Ez valami olyasmit jelent hogy 'gondolatokkal teli'..
Mostanában ilyen vagyok ami igazából nem is csoda.. Soha nem voltam az a típus, aki csak úgy élt a vilgában. Hadd fejtsem ki :)
Szóval, azt hiszem, vannak olyanok akik úgy élnek, éldegélnek, és vannak azok a tipusok akik folymatosan terveznek valamit, ha nem terveznek, akkor azt tervezik hogy mit tervezhetnének. Tervezik hová lehetne eljutni elutazni ellátogatni, mit lehetne megszerezni, megunkává tenni vásárolni. Egész apró vonatkozáspokban, mint például, hogy mit kell bevásárolni munka után a szupermarketben, át a nagyobb dolgokig, amikre lehet gyűjteni, vagy, éppen tervet csinálni.
Aki nem érti miről beszélek, az az 1-es csapatba tartozik ilyen egyszerű.
Ennek a kettes számú típusnak vannak előnyei és persze hátulütőjei is. Ez ilyen emberek szerintem jó szervezők de talán túl.. 'pensierata'-k.. Azaz, ha épp sok változás, terv megvalósitás kellős közepén állunk, kimerülhetünk abban hogy folyamatosan gondolkozunk valamin..
Én most állandóan ezt teszem..
A költözés, a cuccukkal való logisztika, a munka nagy kérdése, vajon meddig csinálom ezt a melót majd kintről, vajon milyen lesz ott. Nekem ezt lesz az első hogy egy párommal összeköltözöm :)
Nem hiszem hogy gondok lennének, sőt, hiszem hogy nem lesznek, köztünk biztosan nem.
Sok gondolatom kering viszont akkörül hogy milyen lesz majd ott 'élni'.
Egy dolog amitől picit tartok, eleinte, az hogy ki kell hogy alakuljanak a saját dolgaim, az nem járja hogy annyi legyen az élet, hogy munka otthon, vagy együtt Marcoval az irodában majd este otthon, néha program a barátokkal. Szeretném ha mindekettőnknek lenne saját élete is... És ez főleg nyilván rajtam áll, hisz egylőre nekem nincs. De majd lesz.
Szóval, visszatérve a sok sok gondolatra ami néha már kicsit agyon nyom - lazítani fogok rajtuk.. Látom hogy Marco is látja rajtam hogy igy vagyok - nem szeretném hogy aggódjon, hogy terhet tegyen ez rá... Azt akarom hogy azt lássa jól vagyok és amúgy jól si vagyok, csak egy picit pensierata :).
Van úgy, hogy az embernek választania kell, és lemondania valamiről, amihez ragaszkodik, egy fontosabb dolog kedvéért. (...) Ha nem mond le semmiről, akkor soha nem is választ. Aki pedig nem választ, az soha nem fogja a saját életét élni.
Egy picit igy érzem.
Nem is egy dolog van amiről lemondok.
A családhoz való közelség.. Habár már önmagától értetődő hogy önálló életet élek, és nem vagyok otthon, de Budapest Kiskunfélegyháza egyszerűbb menet volt mint Róma Kiskunfélegyháza. Természetesen a szupi diszkont légitársaságknak köszönhetően, ma már ez nem olyan súlyos dolog.. De azért csak..
A barátok. Nem sok van már tényleg. Vannak akik az elmúlt időszakban távolra kerültek és nem elsősorban fizikai távolságról beszélek. Tudom hogy ma már a sok online eszköz által akivel fontos, áthidalható lesz a táv. Eddig is az volt.
A kis önálló lakás.. Miről is beszélek, hisz kint vár minket együtt Marcoval a szép kis csodszép fészek, szeretek ott. De itt is imádtam lenni, és több mint 2 évet töltöttem, hozzámnőtt :) Az első önálló kis kuckóm volt.
A munkahely. A munka mint ahogy irtam egyelőre megmarad de az irodát már nélkülözni kell majd. Hm, be kell valljam, szeretek itt. Néha sok a stressz a levegőben de nem zavar. Tetszik a légkör ami itt van, itt tudok tényleg hatékonyan dolgozni..
Szóval, nemis keveset adok most fel azért, ami viszont kiegyensúlyozottabbá teszi majd az életem.
Elfáradtam a sok repkedésben a szervezkedésben, a bőröndözésben... És mivel, Marco nélkül nem tudok már előrenézni, igy, mindenféle kétely és kétség nélkül lépek most arra amerre lépnem kell.
No mára befejezem mielőtt túl nehézre sikeredne a bejegyzés :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése