avagy hirtelen döntés..
Körülbelül 10 perce hirtelen elhatározásra jutottam.. Nem megyek haza 2 hét múlva arra a hétvére.. Majdnemhogy felesleges.
Ennek legelső oka - ami e döntéshez vezetett - az, hogy 2 napja, pénteken elküldtem számomra 7 azaz hét fontos embernek a hírt, mostmár biztos hogy a szülinapomkor, azon a hétvégén tudok hazamenni, és alig várom, és mindenképpen látni szeretném őket. A 7-ből csak a tesóm írt vissza, senki más.. Pedig szinte mindekit láttam azóta a facebookon.. Szóval ez pont elég volt, hogy kiboruljon az a bizonyos bili, minek is menjek haza, 4 fontos emberrel találkoztam 2 hete, és 11 hetem van már csak hátra, húsvét lesz, repülőn, buszon, utakon, mindehol zsúfoltság, nem beszélve a jegyárakról..
Nem esik jól a dolog dehát ez van, nem esek kétségbe, itt is szuper lesz ünnepelni, szerencsére van kivel.. De még mennyire..
Hát ez most egy ilyen kissé panaszos, lélek-kiöntős bejegyzés lett..
Az embernek ott kellenek a barátok, ahol éppen van.
VálaszTörlésJó, ha messzi távolban is vannak barátaink, de szinte mindegy is, hogy vannak, vagy csak voltak. Ők nem számítanak ránk, mi nem számítunk rájuk. Ennyi.
Lecke ez is. Élni a jelenben kell, és ez nemcsak az időre vonatkozik, hanem a helyre is.
Carpe diem- ott és akkor, ahol éppen vagy!
És ne légy szomorú...
Köszönöm bluemoon.. Nem vagyok szomorú csak kicsit csalódott.. De így igaz, Carpe diem, - tanulgatom, tanulgatom :) és megyeget :)
VálaszTörlésSzia Gréta...sajnálom, én megértelek, én is átéltem már hasonlót, amióta kijöttem...rossz érzés, tudom, de ez nem jelenti azt, hogy már kevésbé vagyunk fontosak nekik, csak a távolság miatt a dolgok változnak, ezt nekem is nehéz elfogadnom egyelőre..ne búcsulj, és élvezd ki, amíg itt vagy :)
VálaszTörlésSuzy