composito

vegyes.. összetett.. ilyen is olyan is.. :D

Ilyen lesz az a bejegyzés.. 

Hogy miért? Mert sokminden történt egy hét alatt, és sok-sok gondolat és hangulat is futott át rajtam ezidő alatt - amiből megpróbálok minél többet visszahozni...

Nos.. volt itt egy szülinapom.. Amit végül nem otthon ünnepeltem, mivel ténylegesen elmaradt a hazalátogatásom.. Bánom is, persze, mert jó lett volna már hazaugrani, találkozni sokmindenkivel, akit nem láttam már 4 hónapja lassan.. De egy fárasztó rohanás lett volna az a 2 nap.. szóval talán mégis jobb így.. Pláne hogy még mindig beteg voltam a hétvégén..Itt az újdonsült 2 barátnőmmel ünnepeltünk - nálunk, mivel megint magamra maradtam :) - majd elmentünk szokásos szórakozóhelyünkre.. egynek jó volt, úgy mondanám.. De sose azok a legjobb bulik, amikre rákészül az ember, hogy az lesz.. Nem szabad nagy ügyet csinálni egy-egy alkalomból, mert csalódás lesz ha nem úgy sikerül - inkább minden napot úgy kell élni, mintha ünnep lenne.. Jajj de költői volt ez.. :D

Nos, tehát a hétvége jó volt, hát még milyen jó lett volna, ha a család a megbeszéltek alapján csütörtökön megy el, és hétfő este vagy kedd délelőtt jön haza - így mondták még előző héten.. Ehhez képest péntek délután mentek el, és már vasánap délután meg is jöttek - de legalább anyuka megejtett egy "hé jövünk, szedd össze magad és a lakást" telefonhívást.. :S De ez rossz volt, már úgy megszoktam a jó kis önállóságot, - és a lakás egésze feletti uralmat.. :D

A hétfő és kedd meghatározó eleme volt az "elegem van ebből a semmittevésből, normális munkát akarok és autonómiát".. Az autonómiát csak a lakás-témára értem, nem vagyok korlátozva, bármikor bárhova mehetek.. Az együttélés tekintetében viszont kényelmetlen az, hogy mindig fülelek, merre vannak a gyerekek, - az utóbbi hetekben - szerintem mostanra szerettek meg igazán - mindig le akarnak stoppolni, játszak velük, hova megyek stb stb.. És hogy mondod a gyereknek hogy bocsi, most nincs munkadőm..?? :S 

Most volt egy majdnem egész hetem, mikor szinte egyáltalán nem dolgoztam, vagy alig-alig.. Biztos ez hozta ki belőlem erősebben a munkával való problémákat.. Vagyis annak hiánya :D Nem mintha sokkal jobban lennék, amikor "dolgozom".. Vannak idegesítő szituk, de még mennyire.. Tegnap a kislány "játszunk olyat, hogy gyönyörű hercegnőt csinálok belőled".. Persze a szobámban a sminkes cuccom köszönte szépen.. Meg én is.. telekeni ilyenkor a fejem mindennel, óriási, komolyan.. Körülbelül a felét nem hagyom, de nem mondhatom mindenre hogy neee, hagyjál már, mert akkor utálva vagyok, hogy velem nem lehet játszani.. Szóval meg kell húznom egy "jut is marad is" határt.. Akkor befújkált valami iszonyat büdös parfümmel, ettől bűzlök most is.. :D Próbálom viccesen felfogni, de sajnos néha nem megy, és a hátam közepére kívánom a dolgot.. Pláne tegnap amikor 8 órát dolgoztam.. ok ebből volt egy mozi, ami mondjuk szórakozás, de a többi.. este 8 körül anyuka lelépett, és 9-kor jött a nagyi, hogy altatja a gyerekeket.. A gyerekek nem akartak aludni.. A nagyi szemforgatásait már igen látványosak voltak.. Majd hazaért anyuka 9:45 körül, amikor is a gyerekek még mindig fent voltak, na az ő fejét is láni kellett volna.. Úgy érzem, hiába, persze saját gyerekeik, nagyon szeretik őket, de ő magukat is fárasztják.. Csak nem értem ezzel az esti rutinnal kapcsolatban, miért így csinálják?? Miért nem szoktatják rá a gyerekeket, hogy nincs hiszti, 9-kor lefekvés és kész.. És akkor nem 10 meg 10:30-kor sikerül lefeküdni az 5 éves gyereknek.. Miért van ez az altatás-szertartás - mert hogy még mesét olvas anyuka az OK, az szép és jó, de addig bent van a szobában, míg el nem alszanak, ha egy óra, akkor egy óra.. Miért kell megvárni, hogy elaludjon.. És ha ennyire probléma az este meg az elalvás, nem kellene-e utánanézni, mitől lehet.. Esetleg a tonnányi cukros édességtől amit a nap folyamán megesznek? Talán csökkenteni kellene.. Vagy az au-pair kollegina által ajánlott módszer, egy hétig hagyják őket addig fent lenni, ameddig akarnak, majd reggel iskola, halál gatyák lennének, talán megtanulnák, hogy jó, ha időben lefekszenek.. Habááár, a kiscsajra szerintem ez se hatna, SOHA nem fáradt.. elmondhatná hogy csinálja. :S Én most vagyok a "mindig aludnék", kimerült fázisomban.. Felborítottam a rendszert a bioritmust, elcsúsztattam, eddig éjfél körül feküdtem - ami eleve már több mint ami otthon megszokott volt - és ha suli van 7 ha nincs 8 körül keltem. Most 1, fél 2 körül fekszem le, és 9:30, 10 körül kelek.. Borzalom.. csak 2 óra de úgy érzem elcsesztem a napom ettől.. Szóval vissza kellene rendeznem a mindennapokat.. Csakhát, ahogy este 10 körül végre beérek a szobámba, úgy élvezem, hogy facebook, chat, egy kis kikapcs, hogy teljesen belemerülök.. Jövő héttől újra lesz suli, megpróbálok visszaállni a rendes kerékvágásba..

Itt a hétvége, de még elég zűrös, hogy alakul.. Úgy volt, hogy kirándulunk, de nem biztos hogy jó idő lesz.. Hát meglátjuk.. 

Írok - ígérem, nem csak egy hét múlva :)

buon weekend - szép hétvégét!!

malata..

beteg..

Sajnos vasárnap óta beteg vagyok.. Nem birok kimászni belőle, megfáztam egy hete, amikor úgy visszaesett a hőmérséklet és fújt szél, most azt bűnhődöm.. Elég gáz.. Főleg mert itt a szülinapom, illene megünnepelni rendesen.. Dehát így??
Nah megpróbálok visszamenni az időben.. Szóval lezajlott első önálló, magányos (a szó jó értelemében) hosszú hétvégém.. Imádtam, nagyon jó volt.. Nem akarom huszadszorra leírni, de egy megváltás lesz Firenzében az önálló lakás.. :D (apropó Firenze, megkaptzam a visszaigazoló emailt, a formai kritériumoknak megfeleltem, a döntésről értesítés június első hetében várható.. szóval jó soká :S Istenem de jó lenne már tudni..).
Szóval jó volt a hétvége, aztán vasárnapra megjött a betegségem, meg a családom is :D
A héten igen keveset dolgoztam mint ahogy azt már megszokhattuk :D és hétfőn a sulit is kihagytam mivel tényleg nagyon rosszul voltam..
Aztán gyorsan eltelt as hét, már péntek van..
Hű de tartalmas vagyok ma :D
Nah jó megpróbálok kicsit facsarni magamból valami használhatót..
Tegnap borzasztó üres napom volt.. Alig csináltam valamit és ez borzasztóan elkezdett idegesíteni.. Mostmár tényleg ki vagyok éhezve egy kis rendes munkára, kihívásokra, feladatokra.. Jó ez persze, mert nagyon dolce vita, de néha előtör belőlem, a karrierista törekvő énem, és annyira vágyom egy kis elismerésre, sikerre.. Persze annak az alapjait építgetem folyamatosan, de az építkezésben is el lehet fáradni.. Még jó hogy nem több időre beszéltük az au-pairkedást a családdal - ők a nyarat mindenfelé távolt töltik - így ezért pont csak június végéig kellett nekik au-pair, még lehet hogy egy picivel előbb is végzek, mert mindenféle táborba mennek a gyerekek.. Június utolsó vagy utolsó előtti hete várhatóan az utolsó.. Szóval, 2 hónapom van még..
Legközelebb összeszedettebb leszek ígérem, bocsiii
ciao ciao

libertá

szabadság..
Holnaptól 4 nap szabadság.. Nem mintha annyira agyondolgoztam volna magam ma is - fél 7 van - de még sehol a család.. De azért jó lesz, sokszor írtam már, tudjátok, áhitozom az önállóságra, egy kis egyedüllétre néha a lakásban, főleg mostanában, hogy a gyerekek kezdenek túlságosan is "közvetlenkedni", hogy konkrétumokat említsek - eddig nem volt divat a szobámba való szabad belépés, mostanában kezdjük megszegni e szabályokat.. Francesca előszeretettel túrja át a sminkes - és ékszeres polcot.. Igen, az ő anyukája nem sminkel egyáltalán, érdekesek neki ezek a dolgok... Nah és ettől néha kicsit kivagyok..
De például tegnap jó kis önálló nap volt, és - habár hosszú volt, és fárasztó - örültem neki (egy kis kihívás, ami hiányzik a jelenlegi életemből..). Egyedül mentem Francescáért 1-kor, aztán én csináltam ebédet (jó nem 3 fogásos szupermenüt csak egy tésztát :D), leckét csináltunk, játszottunk, mentünk 4-kor Federicoért, majd a parkban maradtunk, ott találkoztunk a nagyival, s végül hazajöttünk, fürdés, vacsi, szokásos.. De tetszik amikor ilyen önálló a program, a gyerekek valamennyire érzik, hogy most rám vannak utalva, és olyankor jobban felnéznek rám talán.. Szóval végre volt egy nap, amikor úgy éreztem, hű - most tényleg szükség volt rám.. :)
Ma már annál kevésbé, vagyis, ma csak a szokásos.. És holnap indulnak a 4 napos kirándulásra, én pedig itt maradok, yeaaah :)
A hazautazás - még mindig nem 100 % de nagy valószínűség szerint kimarad.. Szívesen hazamennék, tényleg, de már most összegyűltek az érvek amellett hogy kihagyom.. Ez van..
És most a tabu téma.. Egy idézet beszéljen helyettem, nagy kedvencemtől, Coelho-tól:

"Tapsoltam, amikor a józan ész elveszítette a csatát, és nem maradt más választásom, mint hogy megadjam magam és elfogadjam, hogy szerelmes vagyok."

Igaz, nem nagyon akarok szembesülni ezzel a valósággal.. Se a valóság azon csúnya részével, hogy valószínűleg a jövő, az én fix terveim szétválasztanak majd minket.. De éppen a "mának tanulok élni", a pillanatot élvezni.. Sose tettem, mindig terveztem, úgy álltam hozzá minden pasihoz, hogy kerestem a biztos, hosszútávú jövöt ha nem is a férjet és apukát.. Most nem.. Nem gondolok semmire, mi lesz ebből, és mi fog történni.. Csak az számít ami most történik, és az nagyon szuper.. Nem kételkedem, nem görcsölök, nem tervezek. Csupán élvezem az összes pillanatot vele, ami csodálatos és tökéletes..

decisione di colpo

avagy hirtelen döntés..
Körülbelül 10 perce hirtelen elhatározásra jutottam.. Nem megyek haza 2 hét múlva arra a hétvére.. Majdnemhogy felesleges.
Ennek legelső oka - ami e döntéshez vezetett - az, hogy 2 napja, pénteken elküldtem számomra 7 azaz hét fontos embernek a hírt, mostmár biztos hogy a szülinapomkor, azon a hétvégén tudok hazamenni, és alig várom, és mindenképpen látni szeretném őket. A 7-ből csak a tesóm írt vissza, senki más.. Pedig szinte mindekit láttam azóta a facebookon..  Szóval ez pont elég volt, hogy kiboruljon az a bizonyos bili, minek is menjek haza, 4 fontos emberrel találkoztam 2 hete, és 11 hetem van már csak hátra, húsvét lesz, repülőn, buszon, utakon, mindehol zsúfoltság, nem beszélve a jegyárakról..
Nem esik jól a dolog dehát ez van, nem esek kétségbe, itt is szuper lesz ünnepelni, szerencsére van kivel.. De még mennyire..
Hát ez most egy ilyen kissé panaszos, lélek-kiöntős bejegyzés lett..

un po' giu

Egy kicsit lent.. Azaz voltam már jobban is..
Csak a szokásos.. a normális munka hiánya.. Ez az átka hogy 5 év iroda után kezdtem az au-pairkedést, hisz egy frissen érettségizett vagy bármi más iskolát végzett leányzó egész másként élheti ezt meg.. Én fix napirendhez voltam szokva otthon, a 8-tól 4-ig melóhoz, és hogy utána szabad vagyok.. Most nagyjából fordítva van, vagyis nem, az túlzás, most összevissza van.. Ma reggel tudtam meg, hogy "valamikor délután" "valószínűleg" szülői értekezlet lesz, erre az időre kell majd a kislánnyal lennem. Erre kiderül délután, hogy mégse, mégis szabad vagyok - na jó, ilyenkor már hogy csináljak programot, hát gondoltam tökéletes idő a tanulásra. Erre jön a kislány, hogy játszunk, meg jajj de szép a tollad, nekem ajándékozod, meg jössz velünk a parkba.. És ilyenkor dönthetek a két alternatíva közül, jófej leszek, elmegyek velük a parkba, vagy - mivel munkaidőn kívül vagyok - tanulok, kikapcsolódom, maradok itthon. Ez a bajom, a szabadidőm persze lehet szabadidő, de ez itt nem így megy.. Érzik a gyerekek, hogy szívesebben választom a szabadidőmet mint őket, sajnos.. Múltkor meg is kaptam "állandóan a barátaiddal elmész".. A kicsik így beszólnak..A szabadidőm eltöltésére.. persze ők nem értik, hogy ez nekem munka..)
Na ez az ami nem tetszik nekem..
Meg olyanok például, amikor a kisfiú fáradt és degeneráltan viselkedik, dierkt kiveri a kezemből a tányért, és az olivaolajos tészta a kedvenc bézs színű nadrágomra zuhan.. Yeaah.. (amúgy nagy nehezen de kijött.. asszem, legalábbis, vizesen nem látszott..).
Szóval hiába, rugalmas, alkalmazkodó személyiség vagyok, e téren nem működik..
Alig várom, hogy újra normális munkát csináljak, fix munkaidőben, este pedig ne a gyerekordítást halljam, csak vacsizzak a TV előtt (amiben nem a Fanta Genitorit kell néznem..:D)..
Ok, másrészről gáz hogy panaszkodom, mert au-pair viszonylatban aranysorsom van - de mint kiderült, ebből nekem ennyi elég lesz.. 24/13.. Azaz a 13. héten járunk a 24-ből.. Durva..
Bocsi a panaszkodásért ilyen is van :S
Legközelebb pozitívabb leszek, ígérem.. :)
De legalább szép az idő..
üdv a napfényes Itáliából :)

vergognoso..

Szégyenletes.. Tudom.. Nagyon rég nem írtam.. De ahogy a mindennapjaimban sincs semmi a rendszer a blogírásra is ez jellemző.. Megpróbálom magam a 3-4 naponkénti bejegyzésírásra rávenni, így legalább - talán emlékszem is majd arra, miről is szerettem volna írni..
Nos.. azt hiszem az egyik leglényegesebb témám az otthoniak látogatása.. Hétfőtől szerdáig itt voltak szüleim, tesóm és barátnője. Visszatekintve néhány órának tűnt az egész, annyira elszaladt, nameg mi is a városon keresztül.. Hétfőn a lényeg, központ, Dóm, üzletek, estére a fiatalokkal egy aperitívó. Kedd majdnem ugyanez, de este hozzánk voltunk hivatalosak, mármint a család meghívta az enyémet vacsira. Érdekes volt, a két különböző kultúra találkozása.. Majd még egy kis esti italozás a fiatalokkal. Majd szerdán már indultak is vissza.. Kedves volt nagyon "au-pair" anyuka, szabaddá tett ezekre a napokra.. Sőt aztán a múlt hét pénteken is szabad voltam, mert mentek a kicsik a nagyszülőkkel a Genova közeli nyaralóházba, engem is hívtak volna, csak mondta anyuka, hogy emlékezett, hogy most hétvégén lesz kollegina bulija - mely alkalomból eme - Milánó központjától távol lakó kollegina nálam alszik - és így szabaddá tették nekem a hétvégét mégis. Jajj néha már kicsit kellemetlen a dolog hogy menniyre nevetségesen keveset dolgozom.. :S Nade ez van..
Visszatérve kicsit a látogatásra..
Érdekesen zavarta fel bennem az állóvizet, vagyis ez hülye kifejezés, csak egy kicsit megbolygatott :D Ahogy mesélték az otthoni dolgokat kicsit odaképzeltem magam, kicsit átéltem - fura hogy ezt eddig magamtól nem tettem meg - és arra jöttem rá, hihetetlen boldog vagyok hogy ezt a lépést megtettem.. Elképzeltem, hogy ugyanúgy élnék otthon, ahogy régen, minden napom ugyanúgy telne.. Itt nap mint nap valami meglepetés ér, valami érdekes vagy új. Hihetetlen világ, ma is csak úgy elcsodálkoztam reggel a villamoson haladtam a suliba, sütött a nap, felbukkant a dóm a nap fényében, én pedig a most nagyon kedvenc zenémet hallgattam (Alicia Keys New York c. számára egy milánói csapat írt egy "sei a Milano" c. zenét, ami annyit tesz - Milánóban vagy..). Néztem a rengeteg embert akik munkába igyekeztek, kezükben újsággal, a bárok pultjánál beszélgető, kávézó embereket.. Szóval jó kis pillanat volt ez :D
Az már nem , hogy rákezdett megint brutál fájdalmat produkálni a bölcsességfogam, így a suli utáni csavargás helyett hazajövetel lett, nade ennek köszönhetően készül el az újabb blogbejegyzés :) A time-management még mindig probléma, avagy soha semmire nincs még időm..
Amikre mindig nagyon szeretnék időt szakítani, de alig-alig tudok..
- Olasz tanulás (na jóh ha a chat-elést vehetjük annak, akkor valamennyire ez megvan :D)
- Angol tanulás (kellene, vettem is hozzá egy könyvet, de még csak az első fejezetnél tartok.. Firenzében szükségem lesz egy igényes szókincsre.. Igaz mostanában aktívan gyakorlom az angolt egy kolumbiai nemrosszképű gavallér társaságában - 2 in 1 azaz kellemes és hasznos :) Nem akartam már azt írni hogy élőnyelvet gyakolok :P Nade pont, pont vesszőcske mert magánélet tabu..:D)
- Futás a parkban (ehelyett a henyélés a parkban fejezet szokott becsúszni :D - futni még csak 1x sikerült elmenni...)
- kapcsolattartás, emailezés, skype - sokkal több mint eddig..
Hát ez a helyzet..
Szóval mit nem meséltem még..
A hétvége.. Szombaton kollegina bulija, egy jó kis aperitívóval, majd tetemes kajamennyiség és egy isteni koktél után (Strawberry island - azaz a Long Island epres kivitele), a készülődés, és indulás megintcsak az Old Fashionbe.. Ahol még mindig millió ember, és még mindig nagyon open-minded mindeki, azaz nyitott és csevegő, akarom mondani a pasik.. Jó buli volt, de a magassarkút és az aperitívós 3 tányér  mindeféle kaját máskor át kell gondolni buli előtt :D
És ma megint hétfő.. Most léptem át az ittlétem második felébe.. avagy pont ennyi van még hátra.. Te jó ég az semmi... :S

..na sziasztok