stanca..

Azaz fáradt.. Kicst fáradt vagyok, nade itt a hétvége hogy kipihenjem magam, már el is kezdődött, mert ma már nem "dolgozom", nagyi viszi a gyerekeket színházba. Fárasztó volt ez a hét, és tegnap este picit belemásztunk az éjszakába is.. Itt bármikor lehet, mindig van olyan hely, ami nyűzsög, jobban mondva, rengeteg helynek teljesen mindegy milyen nap van, tele van. Ilyen a közelünkben lévő Akkademia nevű bár is, ahol már vasárnap is voltunk egy akkor újonnan megismert magyar csajszival, vele találkoztunk tegnap is, illetve most jött a nővére is, aki már nagyon rég itt él, az olasz barátjával, aki szintén ott volt, valamint később csatlakozott még egy magyar lány.
Hazafelé kicsit más útvonalon mentem, mivel az utóbbi magyar lánnyal így egy darabon együtt haladhattunk, hát szépen el is tájoltam magam :S Így mentem, mentem, és mentem, majd rájöttem, valami nagyon nem stimmel.. De végül szerencsére megláttam egy villamost, ami felénk jár, így hazataláltam. Utólag vicces volt, de a tanulság, hogy térkép mindig..
A másik problémám ami miatt le vagyok harcolva a gyerekek. Nem elég, hogy tegnap egész pontosan 7 azaz hét gyerek volt itt nálunk, de erre a hétre elővették az elkényeztetett hisztis oldalukat. Amikor semmi nem jó, ha valaki másik gyerek hozzányúl a játékukhoz akkor már megy az üvöltés, az étkezéseknél eléjük rakva 5-6 fogás, de semmi nem jó "schifosooo" azaz pfúúúj, undorító.. A kisfiú néha mint egy felhúzott kis méregzsák, verekszik, apját anyját, mindenkit ver, borzalom tud lenni.
Fura ez az egész életsílus amiben élnek, tegnap konkrétan 2 bejárónő főzte az ebédet, 1 takarító volt még, és.. tulajdonképpen én is a személyzet részét képezem, szóval 4 fős személyzttel büszkélkedhettek.. És, hozzáteszem, anyuka is otthon volt, tehát egy részét nem értem ennek az egésznek, néha azt se, hogy én miért kellek, ha a nagyi néha aktivizálná magát, teljesen jól megoldott lenne a helyzet. Na mindegy, elnézem, elfogadom, mert mást nem tehetek, amíg nem tudok rendesen olaszul, addig ez van..
Mindig történik valami ami levisz a mélybe, majd szerencsére valami, ami kihúz onnan. Így lesz ez egy szép szabályos hullámvasút. Tegnap például délután a kisfiú húzta ki nagyon, nem elég hogy ordítozott a szobában, a szomszédban meg a kislány zongora-magánórája ment épp, kb fél percenként kellett rászólni, ne ordííííts.. Kiakasztott. Utána elkezdtünk kőnyveket nézegetni, persz hogy máshogy mint lesöpörte az összeset a polcról.. Egy másik kisfiú - aki amúgy cuki volt, simán lecserélném az enyémet rá :D, jött oda hozzám, hogy mi van ott a könyvben, erre az "enyém" megszólal, "ne Matte, nem érti.." Mármint hogy én nem értem amit mond, mert még most eleinte gyakran kell visszakérdeznem, hogy mit mondd, mivel igazi gyermeki gyagyogással hadar, és hát az nekem nem túl jó.. :S Erre csak odajött a kicsi, és elolvastam neki, amit kérdezett.. A következő beszólást már nem hagytam annyiban, az egyik állatos könyvben a fenti aranyos kisfiú kérdezgette hogy mi hogy van angolul, a papucsállatkát nem tudtam, hoppá.. mondom neki "questa non lo so" ezt nem tudom, erre megszólal az enyém "nem tudsz te semmit se", megfogtam a kis fejecskéjét, mondom "hogy???"..
Áhh, szóval ezek a szar szituk, amik megkeserítik a dolgot.. A kölyök nem lesz rá tekintettel soha, hogy neked nem az anyanyelved az ő nyelve, és vannak szavak amiket nem ismersz, és még talán viccesnek is találja hogy még jobban hadar, és nem érted.. A felnőttekkel sokkal jobb, és a tévé, amit nagyon szeretek, ott már szinte mindent megértek.
Ami pedig aztán kihúz a mélyből, az a szabadidő, ahogy a tegnap este, egy kis lazítás..
De összegészében már látom, az eleinte kedves aranyos jólnevelt gyerekek nem egészen azok. Lehet hogy kicsi a tűrőképességem, vagy túl jó gyerekeket képzeltem el.. Valójában, a mai gyerektársadalom is egyre rosszabb, ahogy én látom. Itt vannak ezek a "Gormiti" nevezetű játékok. Meghatározni nem tudom mik ezek, a kisfiúnak nem hazudok hogy van vagy 3-400. Ilyen emberszerű torz figurák, de nagyon gáz. Na, ezen nőnek fel.. Borzalom.. Azért elvinném őket egy átlag, vagy inkább hogy hatásos legyen, egy átlag alatti magyar családhoz, nézzék mér meg hogy élnek, mennyi a játékuk, ruhájuk és miből lehet választani vacsorára otthon, már ha lehet választani.. Bár, attól tartok csak nevetnének rajta.
Igaz, anyuka is apuka is, ha az utcán kéregetővel találkozunk, mindig ad, végülis, megtehetik, miért ne. Ebből a szempontból van előttük jó példa is. De értékelni nem tudják, amilyük van, az is biztos. Leglább látom, hogy NEM szeretném nevelni a gyerekem..
Jó, mi..?
hát ez van most..
sziasztok