scusatemi..

Bocsi, ne haragudjatok, elmaradtam..

Volt itt egy zűrös hét, a múlt hét előtti, amikor átköltöztem Milánóból Torinóba, másnap pedig indultam haza Magyarországra.. Eltöltöttem egy hetet otthon, majd visszatértem a nagy Itáliába.. 

És kezdetét vette egy új élet..

Nah jó egy kicsit részletesebben..

Az a hét nagyon fárasztó volt, minden tekintetben.. Búcsúzás a milánói családtól, pakolás, át Torinóba, majd innen haza.. De túléltem :) Szerencsére még be tudtunk sűríteni egy aperitívót a milánói csajokkal, aztán búcsút intettem Milánónak.. A város, ami kinyitotta számomra a világot.. A város, ami első nekifutásra furcsa volt.. a sok sok mindenféle nemzetiség a kaotikus forgalom és a mindig nyüzsgő városközpont.. Aztán hozzászoktam.. Sőt, megszerettem.. De nem azért ami, hanem azért, amilyenné számomra vált.. Az élmények amiket ott gyűjtöttem.. Klassz volt.. És a barátok is, hisz lett pár ember itt az elmúlt fél év során akikkel rengeteget találkoztam.. Igaz, megfogadtam, itt Torinóban igyekszem nemzetközibb kapcsolatokra szert tenni, és kerülni a magyarokat :D Na jó, nem kerülöm, de jó lenne minél többet idegen nyelven beszélni.. És minél kevesebbet magyarul :)

Az otthon töltött egy hét jó volt.. Elszaladt. Végre találkozhattam mindenkivel, kivel többet, kivel kevesebbet.. Bementem az irodába, ahol majdnem 5 évet húztam le, ahhoz képest hogy majd fél éve nem jártam ott, nem is volt olyan fura.. Mintha pár hete jöttem volna el.. Jó volt találkozni mindenkivel, mesélni, és azt hallani, hogy mennyire látszik, hogy jól vagyok, és jól érzem magam.. Így is van.. :)

Kicsit rossz ezt leírni, hisz az otthoniaknak lehet ez rosszul esik, de remélem megértenek: jó volt visszajönni.. Hogy lehet ez? hisz egy idegen városba jöttem, ahol még a családon kívül senkit nem ismerek... Nem tudom.. kaland.. és ez tetszik.. Majd ismerkedek.. És amúgy, az egyedülléttől sem félek, szeretek egyedül felfedezni új helyeket, elindulni sétálgatni, csavarogni.. És a milánói csajok már bejelentkeztek hozzám :D Szóval lesznek látogatóim is. Sőt, lesz látogatóm Comóból is :D És talán Sondrióból is :D Nah jó ez már a magánéleti vonal , hagyjuk :)

A külön lakás, külön élet egy áldás.. Állati jól érzem magam.. A kis apartman nagggggyon szuper, kényelmes, mindenem van, ami kell.. Imádom..

A család nagyon helyes, a szülők kedvesek, közvetlenek, a gyerekek is, főleg a kislány, annnnyira cuki.. Tőle nem gáz a hiszti sem, mert még csak 2 éves, tök természetes.. Milánóban a 7 évesem hisztijeitől kiakadtam.. A kisfiú olyan furi, de igazából mostmár mindent tök simán veszek a milánói tapasztalatok után.. Például, nem akadok ki azon, hogy a kisfiú mindent meg akar vetetni egy séta alatt, mert tudom, hogy ez természetes.. Így volt amott is, és a másik au-pair lány is mondta, hogy ez van.. :) És nem vettem neki semmit - ez az utasítás, és amúgy is..  - és nyomta a "gonosz vagy" szöveget a kicsi, ahogy az előző au-pair lány mondta és ahogy az Milánóban is volt :D Szóval mostmár be vagyok edzve..

Dehát, gyakorlatilag 4-től max 7-ig vagyok velük magam, szóval ez aztán tényleg semmi.. 

Ma sétáltam egy hatalmasat, kezdem felfedezni a környéket.. Van itt egy óriás park, nagyon közel hozzám, ahová mehetek majd napozni :) 

Rengeteg lesz a szabadidőm, így kikötöttem, minden nap tanulás.. Angol és/vagy olasz.. Jah igen, nyelvek.. Itt még nem sokat beszéltem olaszul.. A családnál nem is tudják a gyerekek hogy tudok olaszul, és azt mondták a szülők, jó lenne, ha nem is tudnák meg :) A szülőkkel is angolul beszélünk.. Ami jó, mert azt is gyakorolnom kell. De keresnem kell olasz gyakorlási lehetőségeket is :) Egyelőre kevéske van.. A kevéske magánéletemben :D 

Nah jó, most egyelőre ennyi, a héten ígérem még jelentkezem, és mesélek, hogy alakulnak a mindennapok :)

pá