Szerencsére lightos napok a munkahelyen (meg is érmlem, az utóbbi hónapokban nem igazán volt ilyen általában semmiféle magánjellegű dolgot nem csinátam mostanság az irodából, szóval.. )
Nos, még pár nap és jön Marco.
Utána pedig jön az első 'kintről dolgozós' egy hetem..
Annyira gondban vagyok a jövőre pillantba.. Vajon hogy lesz? Mikor szűnik meg ez az ingázás és jön a közös életünk? Vajon kitartunk mígnem kapok valami rendes munkát kint? Vagy egyszer csak elszakad a cérna és ekhatározzuk, mostmár elég és kiköltözöm lesz ami lesz?
Olyan kilátástalan itt az irodában is.. Azzal nyugtatnak, hogy ha vége lesz a projectnek nyugodjunk meg áttesznek minket más projectre és lesz pozink. De én csak szerződéses vagyok, bármikor kiderülhet hogy 'jah mégsem'.. Ezt muszáj megtudnom május végéig.. Hisz aztán június végével lejár a szerződésem és ha tényleg nincs semmi akkor fel kell mondanom a lakást.. Hisz munka nélkül hogy fizessem? És ez a gondolat rémiszt..
Ha így megyek ki.. állás nélkül és lehet hosszú hónapokon át csak otthon ülök majd.. Akkor nyilván úgy lennék már vele, hogy elvállalok akármilyen part-time melót, még akár baby sitterkedést is. Találtam egy oldalt, part és fulltime baby sittereket és nannyket keresnek, közvetítenek családoknak. Nagyon nem rossz fizetéssel.. Az átlag egy part time-babysitternél 550-600 Euro (4-5 orás meló max könnyű házimunkával). Illetve full time, - ott általában rendes házimunka is hozzá tartozik, 1000-1200 euróért. Az szerintem nagyon szuper. Néhol ottlakás is benne van - persze ez engem nem érint, de csak arra akarom kihegyezni a dolgot, hogy az au-paiereket iszonyatosan alulfizetik.. Heti 60 / 80 / 100 euróval, aki aztán mindig ott van kéznél nincs gyakorlatilag fix munkaidő és cserébe még privacyja sincs..
Szóval, eleinte egy ilyesmi dolog is szóba jöhet, csak keressek egy kis pénzt és ne full time üljek otthon..
Furcsa érzés hogy lassan lassan itthagyom a kis életem, amit amúgy szeretek... A munkám, az iroda (amit már bőven utálhatnék a sok stressz és nyomás miatt de valamiért még se). A kis lakásom, amit imádok még ha nem is full extra és gyönyörű, mégis, olyan kis otthonos és megszoktam és szeretem.. A kis kényelmes életem, hogy nem kell tömegközlekednem / autóznom..
Most az lehet érzékelhető hogy szomorú vagyok, és ez nekem egy áldozat.. De nem, Marco számomra az igazi, 'A' férfi és megyek, mennem kell és menni akarok mert vele akarok lenni rá vártam idáig. Persze, áldozat. Minden de minden jár kisebb nagyobb áldozattal.. És mégis megtesszük.. Gondoljunk csak a kis hivatali életemre, aminek ecsetelésésvel és felszámolásásval elkezdtem ezt a blogot.. Áldozatot hoztam magamért, hiába nélkülöztem elég sokat, karrier-vágyak és egyebek terén kint Milánóban és Torinóban megtettem mert menni akartam.. Aztán, megint egy áldozat, hiába imádtam kint és nem szerettem volna hazajönni, de egy jó munka reményéért megtettem. Most pedig, a szerelem ami vágány-váltást hoz.. Remélem minden rendben lesz.. Szurkoljatok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése