libertá

szabadság..
Holnaptól 4 nap szabadság.. Nem mintha annyira agyondolgoztam volna magam ma is - fél 7 van - de még sehol a család.. De azért jó lesz, sokszor írtam már, tudjátok, áhitozom az önállóságra, egy kis egyedüllétre néha a lakásban, főleg mostanában, hogy a gyerekek kezdenek túlságosan is "közvetlenkedni", hogy konkrétumokat említsek - eddig nem volt divat a szobámba való szabad belépés, mostanában kezdjük megszegni e szabályokat.. Francesca előszeretettel túrja át a sminkes - és ékszeres polcot.. Igen, az ő anyukája nem sminkel egyáltalán, érdekesek neki ezek a dolgok... Nah és ettől néha kicsit kivagyok..
De például tegnap jó kis önálló nap volt, és - habár hosszú volt, és fárasztó - örültem neki (egy kis kihívás, ami hiányzik a jelenlegi életemből..). Egyedül mentem Francescáért 1-kor, aztán én csináltam ebédet (jó nem 3 fogásos szupermenüt csak egy tésztát :D), leckét csináltunk, játszottunk, mentünk 4-kor Federicoért, majd a parkban maradtunk, ott találkoztunk a nagyival, s végül hazajöttünk, fürdés, vacsi, szokásos.. De tetszik amikor ilyen önálló a program, a gyerekek valamennyire érzik, hogy most rám vannak utalva, és olyankor jobban felnéznek rám talán.. Szóval végre volt egy nap, amikor úgy éreztem, hű - most tényleg szükség volt rám.. :)
Ma már annál kevésbé, vagyis, ma csak a szokásos.. És holnap indulnak a 4 napos kirándulásra, én pedig itt maradok, yeaaah :)
A hazautazás - még mindig nem 100 % de nagy valószínűség szerint kimarad.. Szívesen hazamennék, tényleg, de már most összegyűltek az érvek amellett hogy kihagyom.. Ez van..
És most a tabu téma.. Egy idézet beszéljen helyettem, nagy kedvencemtől, Coelho-tól:

"Tapsoltam, amikor a józan ész elveszítette a csatát, és nem maradt más választásom, mint hogy megadjam magam és elfogadjam, hogy szerelmes vagyok."

Igaz, nem nagyon akarok szembesülni ezzel a valósággal.. Se a valóság azon csúnya részével, hogy valószínűleg a jövő, az én fix terveim szétválasztanak majd minket.. De éppen a "mának tanulok élni", a pillanatot élvezni.. Sose tettem, mindig terveztem, úgy álltam hozzá minden pasihoz, hogy kerestem a biztos, hosszútávú jövöt ha nem is a férjet és apukát.. Most nem.. Nem gondolok semmire, mi lesz ebből, és mi fog történni.. Csak az számít ami most történik, és az nagyon szuper.. Nem kételkedem, nem görcsölök, nem tervezek. Csupán élvezem az összes pillanatot vele, ami csodálatos és tökéletes..