il fondo..

.. az alján.. a végén..
Azaz mélyponton vagyok..
Tegnap csúnya este volt..
Elmentem fél 5-kor a kislányért - elmetróztunk az Akadémiára, ahol neki táncórája volt, kisfiúnak angol, majd onnan elindultunk haza fél 8-kor. A gyerekek, főleg Federico nagyon nyűgös volt. De már az Akademián is láttam, hogy nagyon fáradt. Még be kellett ugranunk a McDonaldsba a vacsiért, odafelé Fede elesett, igaz semmi baja nem volt, de kb negyed órán át ordított.. És mivel apuka elve, hogy "bátorságra" próbálja nevelni a gyerekeit, ilyenkor nem babusgat, puszilgat, én se tettem.. Bőgött, abbahagyta, jó. Aztán kifelé a Mekiből, megint baki történt - hozzá kell tenni, én táskám, vállamon Francesca iskolatáskája és egy óriás mekis szatyor még a kezemben, így próbáltunk kijutni az ajtón, Francesca előttem, ahogy kinyitottam az ajtót, Francesca kilendítette, mögöttem Fede, egyenesen a fejének az ajtó.. Na megint jött az ordítás, és elkezdett nekem beolvasni. Hogy a te hibád, és amúgy is, nem akarom hogy itt legyél, menj haza a te házadba, nem vagy jó au-pair, mert állandóan a barátaiddal vagy, és elmész, és alig vagy velünk.. Úúúgy mondta.. Közben Francesca - a kis bölcs - már magyarázta hogy fáradt és éhes, azért ilyen, nyugi. (el is hiszem, hogy éhesek voltak, ebéd óta nem ettek, volt ez majdnem 8-kor már..). De azt hiszem nem kell részleteznem, hogy éreztem magam..
Ahogy hazaértünk, átjöttek a nagyiék meg a zio - zia (nagynéni, nagybácsi) akik Londonban élnek de most itthon vannak. Nagy volt a családi örömködés, én így bevonultam a szobámba. Umberta szólt hogy menjek enni, mondtam mindjárt, egy pillanat.. De nem nagyon vett rá a lélek, hogy kidugjam az orrom a szobámból. Erre jött be pár perc múlva a szobámba, behozta nekem. Vagy hihetetlen érzékelő receptorokkal rendelkezik, és érezte hogy magányra vágyom, vagy apuka megemltette a történteket - mert ő ott volt.. Ő csak vigyorgott az egészen, anyukában azt szeretem, hogy ilyenkor megvéd. Mint múlt pénteken, mikor készültem eljönni otthonról, és mondták szintén a gyerekek, hogy már megint hová mész (nem mintha annyira sűrűn járnék el, kb havi egy buli, meg heti 1 este, sőőőt, van hogy inkább 2 hetente.. de ez nekik sok.. a kölyköknek, nem a szülőknek..). És mondta Umberta, hogy mert fontosak nekem a barátok is, és 25 évesen ez így normális. Erre még mindig semmi, mert jött a kérdés, "engem szeretsz jobban, vagy a barátnőidet" Francescától.. Édes meg minden, hogy ennyire szeretnének velem lenni minél többet, de ugyanakkor frusztráló is.. Már már úgy jövök el mindig otthonról, hogy a szőnyeg alatt, reménykedem, hogy a gyerekek nem látják.. Nevetséges, de tartanom kell tőlük.. Mivel ők nincsenek tisztába ezzel, hogy nekem ez munka, és többnyire akkor vagyok velük, amikor velük kell lennem, persze nem ennyire élesen, mert hétvégén is, ha itthon vagyok, megkérdezem, mit csináltok ma vagy este, hogy hogy telt a nap, sőt, nem ritkán játszok velük, sokszor 1-1 órát is, annak ellenére hogy nincs "munkaidőm". Hogy ne érezzék, hogy csak akkor vagyok velük, amikor muszáj. De nem élhetek csak nekik.. A szabadidőmet pedig úgy kell, hogy töltsem, ahogy szeretném..  De nem.. A kölykök elaszámoltatnak.. Áhhh kivagyok ettől, nem beszélve a szobámba való bejárkálás, és hogy este 10 fél 11-kor is még gyerekordítás van - ahogy tegnap is - Federico igen nehéz napja végződéseként..
Szóval kivoltam tegnap este, olyannyira, hogy simán összepakoltam volna és másnap haza.. De nem lehet. Nem tehetem.. Lehet hogy 1-2 nap és elül.. De lehet hogy nem.. És akkor viszont fontolóra veszem a korábbi távozást..
A másik bajom ez az állandó programvaria.. A mai napom például azért lett ilyen semmilyen, mert fogalmam se volt a mai munkaidőmről. És ha én nem hívom anyukát, ő se. Nagyon idegesítő.. Így nem tudok számolni az időmmel..
Az is megfordult a fejemben, hogy nyárra, szezonra keresek valami munkát, bárhol, az országban. Mivel félek, a 2 hónap otthon túl sok lesz mindenféle hasznos tevékenység nélkül.. Na jó, ha megyek Firenzébe akkor talán nem, lesz teendő bőven augusztusban.. Ez is lényeges pont.. Mi lesz az eredménye a pályázatnak..(ami május vége - június elejére várható..) Nah meglátjuk..
Jó lenne kikeveredni ebből a mélypontból.. De nem csak rajtam múlik.. Nemsoká hazaér a család. Kíváncsi leszek milyen lesz Federico.. Tartok az egésztől.. :(
Remélem a következő bejegyzés kicsit vidámabb lesz..
sziasztok