..a hétvége..

Azon jár az eszem, hol is kezdjem, az utolsó bejegyzés olyan réginek tűnik, pedig nem is annyira az.
Tegnap egész nap a "milánói delegációval" voltam. Kiderült, nemcsak a félegyházi leányzó jön hozzám, hanem még ketten. Egy honfitársunk, és egy amerikai csajszi, mindketten Milánóban, divatsuliba járnak. Jó volt kicsit angolul is beszélni, szeretnék már olaszul is ilyen szinten beszélni, ahogy angolul.. Amikor megjelenik egy gondolat a fejemben, azt szinte azonnal ki tudom fejezni, közben pedig olaszul nagyon gondolkozni kell, sőt, sokszor van olyan, hogy nem találok mégcsak hasonló olyan szót se amit ismerek.. És ez rossz. A napokban volt e téren hideg meleg, például egyik reggel olyan jól beszélgettem a házinénivel, ma viszont amikor intéztem a szállást kedves barátaimnak, nagyon lefagytam, nem gondoltam át előre a mondanivalóm, és olyan nehéz volt.. Nade, pont ezért vagyok itt, hogy ezen javítsak, és fejlődjek. Sokat vagyok mostanában a magyar csoporttársnőmmel, ami jó is, mert jól megértjük egymást, azon kívül, hogy ő már nem bánná ha mehetne haza, én viszont rettegek attól, hogy közeleg a hazaindulás időpontja. Nem szeretnék még elmenni, nagyon szívesen itt maradnék.. Tegnap azt álmodtam, hogy otthon vagyok, és megyek dolgozni, és elkések.. (most ebbe nem akarok belemenni, de nyomós okai vannak most ennek a munkahellyel kapcsolatos feszültségnek..). Hagyjuk is..
És mindeközben kicsit rosszul is érzem magam emiatt, mert minden nap hosszasan magyarul beszélgetek, mert ha már itt vagyok, ne magyarul csacsogjak.. Nade, a másik, hogy ha ő nem lenne, maximum egyedül járnám az utcákat, vagy többet lennék itthon,szóval lehet hogy az se lenne jobb.
Szóval mostmár hogy a lekiismeretem is rendben legyen próbálok itthon is minél többet tanulni, a rádió állandó háttérzaj, és mostmár a filmek is jöhetnek az olasz moovie.hu-ról, azaz italia-film.com-ról. Összegezve tehát, hullámzó az elégedettségem önmagammal a tanulás, fejlődés terén, hol azt érzem egy-egy sikeres szituációban, hogy hmm, egész jó, máskor pedig mikor egy-egy rádió-beszélgetésből alig értek valamit, elkeseredem.. Dehát, ez biztos normális..
Visszatérek a tegnapi napra (jah és az időjárás kapcsán a maira is..), ahhoz képest hogy a pénteki újság beharangozta a rossz időt hétvégére, elég kellemes volt, tegnap estére érkezett meg az eső, ma pedig csak szimplán lehült estére kicsit, de amúgy ragyogó napsütés.. Kellene ide egy Németh Lajos :D Na jó, ő is szokott tévedni :D.
Tegnap durva megálapításaim születtek. Az amerikai csajjal beszéltünk az ittlétről, kérdezte mennyibe kerül nekem ez a 2 hét. Hát, mondtam mennyi, azt mondta rá: "that's nothing", azaz hogy az semmi. Aztán amikor közöltem, hogy az nekem egy havi keresetem, már ledöbbent. És akkor még ebben nincs benne utazás, meg költőpénz..
Ő Amerikából egy évre jött a divatsuliba (és a másik magyar lány is egyébként..), tandíj, egy évre szállás, és élet.. Miközben pénzt nem keres, hát, nem semmi.. A megállapítás pedig, hogy kemény különbségek vannak a világ egyes országai között, persze országon belül is, de azért mi magyarok nagy átlagban csúnyán alul vagyunk, jó persze, nem legalul.. De pl a japánok közt a suliban a legtöbb legalább 3-4 hónapra jön ide, és gyakori, aki egy évre.. De miből? Lehet, hogy ez csak nekem kérdés.. És még mindig porszemnyi világban élek, és a látóköröm 3 centis. Nem tudom, de most kezdek kicsit másként látni dolgokat..
Nos, tehát, a mai nap pihenős, kis könnyű nap volt, délelőtt kis "centro"-zás, ücsörgés a Pitti téren a napsütésben, aztán vásárlás, főzés, kis tanulás, majd megint egy kis séta.
Holnap pedig indul a második hét. Remélem jó lesz a suli, és a hét végére folyékonyan beszélek majd olaszul :D