contenta..

Örülök.. 

Most beszéltem a torinói családdal. Engem akarnak.. Szuper.. Örülök, a napokban már megijedtem, olyan fura volt a szitu, úgy éreztem sokan vagyunk a kosárban, és még lecsúszok a dologról, és féltem, hisz elég jó lehetőség, pláne a saját lakás miatt, és a munkaidő.. Aztán tegnap skypoltunk egy kicsit.. Aztán ma megint. És ma mondták, hogy akkor úgy döntöttek, engem választanak.. :) És akkor ha én is úgy érzem minden stimmel, akkor elkezdenék értesítgetni a többi lányt, hogy nem.. 

Szóval szuper.. Június 12-én találkozunk, megyek hozzájuk megismerkedni.. Aztán attól függően hogy itt mikor tudok végezni, átköltözöm Torinóba, és onnan megyek majd haza látogatóba..

Örülök nagyon, szimpatikusak a szülők abszolut..

És mivel október elejéig lesz a móka nem olyan hosszú idő, hogy ha annyira nem is érzem jól magam hosszútávú szenvedés legyen.. Lehet hogy csak nincs összehasonlítási alapom, és azért gondolom, de az az érzésem, az én jelenlegi kölykeimnél csak jobbak lehetnek.. :D De tényleg.. Sokszor annyira neveletlenek az itteni gyerekek, hogy csak ámulok.. Kiköpi az ételt, felrakja a lábát az asztalra, összerágva visszateszi a húst a többi közé.. A megterített asztalra feldob egy nagy labdát.. Meg ilyenek.. Pedig neveli anyuka, rászól, de hiába.. a másik a lefekvés.. az este.. nem nyűgösek a gyerekek, nem ez a jó szó.. Ingerlékenyek.. fáradtak, emiatt ingerlékenyek.. Egy rossz szó, egy rossz húzás, már ordít.. De szó szerint ordít.. Borzalom.. Nameg a magánszféra, tudjátok, hű olvasóim mennyire hiányzik.. És ott meglesz.. Este 7, max fél 8-kor megérkeznek a szülők, ott vacsizhatok, vagy eljöhetek, majd bemegyek a kislakásomba, és nyugalom vár.. Nem visítozás.. Ma még 10 órakor vísított a kiscsaj.. Nah hagyjuk is..

Ezt a 2 hetet már kibírom.. Ha jól megy, és úgy tudjuk csinálni ahogy kitaláltam, akkor 2 hét.. ebből majdnem 1 Elbán.. Hű, fura ez, nemsoká vége a Milánói életnek. És jön egy új, egy másik, Torinóban.. Várom.. :) Új hely, új környezet, új emberek, új lehetőségek.. Új élet :) az mindig jó :)

Holnap elmegyünk Elbára, hétfőn érkezem, majd mesélek!!

puszi mindenkinek

sono viva

Élek még.. Nem kötöttem fel magam az egy héttel ezelőtti rossz hírtől.. :D Csak nem működött a blogspot nálam, azt írta error, nem tudtam belépni.. 

De mostmár itt vagyok.. 

Szóval.. Meglehetősen jól feldolgoztam a Firenzés dolgot.. Azonnal ráálltam az új "mihez kezdjek magammal" projektre.. Igaz most megtorpant, de remélem a legjobbakat.. Nos kezdjük az elején..

Először is - a terv, hogy Firenze szeptembertől megengedte számomra, hogy a nyarat otthon töltsem, illetve így akartam csinálni.. Ez mint tudjuk bukott. Helyette van egy másik dolog (ami miatt a konferencián voltam), ami viszont még képlékeny, és valószínűleg szeptember-október tájékán lesz belőle valami. És amihez nagyon-nagyon tanulnom kell az olaszt (sőt az angolt se ártana még tökéletesíteni). Ezért döntöttem úgy, ha csak lehet, mégis itt tölteném a nyarat, hogy nyelvi környezetben legyek.. Az igaz, hogy itt a nyár, és ilyenkor lehet a legkönnyebben valami szezonális melót megcsípni. Csak épp ez a baj, hogy már itt van.. Kicsit késő van már ehhez.. Kollegina adta a másik ötletet, miért nem megyek még el egy pár hónapra au-pairkedni. Az ötlet hirtelen nagyon nem tetszett, de aztán arra gondoltam, mégis jobb mintha otthon ülnék, nem csinálnék semmit.. Így aztán elkezdtem keresgélni, és hipp-hopp találtam egy családot, Torinóban élnek, és éppen erre a 3 hónapra, június véétől szeptember végéig keresnek au-pairt, amíg az övék távol lesz. Angolul kell beszélni a gyerekekkel júliusban és szeptemberben csak napi 2-3 óra, augusztust pedig a Ligúr tengernél töltenénk. A legvonzóbb pontja a saját lakás, nem a családdal kell élni, hanem van egy kis studióapartmanjuk az au-pair részére. Nagyszerű. Már beszéltünk is a családdal. Most várom a választ, hogy jó-e nekik is a június 12 egy megismerkedésre, elmennék Torinóba. De már 2 napja várom, remélem nem csapták le a kezemről, mert ilyet aztán nehezen fogok ki még egyszer.. Nagy előnyöm, hogy már itt vagyok Milánóban, tapasztalatom van, és jól beszéltem angolul amikor felhívott apuka.. Szóval szorítsatok, mert ez jó lenne :)

Már megint nincs kedvem részletekbe bocsátkozni mi volt a héten, elég sokat dolgoztam, alig várom hogy befejezzem és letegyem a lantot itt :D Már unom.. Unom a kölykök állandó hisztiját, üvöltözését.. Jah tényleg, a lényeg, Torinóban is 2 gyerköcöm lenne, egy 4 éves kisfiú és egy 2,5 éves kislány. Apukát kértem hogy küldjön fotót - azt mondta megpróbál olyat találni, amin nem alszik Alberto. Yeeaaaaah jó jel.. :) Itt erősen hiperaktív kölykeim vannak, de a rendszeres olvasóknak nem kell bemutatnom :D

Néha picit pánikba esek.. Hogy már csak 3 hét.. És mi van ha nem találok semmit addig.. Megyek haza, ééés?? :S Úgyhogy még 1x mondom szorítsatok a torinói család miatt :)

Jah még egy, tegnap voltunk Comóban. Lenyűgöző, fantasztikus, gyönyörű hely. Simán odaköltöznék.. Társaságom is lenne :) Találkoztam egy - Como közelében élő kedves fiatalemberrel is :D - akivel már nagyon rég beszélgetünk mindenféle telekommunikációs eszközökön keresztül, de még nem volt szerencsénk találkozni.. Hát most összehoztuk.. 3 másik magyar lánnyla együtt elvitt minket néhány lélegzetelállító helyre.. És nemcsak azért, hanem amúgy is - szimpatikus volt, és nagyon humoros.. Nagyon. Pedig nem erre számítottam, párszor ellőtte azt a bizonyos pöttyöst nálam az utóbi hónapokban. És mégis, nagyon helyes volt. - jó persze talán csak a jó oldalát mutatta, de legalább van neki olyan :D legyünk pozitívak :D Invitált egy csomó további programra, és nagyon szívesen mennék is, de ez az utolsó pár hét már olyan zsúfolt, azért remélem össze tudunk majd hozni valamit, mert jó lenne.. :) 

Mi az a sok elfoglaltság.. Nyilván hétköznap nem érek rá, hisz én is ő is dolgzounk. Ez a hétvége máris kopp, mert megyünk Elbára a családdal, szerdától jövő hétfőig tart a program.. Aztán a következő hétvégén van egy buli-előjegyzés péntek estére és egy vasárnapi Torinóba látogatás - remélem.. Aztán lehet hogy a következő pénteken már indulás haza.. Vagy hét elején, nem tudom.. De semmi konkrétat nem tudok, majd a továbbiak döntik el, mikor tudok hazamenni.. 

Ez a helyzet.. Mostmár remélem működni fog a blogspot, és ígérem írok is ha alakulnak a dolgok!

sziasztok

rifiuto

.. visszautasítás ..

Igen, az. A pályázat.. Megjelentek az eredmények a honlapon.. Hogy vagyok?? szarul.. Nagyon szarul.. Reménykedem, hogy holnap felébredek, és rájövök, ez nem tegnap történt, hanem csak az álmom része volt.. De nem így van.. ez a szomorú valóság.. Inkább ez az egész volt egy álom, ami most szertefoszlott, hirtelen, egyik pillanatról a másikra.. Az álom, ami éltetett itt több, mint 4 hónapon keresztül.. Hisz mikor megérkeztem, és még nem volt ez a dolog, nagyon rosszul voltam, nem tudtam elképzelni, hogy fél évig az legyen a munkám, hogy gyerekekkel játszok, meg megfürdetem őket. Aztán jött ez a pályázat, ami megadta a motivációt, végre foglalkoztam valamivel, dolgoztam rajta, intézményekkel vettem fel a kapcsolatot, sikerült, találtam egy intézményt ami fogad, ráadásul Firenzében, az imádott városomban. Megírtam a pályázatot, nem is akárhogy, úgy éreztem, tényleg nagyon összeszedett voltam.. És március vége óta pedig vártam. Eddig.. 

Nem szabadna bánkódnom rajta. Felesleges energiapocsékolás.. De azt hiszem érthető, ha nem tudom hirtelen olyan könnyen feldolgozni.. 

Közben itt ez a másik lehetőség, ami sajnos még nagyon képlékeny, a konferencia amúgy jó volt, nem is részletezem, lehet lesz belőle valami, de kicsit később, még alighogy elindult a hajó a tengeren, mondhatom így..

Meg kell próbálnom magamhoz térni a nagy pofon után.. Talán nem szabadott volna beleélni magamat ennyire.. Talán most nem lenne ilyen rossz. De mit tegyek, ez a dolog motivált abban, hogy végigcsináljam ezt a pár hónapot.. Lehet hogy ennyi volt a lényege.. Hogy kitartsak.. És most vár valami más. Valami még jobb. Megmutathatná magát az a valami, mert rendes pánikrohamok jönnek rám, ilyen hűhullámok, amikor arra gondolok, mi lesz. Nem akarok még hazamenni Magyországra, huzamosabb időre biztos nem. Azt mondják, ezért kellett hogy így legyen, mert nem ez az én utam.. Akkor, melyik, hol van?? :S

Van egy barátom viszont, egy olasz srác (nah nem olyan barát, nem a pasim, igaz, már biztos az lenne, ha nem lakna ilyen messze - 2 órára kocsival, így még csak 1x volt szerencsénk sajnos találkozni, de egy nagyon helyes, intelligens, elragadó fiatalembert képzeljetek most el :D), szóval vele beszéltem az elsők közt a rossz hír megérkezése után. Ő nem egy sablon ember.. Mint szombaton - a konferencia előtt - az átlag jótanács "jajj ne izgulj, jó lesz, gyorsan túl leszel rajta".. Ő azt mondta "ne, ne akarj gyorsan túl lenni rajta.. éld meg, élvezd, tapasztalj, mindig, minden dolgot, amit csinálunk, meg kell élnünk. Soha nem szabad siettetni az időt, a jövőt várni, sem pedig a múltun rágódni". Nagyon különleges pasi.. Nah ő megint adta a formáját.. Azt mondta: "Nem véletlen hogy így alakult. Nem a te utad, ne bánd, ne gondolj rá, vissza se nézz. Valami egész más vár, de bármi is jön, mindenre "derüvel" tekints, és soha soha ne az eszed vezéreljen, csak a szíved.. Kicsit merülj el magadba, gondokozz, hova mennél szívesen, mit csinálnál.. Úgyis oda kerülsz végül, ahová kerülnöd kell.. De ne a jövőért élj.. ami oda vezet, a jelen, és annak minden pillanatát éld meg, és élvezd."

Nagyon nagyon különös pasi.. És nagyon nagyon vonz.. Nah jó, hogyjuk most a pasikat..

Egy bajom van.. Mihez kezdjek most?

Álláskeresés? csak így? még mindig nem beszélek annyira jól olaszul.. Akármilyen munkát nem akarok végezni, lásd az au-pairkedést, végig elégedetlenkedtem a munka terén.. Mert nem hozza ki belőlem ami bennem van.. Otthon sem találtam olyan munkát amit szerettem volna fél év alatt sem.. Itt mit várhatok.. Nah igen, a pesszimista énem, előtört.. Van mit tanulnom a fenti fiatalembertől.. azt hiszem :S

De tényleg nyomaszt, mihez kezdjek.. 5 hetem van még itt.. Otthon még nehezebb lesz..

Nah jó, most ennyi, mert aludnom kell erre az egészre egyet.. Ha tudok.. 

És hogy stílusos legyek, és hű önmagamhoz, egy Coelho:

"A tragédia gyökeres változás az életünkben, amely mindig ugyanahhoz a fogalomhoz kötődik: a veszteséghez. Amikor valamilyen veszteség ér bennünket, hiába próbáljuk visszaállítani azt, ami már elmúlt. Jobban tesszük, ha kihasználjuk az így keletkező hatalmas űrt, és megtöltjük valami újjal."

nervosa

Ideges.. az vagyok, szombaton konferencia.. olasz professzorokkal, én meg ott leszek, tudatlan kislányka, aki még most csöppent ebbe az egészbe bele, semmit nem tudok a csapokról, meg csavarokról meg a mittudomén milyen beültetési technikákról :S Jajj.. Nah és ez az amit el kell felejtenem, hogy mi az amit nem tudok.. És elő kell vennem a nagyon ügyes, nagyon helyes, aranyos, szimpatikus, mosolygós oldalamat :) Igen, van olyanom :D
Tényleg van, csak most közben a parát láthatatlanul kell viselnem belül.. És sok van belőle ..
Már beszereztem az öltözéket, nagyon elegánsan, kifogástanaul kell megjelennem..
Ma szinte egész nap a konferenciára készültünk majd haza koraeste és onnantól lefekvésig - ami ma fél 11 volt - gyerekekkel.  Azért ez így elég meredek volt, elfáradtam.. De nem baj.. Jó ez az érzés, hogy végre foglalkozom valamivel - a tanuláson és kölyök-sitten kívül..
Vasárnap jelentkezem legközelebb beszámolóval..

confusione

Zűrzavar..
Az van most a fejemben.. Óriási..

Felborult a kis világos terv a fejemben, ami eddig 4 hónapon át olyan tisztán, egyértelműen jelen volt a jövőmet illetően.. A Firenzei lehetőség mellé megjelent egy másik.. Amire először rávágtam "csakis ha esetleg Firenze nem jön össze". Nade aztán kicsit elgondolkoztam.. Ez a lehetőség - bocsi kicsit ködösen fogok fogalmazni, hisz még annyira új, hogy nem szeretnék konkrétumokat írni róla - szóval ez minden bizonnyal Firenzénél hosszabb időre szólna. Firenze szeptembertől áprilisig tartana. Ez pedig akár pár hét múlva kezdődne is, és ki tudja meddig.. Ja és ez itt Milánóban.. Nagyon összezavarodtam.. Nem kellene rajta agyalni amíg meg nem érkezik az eredmény a pályázatról, hisz ha negatív lesz, akkor állok elébe, és még jól is alakult, hogy a kudarc előtt megérkezett a következő lehetőség.. De ha pozitív lesz, akkor komoly döntés előtt állok.. Feladni a firenzei programot egy "igazi munkáért", ami óriási kihívást jelentene, és - valószínűleg anyagilag is elég szépen hozna. Vagy egy ilyen lehetőséget feladni Firenzéért, ahol habár csak 7 hónapot tölthetek ezzel a programmal, de egy szakmai tapasztalat lenne és hát ott, a városban, ami teljesen elkábított, és ami miatt itt vagyok.. Hűű, nehéz lesz.. 

A jövő hét szombaton lesz egy olyan rendezvény, amin ha meg tudnék jelenni, az szépen kiépítené az utat ehhez az új lehetőséghez. Konkrétan találkoznék a "talán" új, leendő főnökeimmel, mármint a nagyfőnökökkel, a közvetlen fönökömet már ismerem.. Jajjj titokzatos, mi? :) Igérem, részletezem majd ha már jobban körvonalazódott..

Mindenesetre azóta nem tudok másra gondolni, csak hogy haladjon már az idő előre, alakuljon már a jövő, most annyira rossz elébenézni ennek a két hétnek, amikor még várakoznom kell, és - hát ami a legrosszabb valszínűleg ezt az óriási döntést meghozni, ami meghatározza majd az egész életem.. Valamerre terelnie kellene a sorsnak és a megérzéseimnek, nem?? Van ilyen, hogy ennyire magamra vagyok utalva a döntésben? Most így érzem, és ez nagyon rossz..

Úgyhogy itt a családnál is muszáj lesz ezt felvázolnom, mivel jövő hétvégén mennénk megint Liguriára.. De szombaton lesz a konferencia. Ott kell lennem.. Hisz ha netán negatív válasz jön a pályázatomra, akkor ez az új opció.. Remélem nem lesz gond belőle, az biztos hogy a gyerekek semmit nem fognak érteni belőle, megint kapom majd a "már megint nem jöttél velünk" (egyszer fordult elő eddig..), és megint szálka lesz bennük emiatt.. Dehát, itt most az én érdekeimet kell szem előtt tartanom, bármi is van, tőlük legkésőbb június végén távozom így is úgy is.. Csak teljen már az idő.. Jajj nem jó ez, amikor sürgetni kell az időt.. De most nem tudok ebben a szituációban nyugodt lenni.. Ugye érthető??

Nem is tudok most ilyen jelentéktelen dolgokról fecsegni, mit csináltam a napokban és hasonlók.. Bocsi..

Legközelebb

üdv mindenkinek

Egy csomó minden csak úgy megtörténik veled, keresned sem kell, betoppan az életedbe. Inkább arról van szó, hogy amikor a sors felajánl neked valamit, akkor választhatsz, hogy elfogadod-e vagy visszautasítod. De miután döntöttél, menned kell az utadon előre, és jobb, ha nem nézel vissza többet.

Agatha Christie

weekend in Liguria

Megjöttem.. Tegnap..

Hát mit mondjak.. Őrületesen szép helyeken jártam, és őrületesen elfáradtam.. Köszi a gyerekeknek :D

Kezdjük az elején, pénteken jó időben el akartunk indulni, amiből az lett, hogy a nyagyinál ebédeltünk, és a gyerekek elég kezelhetetlenek voltak, hűűű, mi vár rám - gondoltam.. Aztán nagy nehezen elindultunk. A picivel hosszabb utat választotta a nagyi - a kedvemért, hogy láthassam Genovát ha csak egy kis részét is, és csak autóból, de mégis.. És azt a környéket is megmutatta, ahol Milánó előtt éltek. Ezután megérkeztünk a nyaralóházba, arra készültem, hogy kicsi lesz, mert Courmayourban, ahová sielni járnak, mesélték, hogy ez egy nagyon szép ház, de kisebb mint a courmayour-i. Hát nem mondanám.. Volt persze külön szobám, és fürdőm, nem is kicsi.. (vagyis hogy "van" mert 2 hét múlva megyünk megint, mondta nagyi, nyugodtan hagyjam ott a dolgaimat amire Milánóban nincs szükségem.). A kert panorámája hihetetlen, közvetlen a tengerrre néz, és a végében egy medence - amiből a tengerre látni.. Őrület na.. Kicsit pancsoltunk péntek késő délután a gyerekekkel, majd fürdés vacsi.. Most nincs a nagyi bejárónője aki szokott velünk jönni, így ránk hárultak az étkezésekkel kapcsolatos feladatok. Már előre szólt anyuka itt Milánóban - ő nem volt velünk - hogy majd segítsek már a nagyinak ezekben a feladatokban - nyilván egyértelmű.. Szívesen csináltam volna akár mindent egymagam, de először voltam a házban, tehát ismeretlen volt a konyha, és minden. Szóval együtt csináltunk mindent. Szombaton kirándulni mentünk, a közelben lévő településre, Camogli-ba, ami gyönyörű. Tipikus ligur parti városka, szines házak, templom a tengerparton.. Aztán hajóra szálltunk, és elmentünk egy közeli tengerpartra, ahol eltöltöttünk egy kis időt. Ezután vissza a házba, kis pancsi a medencében, majd vacsi fekvés. Vasárnap a ház alatt lévő partra mentünk le, ami nem igazán fürdésre alkalmas, sziklás, de napozásra jó volt. Majd koradélután még egy kis medence a gyerekekkel, és végül hazaindulás. 

Ez így gyönyörűnek tűnik leírva.. :) De hihetetlen fárasztó is volt egyben, a kis izgő mozgó bestiák nem állnak meg egy percre sem... Gyakorlatilag reggel 8-tól későestig fáradhatatlanul pörögnek.. nagyon durva.. Dehát megérte, megéri, mert tényleg gyönyörű helyekre eljuthattam, és nem beszélve arról, hogy még fizetés is párosul mellé :D Szóval semmi panaszom nem lehet, még ha tényleg nagyon fárasztó kis kölykökről is van szó.. Most hétvégén összállt a kép, eddig kételkedtem magamban, hogy nem jó az ítélőkészégem, és nyavajgok, hogy túlpörgős, hisztis, és elkényeztetett gyerekekkel van dolgom de nem így van.. Emlékszem mikor megérkeztem januárban, és egy vacsinál megkérdezte apuka, hogy "nah és hozzászoktam már a kölykökhöz?" és "ugye te nem akarsz még gyereket, várj még vele, jobban teszed". A nagypapát valamikor februárban ismertem meg, ő is kérdezte első alkalommal "Hogy bírod velük?". A nagymama szemforgatásai is bámulatosak :D

A nagypapára visszatérve, rajta konkrétan azt látom, hogy kerüli az unokáit - na jó nem így, de jobban preferálja a nélkülük töltött időt :D" de tényleg. Az viszont ahogy élni tud az valami bámulatos. Ahogy megeszi a vacsit és utána eljátszik egy darabot zongorán, majd rágyújt, és kiül megnézni a naplementét. A zongorázás és a sielés a két szenvedélye. Éppen miatta jutott eszembe, hogy nekem nincs szenvedélyem.. Nincs semmi efféle hobbim amiért lelkesedek. Szóval fontolgatom, hogy keresek egyet magamnak :) Mondjuk jó lenne salsázni :D De tényleg.. Na ezt még ki kell találnom.. :)

Nos tehát, eltelt, jó is volt, fárasztó is.. Camogliban - ahogy májusban Courmayourban is - elnéztem a tengerparti bárokban ücsörgő baráti társaságokat, párokat, és megint ez járt a fejemben - bárcsak én is a barátaimmal lehetnék itt.. :) Nemsoká.. :)

Nagyon közeleg a Firenzei pályázat eredménye.. 2 maximum 3 hét múlva már azt hiszem tudni fogom a sorsom :) Volt egy rémálmom a múlthéten - hogy negatív választ kaptam.. Nah reméljük pont az ellentéte válik majd valóra.. Minden jóakaróm gondoljon rám ezalatt a 2-3 hét alatt, már nagyon feszülten várom az eredményt..

Nah most megyek, sok volt a mesélnivalóm, legközelebbre is maradjon :)

sziasztok

jah és egy ígért kép, Camogliról :)

tutto a posto

Sziasztok!
Csak egy gyors helyzetjelentés, mert percek kérdése és indulás weekendezni :) A ligúr tengerhez megyünk - ahol háza van a családnak - a nagyival és a gyerekekkel. Hétfőn beszámolok..
Az utolsó bejegyzésben leírt gondok elrepültek, szerencsére.. erre utal bejegyzésem címe, "tutto a posto" azaz minden rendben..
Reméljük helyesek lesznek a gyerkőcök a hétvégén..
Hozok képet majd :)
üdv mindenkinek

il fondo..

.. az alján.. a végén..
Azaz mélyponton vagyok..
Tegnap csúnya este volt..
Elmentem fél 5-kor a kislányért - elmetróztunk az Akadémiára, ahol neki táncórája volt, kisfiúnak angol, majd onnan elindultunk haza fél 8-kor. A gyerekek, főleg Federico nagyon nyűgös volt. De már az Akademián is láttam, hogy nagyon fáradt. Még be kellett ugranunk a McDonaldsba a vacsiért, odafelé Fede elesett, igaz semmi baja nem volt, de kb negyed órán át ordított.. És mivel apuka elve, hogy "bátorságra" próbálja nevelni a gyerekeit, ilyenkor nem babusgat, puszilgat, én se tettem.. Bőgött, abbahagyta, jó. Aztán kifelé a Mekiből, megint baki történt - hozzá kell tenni, én táskám, vállamon Francesca iskolatáskája és egy óriás mekis szatyor még a kezemben, így próbáltunk kijutni az ajtón, Francesca előttem, ahogy kinyitottam az ajtót, Francesca kilendítette, mögöttem Fede, egyenesen a fejének az ajtó.. Na megint jött az ordítás, és elkezdett nekem beolvasni. Hogy a te hibád, és amúgy is, nem akarom hogy itt legyél, menj haza a te házadba, nem vagy jó au-pair, mert állandóan a barátaiddal vagy, és elmész, és alig vagy velünk.. Úúúgy mondta.. Közben Francesca - a kis bölcs - már magyarázta hogy fáradt és éhes, azért ilyen, nyugi. (el is hiszem, hogy éhesek voltak, ebéd óta nem ettek, volt ez majdnem 8-kor már..). De azt hiszem nem kell részleteznem, hogy éreztem magam..
Ahogy hazaértünk, átjöttek a nagyiék meg a zio - zia (nagynéni, nagybácsi) akik Londonban élnek de most itthon vannak. Nagy volt a családi örömködés, én így bevonultam a szobámba. Umberta szólt hogy menjek enni, mondtam mindjárt, egy pillanat.. De nem nagyon vett rá a lélek, hogy kidugjam az orrom a szobámból. Erre jött be pár perc múlva a szobámba, behozta nekem. Vagy hihetetlen érzékelő receptorokkal rendelkezik, és érezte hogy magányra vágyom, vagy apuka megemltette a történteket - mert ő ott volt.. Ő csak vigyorgott az egészen, anyukában azt szeretem, hogy ilyenkor megvéd. Mint múlt pénteken, mikor készültem eljönni otthonról, és mondták szintén a gyerekek, hogy már megint hová mész (nem mintha annyira sűrűn járnék el, kb havi egy buli, meg heti 1 este, sőőőt, van hogy inkább 2 hetente.. de ez nekik sok.. a kölyköknek, nem a szülőknek..). És mondta Umberta, hogy mert fontosak nekem a barátok is, és 25 évesen ez így normális. Erre még mindig semmi, mert jött a kérdés, "engem szeretsz jobban, vagy a barátnőidet" Francescától.. Édes meg minden, hogy ennyire szeretnének velem lenni minél többet, de ugyanakkor frusztráló is.. Már már úgy jövök el mindig otthonról, hogy a szőnyeg alatt, reménykedem, hogy a gyerekek nem látják.. Nevetséges, de tartanom kell tőlük.. Mivel ők nincsenek tisztába ezzel, hogy nekem ez munka, és többnyire akkor vagyok velük, amikor velük kell lennem, persze nem ennyire élesen, mert hétvégén is, ha itthon vagyok, megkérdezem, mit csináltok ma vagy este, hogy hogy telt a nap, sőt, nem ritkán játszok velük, sokszor 1-1 órát is, annak ellenére hogy nincs "munkaidőm". Hogy ne érezzék, hogy csak akkor vagyok velük, amikor muszáj. De nem élhetek csak nekik.. A szabadidőmet pedig úgy kell, hogy töltsem, ahogy szeretném..  De nem.. A kölykök elaszámoltatnak.. Áhhh kivagyok ettől, nem beszélve a szobámba való bejárkálás, és hogy este 10 fél 11-kor is még gyerekordítás van - ahogy tegnap is - Federico igen nehéz napja végződéseként..
Szóval kivoltam tegnap este, olyannyira, hogy simán összepakoltam volna és másnap haza.. De nem lehet. Nem tehetem.. Lehet hogy 1-2 nap és elül.. De lehet hogy nem.. És akkor viszont fontolóra veszem a korábbi távozást..
A másik bajom ez az állandó programvaria.. A mai napom például azért lett ilyen semmilyen, mert fogalmam se volt a mai munkaidőmről. És ha én nem hívom anyukát, ő se. Nagyon idegesítő.. Így nem tudok számolni az időmmel..
Az is megfordult a fejemben, hogy nyárra, szezonra keresek valami munkát, bárhol, az országban. Mivel félek, a 2 hónap otthon túl sok lesz mindenféle hasznos tevékenység nélkül.. Na jó, ha megyek Firenzébe akkor talán nem, lesz teendő bőven augusztusban.. Ez is lényeges pont.. Mi lesz az eredménye a pályázatnak..(ami május vége - június elejére várható..) Nah meglátjuk..
Jó lenne kikeveredni ebből a mélypontból.. De nem csak rajtam múlik.. Nemsoká hazaér a család. Kíváncsi leszek milyen lesz Federico.. Tartok az egésztől.. :(
Remélem a következő bejegyzés kicsit vidámabb lesz..
sziasztok