bejárónője is, de minek?? Jó, lehet úgy vannak vele, a "személyzetüket" nem személyzetként akarják kezelni, hanem kicsit a család részeként is.. Vagy csak nyaralás közben is szeretnek kényelemben lenni :D Na jó, nem akarom hogy azt higyjétek, ilyen elszállt sznobok, mert amúgy nem..
Örülök is meg nem is, hogy megyek.
Örülök, mert biztos nagyon szép helyeket látok majd, és olyan élmény lesz, amit amúgy nem valószínű, hogy magamtól elérnék. Mivel nyár- és tengerimádó vagyok, soha nem fordulna meg a fejemben a hideg, havas hegyekbe menni télen :D De ki tudja még az is lehet hogy jó lesz..
Amiért nem nagyon, az az hogy ez nagyrészben munka, és azért nekem szinte végig azt kell majd figyelnem, hogy miben segíthetek nekik. És kimarad az imádott hétvége, amikor végig szabad vagyok, amikor ráérősen mehetek sétálni, csavarogni, esetleg meginni egy Long Islandet, vagy csak beülni a könyvesboltba olvasgatni, mert annyira nagyon ráérek.. :) Nem baj, lesz még ilyesmire bőven elég időm.. Éééés, legalább addig sem költök :D A hétvége a legnagyobb "goodbye pénzem" rizikófaktor, amikor hosszú program van, máshol eszek, vagy épp óriási kísértések környékeznek meg egyes üzletek irányából..
Vasárnap jelentkezem élménybeszámolóval, arrivederci :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése