benvenuti..

Megérkeztem! Tegnap 10-kor megérkeztem, kisebb pánikkal de egymásra is találtunk anyukával. Csak mert a menetrend szerint a busz 12:20-kor érkezik be, de már múltkor is 10-kor ideért, mondta a buszsofőr, hogy 10 körül szinte mindig itt van. Így Umbertának 10-et mondtam, ő meg nézte a kiírást, hogy csak délben jön a busz, hívta Sunnyt nagy szerencsémre, hogy miért mondtam hogy délben jövök.. Aztán ő engem, én pedig, jelentettem, dehát már itt vagyok.. És így végül egymásra akadtunk.
Umberta vagány, lendületes, cseppet sem sznob anyuka, és iszonyat gyorsan beszél olaszul, néha teljességgel követhetetlen.. De valahogy a lényeget mindig megértem.. Az első órában néha próbálkoztunk angolul is, de mindig visszatértünk az olaszra, és ez így is van jól..
A környék szuper, a házban még porta is van, és az első emeleten egy óriási lakásban laknak. Illetve most én is. A szobám a lakás egyik szárnyának a széle, ami jó mert meglesz a magánszférám, sőt, van egy kis leválasztó, elhúzható fal a folyósón, mondta Umberta, azt nyugodtan húzzam el, ha akarom, és a gyerekek is és ő is, mondig kopog majd. Ezen az odalon van még a gyerekszoba, illetve még előtte egy fürdőszoba, amit én, meg a gyerekek használunk. Utána jön a szülők hálószobája, és melette nekik is egy fürdőszoba. Középen a nappali, konyha, és van a másik szárnya a lakásnak, ami játszószoba, még egy fürdőszoba, egy ilyen mindenes helység, vasalásra, takarítós eszközöknek, utána mosokonyha, és onnan a konyha..
Ahogy megérkeztünk, mondta Umberta hogy nyugodtan alhatok akár egész nap, biztos fáradt vagyok, vagy ha nem annyira, mehetek vele felvenni a gyerkőcöket. Mondtam, inkább megyek. A 2 iskola (illetve az iskola és az óvoda, csak itt inkább iskolának mondják az ovit is.. ) egymással szemben, a lakástól kb 200 méterre lehet.. Elmentünk Francescáért, nagyon szép kiscsajszi, kiért az iskolából, kicsit szégyellősen rámnézett, és megfogta a kezem, így indultunk haza. Nagyon éééédes volt. Aztán hazaértünk, vitt a játszószobába, mutatta a játékait, kérdezte nekem melyik tetszik legjobban :) Mi itthon maradtunk Francescával, míg Umberta elhozta Federicot, őt is megismertem, kis huncut szemű kerol bőrű fürtöske, nagyon cuki ő is. Vele lassabban haverkodtunk, mert Francesca nagyon lefoglalt. De estére már megölelt Fede is, illetve egyszer csak átölelte a lábam a picur :)
Koreste kicsit elvonultam, neteztem, pihiztem, aztán fél 8 körül kimentem, akkor készült a vacsi.. Szóval igaz a dolog, az olaszok zöme ilyen későn vacsizik.. Bőséges, de könnyű kaják, egy zöldségleves volt, rablóhús és saláta. Umberta mondta bármi van ami nekem otthonról hiányzik, szóljak, mármint e téren, hát lehet hogy beavatom a dologba, hogy nálam a vacsi az nem 2 fogásos étkezés, a reggeli viszont nem egy keksz.. :D
De majd kialakul.. Még az is lehet hogy átszokok erre..
Aztán mintát vettem kicsit az esti rutinból, fogmosás, lefekvés. De csak szerdánként kell majd ebben részt vennem, gondolm aznap van bent sokáig Umberta is az iskolában. A többi nap itthon van ő is este, de azért majd szépen remélem megszoknak a gyerekek, és velem is simán együttműködnek.. Nem mintha probléma lenne a magatartásukkal, nagyon-nagyon jól vannak nevelve, mindent megköszönnek, ha valami semmiség illetlenséget is csináltak, rögtön "scusami"(azaz bocsi), hiszti nincs, pl anyuka este lekapcsolta a DVD-t hogy menni kell aludni, csak egyszer próbálkoztak, hogy "neeeeee mááár", de aztán rögtön mentek fogat mosni. A vacsi után ők is be voltak avatva a rendrakásba, és mondta Umberta, hogy én is szóljak rájuk nyugodtan, hogy a játékaikat tegyék rendbe.
Szóval nagyon rendes babák.. Amikor fürödtek, akkor voltam bent a szobámban, tehát abból kimaradtam, egyszer hallom, mintha sírna a kisebb, de nem, mert aztán hatalmas kacagásba ment át a sírásnak tűnő hang :D.
Szóval, összegészében sokkal jobban jártam, mintha Novarába megyek, szerintem kikészített volna a kétéves kis hiszti-Pisti :D
Várom már hogy megszokjak itt, hogy kialakuljanak a napok, mi hogy megy.. Majd íratok Umbertával egy órarendet, ki mikor végez, mikor mi a program. Bika révén nagy úr nálam a megszokás, a rend, a rendszer, és állítólag óriási trauma a változás. Ha nem is trauma, de tényleg elég szépen felfordult most a világ és érzem is.. Dehát, ez kell, hogy haladjak valamerre, meg kell tenni bizonyos lépéseket ahhoz, hogy eljussak valahová..
Mára ennyi vagyok, mert nemsoká indul Sunny, felfedezzük a környéket, valószínűleg a telefonomat is elintézzük. Jajj de izgi :)