Sajnos közelegnek az utolsó napok, a hazaindulás.. Nagyon nem várom, hogy otthon legyek, persze kedves barátaim, szeretteim, ne vegyétek magatokra, veletek már jó lesz találkozni, de ennyi és pont. Azt gondoltam, bizonyos megszokott kis dolgaim miatt egy picit vágyom majd haza, de nem. Azt hittem, az a fajta ember vagyok, aki érzi ha nem otthon van, és nem is tud úgy "megszokni" máshol. Akinek kellenek a megszokott kis rituálék, a heti néhány hosszú forró fürdő, hogy valami konkrétumot említsek. De nem. Itt nincs kád, de nem fordult fel a világ attól, hogy minden nap csak zuhanyozhatok. Más az ágy, és mégis, ugyanolyan jól alszom, mint otthon. 45 fokos emelkedőn lakom, de nem zavar, hogy nem sík, ahhoz képest, hogy 24 éve az Alföldön lakom. Hozzászoktam, hogy a szobámban nincs TV, és lám, találtam rá megoldást, notebook-on nézek filmeket, vagy online TV-t. Vagy épp blogot írok, mint most is. Ezzel az egésszel arra akarok kilyukadni, hogy a vártnál jobban alkalmazkodom a változáshoz, a megváltozott körülményekhez. Ez egy jó kis próba volt számomra, és igen pozitív következtetéseket vontam le.
Az iskola nagyon jó - még mindig. Hihetetlen jól magyaráz a nyelvtanos tanárnő, a kommunikációs pedig olyan jópofa. Ma az apró napi szokásainkról beszéltünk. Kinek a kávé, kinek az újság, nekem a Facebook, a tanárnőnek pedig a Nutella :D.
Ma megyünk megint aperitívózni, ahogy egy hete is, hárman, magyarok :). Nem is nagyon ebédelek, csak egy kis bruschetta, mert ott aztán lesz eszem-iszom.. Szerencsére az idő is alakul.. Olyan érdekes, itt nincs tartósan rossz idő. Ha van, pár óráig tart. Előfordul, hogy reggel borús, de délutáén szikrázó napsütés lesz. Vagy este jön egy kis eső. De tartósan rossz idő - úgy, ahogy Magyarországon néha napokig - nem volt még.
Na megyek, bruschettát gyártani, aztán pedig vár a házi feladat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése