rifiuto

.. visszautasítás ..

Igen, az. A pályázat.. Megjelentek az eredmények a honlapon.. Hogy vagyok?? szarul.. Nagyon szarul.. Reménykedem, hogy holnap felébredek, és rájövök, ez nem tegnap történt, hanem csak az álmom része volt.. De nem így van.. ez a szomorú valóság.. Inkább ez az egész volt egy álom, ami most szertefoszlott, hirtelen, egyik pillanatról a másikra.. Az álom, ami éltetett itt több, mint 4 hónapon keresztül.. Hisz mikor megérkeztem, és még nem volt ez a dolog, nagyon rosszul voltam, nem tudtam elképzelni, hogy fél évig az legyen a munkám, hogy gyerekekkel játszok, meg megfürdetem őket. Aztán jött ez a pályázat, ami megadta a motivációt, végre foglalkoztam valamivel, dolgoztam rajta, intézményekkel vettem fel a kapcsolatot, sikerült, találtam egy intézményt ami fogad, ráadásul Firenzében, az imádott városomban. Megírtam a pályázatot, nem is akárhogy, úgy éreztem, tényleg nagyon összeszedett voltam.. És március vége óta pedig vártam. Eddig.. 

Nem szabadna bánkódnom rajta. Felesleges energiapocsékolás.. De azt hiszem érthető, ha nem tudom hirtelen olyan könnyen feldolgozni.. 

Közben itt ez a másik lehetőség, ami sajnos még nagyon képlékeny, a konferencia amúgy jó volt, nem is részletezem, lehet lesz belőle valami, de kicsit később, még alighogy elindult a hajó a tengeren, mondhatom így..

Meg kell próbálnom magamhoz térni a nagy pofon után.. Talán nem szabadott volna beleélni magamat ennyire.. Talán most nem lenne ilyen rossz. De mit tegyek, ez a dolog motivált abban, hogy végigcsináljam ezt a pár hónapot.. Lehet hogy ennyi volt a lényege.. Hogy kitartsak.. És most vár valami más. Valami még jobb. Megmutathatná magát az a valami, mert rendes pánikrohamok jönnek rám, ilyen hűhullámok, amikor arra gondolok, mi lesz. Nem akarok még hazamenni Magyországra, huzamosabb időre biztos nem. Azt mondják, ezért kellett hogy így legyen, mert nem ez az én utam.. Akkor, melyik, hol van?? :S

Van egy barátom viszont, egy olasz srác (nah nem olyan barát, nem a pasim, igaz, már biztos az lenne, ha nem lakna ilyen messze - 2 órára kocsival, így még csak 1x volt szerencsénk sajnos találkozni, de egy nagyon helyes, intelligens, elragadó fiatalembert képzeljetek most el :D), szóval vele beszéltem az elsők közt a rossz hír megérkezése után. Ő nem egy sablon ember.. Mint szombaton - a konferencia előtt - az átlag jótanács "jajj ne izgulj, jó lesz, gyorsan túl leszel rajta".. Ő azt mondta "ne, ne akarj gyorsan túl lenni rajta.. éld meg, élvezd, tapasztalj, mindig, minden dolgot, amit csinálunk, meg kell élnünk. Soha nem szabad siettetni az időt, a jövőt várni, sem pedig a múltun rágódni". Nagyon különleges pasi.. Nah ő megint adta a formáját.. Azt mondta: "Nem véletlen hogy így alakult. Nem a te utad, ne bánd, ne gondolj rá, vissza se nézz. Valami egész más vár, de bármi is jön, mindenre "derüvel" tekints, és soha soha ne az eszed vezéreljen, csak a szíved.. Kicsit merülj el magadba, gondokozz, hova mennél szívesen, mit csinálnál.. Úgyis oda kerülsz végül, ahová kerülnöd kell.. De ne a jövőért élj.. ami oda vezet, a jelen, és annak minden pillanatát éld meg, és élvezd."

Nagyon nagyon különös pasi.. És nagyon nagyon vonz.. Nah jó, hogyjuk most a pasikat..

Egy bajom van.. Mihez kezdjek most?

Álláskeresés? csak így? még mindig nem beszélek annyira jól olaszul.. Akármilyen munkát nem akarok végezni, lásd az au-pairkedést, végig elégedetlenkedtem a munka terén.. Mert nem hozza ki belőlem ami bennem van.. Otthon sem találtam olyan munkát amit szerettem volna fél év alatt sem.. Itt mit várhatok.. Nah igen, a pesszimista énem, előtört.. Van mit tanulnom a fenti fiatalembertől.. azt hiszem :S

De tényleg nyomaszt, mihez kezdjek.. 5 hetem van még itt.. Otthon még nehezebb lesz..

Nah jó, most ennyi, mert aludnom kell erre az egészre egyet.. Ha tudok.. 

És hogy stílusos legyek, és hű önmagamhoz, egy Coelho:

"A tragédia gyökeres változás az életünkben, amely mindig ugyanahhoz a fogalomhoz kötődik: a veszteséghez. Amikor valamilyen veszteség ér bennünket, hiába próbáljuk visszaállítani azt, ami már elmúlt. Jobban tesszük, ha kihasználjuk az így keletkező hatalmas űrt, és megtöltjük valami újjal."