a pezzi...

darabokban...

Végem, annyira fáradt vagyok, hogy az valami hihetetlen, rég éreztem már magam ennyire kimerültnek... Napi 11-12 óra munka a gyerekekkel... Rohadt hosszú.. Ma például azon gondolkoztam, hogy egy szitu tegnap vagy tegnapelőtt történt, és rájöttem, ma volt, annyira hosszúak a napok.. És úgy érzem, rám hárul minden, de tényleg minden ami a gyerekekkel kapcsolatos, reggel mikor kelnek már ott vagyok, este meg lefekvésig.. Apuka van velük egy órát ahogy 2 körül elmegyek pihenni egy órára (nah ez az amikor rohanok szupermarketbe vagy vodafonba, vagy ahová kell épp, vagy álláshirdetéseket böngészek..). Elhiszem, hogy most szarban vannak, mert anyuka és apuka is főállásban dolgozik, és anyuka apja beteg, kórházban van és ez is teher.. De mikor anyuka 3 nap alatt kb 2 órát tölt a gyerekekkel.. Tegnap például kb csak reggel látta 10 percre őket, este még fél 10-kor nem érkezett haza mikor én eljöttem.. Ma este ahogy hazajött, 2 nap után annyit se kérdezett, mit csináltatok ma - és tegnap - csemetéim, hogy vagytok, hanem inkább visszaküldte hozzám a gyerekeket, hogy ő most először is letusol, mert fáradt.. Hozzám, aki legalább annyira vágytam este 9-kor arra. hogy elhúzhassam a csíkot., letusolhassak, és csak egyáltalán ne hallgassam a gyerekek hisztijeit, kívánságait, nyavajgását, miután 11 órát, az egész napot velük töltöttem..

Ha nem pár hétről lenne szó, már nem tűrném.. De már nem kell sokat tűrni, hamarosan vége ennek a rémálomnak.. És amúgy is mire mennék a panaszkodással.. Semmire, felesleges, szerencsére tényleg rövid időről van már csak szó.. 

És a másik dolog ami éltet és kitartásra ösztönöz az a tegnapi sikerélmény.. Találtam egy hirdetést egy HR irodánál, magyarul beszélő embert keresnek.. Regisztráltam a honlapon, majd küldtem egy emailt. Egy óra múlva hívtak is, állásinterjút egyeztettünk jövő keddre.. Szóval bekövetkezett a lehetetlen, nem kizárt hogy lesz meló.. Csak állati toppon kell lennem jövő kedden, mert egy kihagyhatatlan lehetőséget találtam.. És úgy tűnik, ők is haraptak rám, hogy ilyen gyorsan jött a hívás, valószínűleg nem egyszerű magyarul beszélő jelöltet találni.. Ez nem úgy ment mint otthon, ahová beérkezik egy pozícióra többszáz jelentkezés, és ők válogatnak, kit hívnak be, talán örültek, hogy van rá jelölt.... Szóval izgi.. Nagyon szeretném ha végre elkezdhetnék egy normális munkát, annyira elegem van a jelenlegi helyzetből... Végre kihívás, egy komoly, multinacionális vállalat, feladatok, nem pelenkacsere meg legó.. :D Rámfér.. Áhítozva nézem az ebédidőben elegánsan sétáló nőket, az egymással beszélgető kollegákat, a reggel munkába igyekvő embereket..

Szorítson nekem mindenki nagyon nagyon jövő kedden...

De remélem addig még jelentkezem..