Mennyi mindent tanultam az elmúlt években. Nem lexikálisan, hanem úgy az életről. Tapasztaltam, edződtem és változtam.
Folyamatosan változtam, nagyot léptem 2011 kezdetén, illetve már 2010 második felében - amikor is kezdtem ezt a blogot..Kilé
ptem a komfortzónából és óriásira feszítettem a határaimat.
Rengeteget formáltak rajtam a sikerek és a kudarcok, az élmények amiket megéltem.
Ami utat bejártam, a kinti kaland, a hazatérés majd a Marcoval való megismerkedésünk - ez mind olyan kerek történet. Marcoval hihetetlen boldogok vagyunk együtt. Csak nem szabad erről megfeledkezni.
A jó dolgok ott vanak körülöttünk - csak hajlamosak vagyunk inkább a rosszakat észre venni.
Mint ahogy, órákat tudtam panaszkodni arról, ez a munkahely mennyire nem becsült meg engem, holott legalább ugyanannyi ellen-példát tudok felmutatni, ami az ellenkezőjét igazolja. A legpozitivabb éléményem a Mastercardos pár hónap, ahol folyamatos pozitiv megerősítésekkel nyomtak és ösztönöztek, igazolva hogy amit csinálok, az jó. Kihívtak és kiutaztattak Londonba - ilyen munkával kapcsolatos utazásban holott csak a team leaderek voltak még csak hivatva. A project manager a mai napig rendszeresen rámír, és nem munka miatt hanem boldog új évet kivánni, - és közölni, még mindig nagyon vár vissza.
Na és visszakanyarodva Marcora - őt is a cégnek köszönhetem, hogy megismertem.
Hajlamos vagyok másokhoz viszonyítani a dolgainkat - minthogy ez vagy az 5 hónap után kiköltözött a párjához vagy neki meg neki meg születik a közös gyermekük.. Kódolt panaszkodás és a 'nekem miért rosszabb' érzések, de el velük, - ugyan, nem mérhető az, mennyire töretlen és mély ami köztünk van Marcoval.
Megtanultam egy csomó mindent az emberi kapcsolatokról, barátságokról főleg, de még nem mindent.. Még mindig van pár kérdőjel a fejemben.. Vajon a töretlennek tűnő barátságok nem léteznek? Vagy csak nem derült még ki hogy töretlenek? Természetes hogy nem várhatjuk el az idő múlásával ugyanazt a színvonalú kapcsolatot, de mi az ami áthidalható és mi az ami azt jelzi, már nem lesz ugyanaz a dolog? Azt viszont megtanultam, bárhol ott rejtőzhet egy olyan ember aki kedvessá vélhat számunkra. Lehet hogy csak pár hónapig lesz jelen az életünkbe, de a lényeg, hogy belekerült, mert bele kellett kerülnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése