Egyre inkább újra élvezem az önkifejezésem ezen módját - habár e percben nem igazán tudom még miről fogok itt írni..
Hétvégén itt volt Marco és újabb szép 3 napot töltöttünk el.. Olyan érdekes hogy hozzá lehet szokni a dolgokhoz.. Úgy értem a jó dolgokhoz is. Mára természetesnek veszem, hogy mi együtt vagyunk rá találtam és hogy boldog vagyok. Ha visszaemlékszem, a huszas éveim elso felére uhh.. Hát rámfért a happiness..
Emlékszem amikor egy éve először találkoztunk. Minden olyan virágzó volt. Ne értsetek félre nem az hogy most nem jó - csak megszoktuk hogy vagyunk egymásnak. És nem tudom hogy ez ellen küzdeni kell vagy elfogadni. Igazából, nehéz elválasztani a megszokás és az elmélyülés jelenségét..
Nem tudom miért mentem bele ebbe a gondolatmenetbe. Most úgy tűnhet mintha valami nem lenne OK. Pedig az, teljesen :)
Izgatott vagyok.. Jövő héten megyek és szinte egy egész hétig együtt leszünk. Megyek a római irodába 1-2 napra biztos mert elég telefonálós napjaim lesznek. Megismerek egy halom embert ott.. Izgalmas.
Néha kicsit fárasztó ez a 'kérdőjelek közt élés', az hogy nem tudom 2 hónap múlva mi lesz hogy lesz..Hogy és miként fogok kimenni.. Mit fogok dolgozni. Vagy maradok még egy kicsit Budapesten..Minden olyan ködös, még mindig..
Aztán egyik este láttam egy beszélgetős műsort ahol ismert nők beszélgettek a boldogságról. Az egyikük azt mondta 'ne keresd a felhőtlen harmoniát azt az álomkép szerűt, vagy amit a reklámok adnak, a mosolyogva bonbon evős eszményi élet képét. Az élet, abban minden benne van, a problémák a betegségek a konfliktusok a bukások és sikerek, minden. Mindezek közepette kell boldognak lenni.'.
Megragadott ez a gondolat.
Én erre fokozottan hajlamos vagyok.. Mindig azt érzem hogy várok valamit, hogy mindig előre nézek. Például naközben az estét, hogy végre otthon üljek nyugiban.Aztán mikor ott vagyok, újra másra vágyok. Újabb dolgok után kutatok, amitől boldogabb lehetek. Egy új cipő, vagy zsákmány megszerzése. Itt jön a cím-idézetem: "the most important things in life are not things.." (azért egy szép új cipő az nah :D).
De igazából, talán csak új értelmet kell ennek kereni..
Jöhetnek itt a 'Carpe Diem' és hasonló közhelyek, de tényleg.
Egyfolytában csak azt érzem 'úton vagyok' valami felé. Megyek, de ez mind csak átmeneti.. Hogy itt vagyok éppen még most, de pár hónap múlva már talán Rómában. Újra ki kell hogy alakuljon egy új élet. Talán csak annyi a lényeg, hogy ezt az utat ne egy 'rossz rögös bekötőútnak' tekinsem hanem próbáljam minél inkább elfogadni mint egy életem aktuális pontját :)
Elég elmélkedős bejegyzés lett ez.. Nade, ilyen is kell..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése