Az új élet..
Tetszik.. nagyon nagyon tetszik..
Nem tudok eleget regélni Torinóról, sokkal sokkal jobban bejön mint Milánó.. Kivéve az onnan hiányzó társaság. de hát jól van, majd kialakul.. Sőt, így is jól elvagyok.. Tudjátok, írtam már párszor, semmi bajom az egyedülléttel, az egyszemélyes séták, parkban tanulás, miegymás.. Szeretem..
Ígéretet tettem, hogy visszakanyarodom a Magyarországon töltött napokra.. Keveset írtam róla.. A szokás viszont megmarad, nem szeretem pontról pontra leírni a napok eseményeit.. Inkább a konklúzió amit szívesen megörökítek.. Hogy mit váltott ki belőlem.. Nos, amikor hazaértem, nem az a fura érzés fogadott, mint vártam, egyrészt sokkal kevesebb időnek tűnt a távollétem, másrészt pedig azt találtam felfedezni, hogy nem igen változott semmi.. Az élet megy tovább nélkülem is :) de jó volt látni, hogy örültek nekem a körülöttem lévők.. Jó volt, na, de azért megállapítottam, hogy állati jót tett nekem a kimozdulás.. A bulizás például.. sokkal felszabadultabban szórakozom itt Olaszországban.. Nem azt figyelem, hogy a volt pasim exbarátnője most kivel kavar, vagy az a gimis lány, aki alattam járt eggyel, de meghízott.. Itt nem ez van, csak szórakozom. Sorra jönnek oda az új emberek - na jó, főleg pasik, beszélgetnek, nyitottak, lazák..Nehogy félreértéstek, kedves barátaim, veletek iszonyat jó volt végre együtt..
De a levegőváltozás jó irányba vitt.. Beszűkült, kisvárosi "hivatalnok"-életemet felváltotta egy sokkal színesebb, változatosabb élet.. A Milánói..
Most a Torinói egy nagyon szuper középút.. Milánó a másik véglet volt.. Pici időbe telt megszokni az állandó pörgő forgalmat, a sok-sok mindenféle embert, nemzetiséget, a világvárost.. Torinó kisebb egy picivel, barátságosabb, nincs tele bevándorlókkal, kellemes kis utcákat, gyönyörű tereket, és az idilli folyópartot lehet megtalálni.. A park is jól reprezentálja a különbséget, Milánó parkja ahová jártam, na ott mindent látni.. A szó negatív értelmében is.. Itt, a közelemben lévő Parco Valentino egy állati kellemes hely.. Kellemes emberekkel, semmiféle veszélyérzetem nincs egyedül sem..
A család egyre szimpibb.. Hiába dolgozom jóval többet mint a szóban forgó 3 óra, nade ebből egy csomó olyan program, ami tetszőleges, de szívesen csinálom.. Például a szülők hazatérése utáni vacsi. Örülnek ha maradok, és szívesen maradok.. Jókat beszélgetünk a szülőkkel, elmesélem a dolgokat, mindig helyeselnek, hogy jól tettem mindent, itt a kezemben az eszköz, sőt, kérték, hogy fegyelmezzek, szidjak, dícsérjek, magyarul csináljam ahogy ők..
A napok jól telnek.. Délelőtt csavargás, város-megismerése, (valamelyik nap felfedeztem egy óriási piacot, zöldség, gyümölcs, ruha, háztartás, minden, az rendszeres heti program lesz :D). Utána haza, egy gyors ebéd, majd délután egy kis park, tanulás, napozás, szinte mindig így volt. Háromnegyed 4-kor pedig usgyi a gyerekekért..
Az első igazi hétvégémen - hisz az előző a megérkezéskor még egy kicsit hébe-hóba volt - szóval most MTV days volt.. Zenés rendezvény.. Ennek örömére látogatóm érkezett.. Giovanni, a sondriói hapsi, akivel eddig Milánóban egyszer találkoztam.. Felajánlotta hogy eljön, - kocsival 3.5 óra az út, nem semmi... Még Milánóban is messze voltam, az 2 óra volt, de hihetetlen, hogy még ide is eljön..Állati helyes volt.. Nagyon klassz estét töltöttünk el, aperitívóztunk, picit becsíptem :) Végignevettem az estét.. Ez a pasi egyfolytában mosolyog.. És ez fertőző.. Nem tudom mi lesz ebből.. Nagyon édes, tényleg.. Na jó, hagyjuk is ezt :D
Ma még nem tudom mit csinálok.. Talán felmegyek a dombra, amit itt van szemben a folyó másik oldalán.. Szép kilátás van a városra.. Vagy park egy kis tanulással..
Meglátjuk.. Majd írok
sziasztok
jah és egy kép a szűk kis macskaköves utcákról, amit imádok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése