past and future

(aktív blogoló lettem.. de ez most rengeteget segít nekem, hogy van hová leírni a gondolataimat - ha már elmondani nem nagyon tudom senkinek..)

Múlt és jövő..

Tudom tudom, Carpe Diem, élj a mának.. Ez nagyon igaz.. De kicsit elgondolkoztam a múlton és mindazon ami történt, a döntéseimen és az életem eddigi fordulatain.. Amik meghatározzák a jelenemet és a jövőmet..

És tudom, tudom, a múlton agyalni, nem, sopánkodni meg pláne nem szabad, felesleges.. Ma mégis azon jár eszem, ha újrakezdhetném 18 éves koromtól, mennyire másként csinálnék mindent.. 

A jelen tudatában egész más pályát választanék.. Annak idején kétszeri sikertelen felvételi után úgy döntöttem, elég volt, elkezdek dolgozni és közben levelezőn végzek főiskolát.. Így is tettem.. Így 20 évesen belecsöppentem az szépséges állami szférába és ezzel egyidejűleg harmadik próbállkozásra a felvételi is összejött, így lediplomáztam, miközben gyűrtem a közszférás mindennapokat.. A diploma megszerzése után óriási ambíciók "gyötörtek", majd jött az olasz-kaland.. 

Tudom, tényleg, felesleges bánkóüdni, megtörtént, túl vagyok ezeken.. De minden annyira más lenne, ha nappali egyetemistaként átélem a nappalis egyetemistaéletet, rengeteg lehetőséggel, Erasmus, trainee-programok, szervezetek.. De anno úgy gondoltam, a munkatapasztalat többet ér.. Hát tévedtem, de akkor még nem láttam a lehetőségeket, nem láttam tisztán mit is akarok, ez az út jobbnak tűnt.. Ok, igaz, ez az út is elvezetett valahová, jelenesetbe Olaszországba... De úgy érzem, most ennek iszom a levét.. Fiatal egyetemistaként ma már annyi de annyi lehetőség van.. 

Nah jó, befejeztem..

Most a jelenre kell koncentrálnom és maximum a közeljövőre.. Hogy hova tovább.. Kimerít az agyalás.. Pedig még épp csak elkezdtem..

Hűtlen leszek Coelho-hoz, ez Müller Pétertől van..

"Van egy időtlennek tűnő állapot, amikor teljesen magunkra maradunk. S ráadásul éppen a szakadék fölött, a legnehezebb, legveszedelmesebb helyzetben. Ilyenkor csak két dolog segít. Az egyik a múltból ered, mindabból, ami megtörtént már, s amibe itt, az örvénylő semmiben is kapaszkodót lehet találni. A másik a jövőből üzen, onnan, ahol nincs még semmi, csak lehet... sőt, lesz."

Szóval, valamennyire mégis gondolhatok a múltamra, csak pozitív vonatkozásban.. Hogy azért mégsem kell bánkódnom.. Léptem egy nagyot, még ha jelenleg nem is azt érzem, hogy a révben vagyok.. Kinyílt  a gondolkodásom, rengeteget fejlődött a személyiségem..

A jövő pedig.. Majd "lesz"..