A korábbi család, akikkel jó ideje leveleztem, és akikhez december elején ellátogattam, úgy döntöttek, mivel én nem adtam azonnal választ akkor, amikor ott voltam, (kértem egy-két napot, hogy aludjak rá egyet, és aztán kipihent tiszta fejjel döntsek), na ez nekik nem tetszett, azt írták kétségek közt hagytam őket, és a bizonytalanságom őket is elbizonytalanította.. És ezért úgy döntöttek kipróbálnak még egy másik jelöltet, aztán döntenek.. Na erre kiakadtam, hisz, olyan nyugodtan ajánlgatták, aludjak csak rá, és gondoljam át.. Aztán összevetve az előzetes félelmeimmel, aggályaimmal, amit a kisfiú váltott ki (komunikációs zűrök, hogy például alig beszél, vagy a rettentő sok hiszti, reggel délben este, gyakorlatilag hisztire feküdtem és hisztire ébredtem..), tehát mindent összevetve úgy döntöttem, talán jobb lenne új család után néznem.. Gyorsan le is írtam a sztorim Sunny-au-pair-leendő-kolleganőmnek (a továbbiakban rövidebb lesz a neve :D csak innen mindenki tudja, szintén egy Milánóban élő magyar au-pairlányról van szó..), aki aztán nagy lelkesen újságolta, talán tud nekem egy jó lehetőséget, egy családhoz ment volna egy magyar lány az utóbbi hetekben, de volt pár zűr a kiutazásával kapcsolatban, így mégsem ment, így a család valószínűleg még mindig keresgél. Sunny felhívta az anyukát, aki mondta, hogy valóban így van, igaz már leveleznek egy másik (török) lánnyal, de azért megnézi a profilom az au-pairword-ön, így is történt, meg is tetszettem neki (a veronai Disney üzlet kirakatában Minnie-vel egymásracsodálkozós képpel nagy sikert arattam az említett közvetítő oldalon.. ezúton köszönet a kép készítőjének, Sz.G. nyaralótársnak :D). Majd felvettük a kapcsolatot, és minden jónak tűnik, 2 gyerkőc van egy 4 éves kisfiú és egy 6 éves kislány, és azért különösen édesek, mert apuka Brazil, a kis kreol bűrükkel, hát zabálnivalók. A családnak Capoeira stúdiója van, mindkét szülő edző. Az időbeosztás tetszetős, jól beosztott, a délelőtt mindig szabad, aztán van hogy kb 2-től 6-ig, 7-ig kell a segítségem, van olyan nap hogy csak este 6-9-ig. Szóval az előzőhöz hasonló napi néhány órás elfoglaltság, takarítás csak saját magam után, és sok-sok szabadidő.. A múlt héten Sunny elment megnézni a lakást és anyukát, és nyugodt szívvel ajánlotta nekem, hisz anyuka nagyon kedves és aranyos, a lakás szép, tágas, a szobám szintén, de a legjobban azt hiszem az a momentum tetszett Sunnynak, amikor anyuka megmutatta a matracot, amin alhat, ha mi el akarunk menni Milánban bulizni, és mivel ő kint lakik egy elég külvárosi részén Milánónak, bent aludhatna nálam. Tehát úgy tűnik tényleg rendes, rugalmas, fiatalos családról lehet szó..
A gyerekekkel pedig, várhatóan sokkal kevesebb gondom lesz, mint a Novarai kétévessel, hisz már beszélnek, a pelenkakorszaknak is vége :) És amúgy is oviba és suliba járnak, sportolnak, (természetesen Capoeira :D ), szóval, kellőképp le lehet merülve az elem estére :D.
Szóval lesz idő nyelviskolára (rengeteg ingyen tanfolyam van Milánóban, és sok jelképes díjas tanfolyam, 4 hónapra heti 2x2 órás, összesen 80 euróért.. tehát kb 300 ft egy óra..). A hétvégék szabadok, alkalmanként ha olyan program van, aminél kellenék, azt külön honorálják (magyarul elvisznek kirándulni és még fizetnek is érte :D).
Annyi a bökkenő, hogy kicsivel rövidebb időre gondoltak, mint én, júliusig szeretnének au-pairt. Azonban, a mellékelt ábra azt mutatja, pillanatok alatt lehet találni host-családot, - már elkezdtük felvenni a kapcsolatot egy firenzei családdal, akiknek augusztus-szeptembertől kellene au-pair, Firenzébe!! Szóval nem aggódom.. A másik pedig, hogy merem remélni, hogy addigra lesz olyan jó az olaszom, hogy akár másféle munkát is csinálhatok.. Nagyon szívesen sütnék pizzát, például :D Nem viccelek :)
Tehát január 12-én indulás, és kezdetét veszi az igazi kaland..
Amennyire közeleg a kiutazás, annál inkább fokozódik az izgalom, rengeteget agyalok azon, vajon hová fog ez vezetni, hisz innen elindulhat a lavina.. Nagy nehezen kimásztam a "megszokottból", úgy tűnik mostmár tényleg.
Van erre egy jó kis mondás:
"Semmi sem történik kockázatmentesen - de ha nem kockáztatsz, nem is történik semmi."
Még most fura, hogy nem látom előre azt, hogy mit fogok csinálni egy év múlva.. De amúgy meg.. minek is tervezni, azt mondják, a gondosan felépített tervek is összedőlhetnek.. Szóval, próbálok hozzászokni ehhez a gondolathoz.
És közben intézkedni, rengeteg minden van még hátra, bank, telefon, Apeh.. Nameg, mivel így kicsivel később megyek, ráhúzok egy hónapot a melóra.. Kb az utolsó napomon is dolgozom majd.. De sebaj, majd egy héttel az indulás előtt elkezdek csomagolni.. És túlélem :)
"A biztonság többnyire csupán egy babonának tekinthető, mivel a természetben soha sem fordul elő, és az emberek életében sem tapasztalható. Hosszú távon a veszélyt elkerülni semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás, vagy egy nagy semmi." Helen Keller
Szió!
VálaszTörlésSzerintem jobb, hogy így alakult...
Írtam neked nlc-n, de tán még meg sem nyitottad?
Amúgy az elejétől végigolvastam a blogod, nagyon bejön, jól írsz és érdekes élményekben volt részed, a nyelvtanfolyamért nagyon irigyellek és erről majd szeretnék is kérdezni tőled pár dolgot.
Üdv.
Kriszta
Jajjj de meglepődtem, hogy már el is olvasott valaki.. :) Mostanában nem "reklámoztam" a blogom az ismerősök körében, hisz ez a készülődös időszak - számukra - talán nem olyan különös.. Nekem annál inkább.. Igen, az nlc-t nagyon ritkán nézem, de akkor most épp ideje!
VálaszTörlésAz emailcímem basicsg86@gmail.com, ide nyugodtan írhatsz!