...ciao Siena...

Hűű, nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden történt ma.
Azt hiszem a fő kommunikációs csatorna a blogom lesz, mert ezt külön külön mindenkinek elmesélni.. Pff, nem semmi..
Nos..
Az úgy volt.. :)
Ma reggel szép időre ébredtem, így eldöntöttem, irány Siena. Előző este még azt gondoltam, nem lesz erőm és kedvem hozzá, alig értem még ide, máris menjek.. De ha már ilyen szép idő van miért ne.
Elindultam nagy utamra 10 óra körül, átsétáltam a városon szépen lassan. Olyan más így sétálni Firenzében. Hogy nem néhány napos turista vagyok, aki mohón falja az látnivalókat, görcsösen fotóz, nehogy kimaradjon valami.
A Santa Maria Novellára állomásra érve megjelent a kérdőjel a fejemben, nade honnan indul a busz Sienába? Információs-iroda hiányában egy taxis felé vettem az irányt, végülis.. ők mindent tudnak :) Persze tudta is, én meg nagy örömömre értettem is mit mond. Megtaláltam az állomást, jött a következő kihívás, a jegyvásárlás. A kedves ragazzo nagyon helyesen mosolygott olasz nyelvvi probálkozásaimon, és nagyon segítőkész volt. Magvan a jegy, akkor indulás.
Nah most jön a feketeleves. Az olaszok és a közlekedés c. fejezet. A blogom Olaszország istenítése volt. Eddig. Most jön a "nem mind arany.." jellegű ráébredés.Hogy miért is? 2 dolog miatt. Az egyik az olaszok tömegközlekedési kulturája. A magyarok se kutyák, de ami itt volt.. És bizton állíthatom, hogy az érintettek nagy százaléka olasz volt, hallottam a társalgásokat a buszváróban. 10 perc alatt olyan tömeg alakult ki a Siena felé közlekedő busz előtt, hogy azt gondoltam, ez inkább 2 busznyi ember.. Majd akkor jött az igazi feketeleves, amikor kinyitotta a sofőr az ajtót. Mint az állatok, komolyan, szánalmas volt.Furakodtak, nyomultak, de gusztustalan mód.. Én pedig az okos enged elvén maradtam szépen a tömeg mögött, nah meg is lett az eredménye, állhattam végig a 1,5 órás utat.
A másik nagyon elképesztő a hazaút volt, amivel csak annyi probléma volt, hogy 1 óra helyett 2,5 óráig tartott az út. Hozzáteszem Firenze - Siena 65 km.. 2 és fél óra. Firenzéhez közeledve az autópálya olyan szinten bedugult, hogy nemhogy lépésben, de még sokszor úgy sem lehetett haladni. Volt olyan hogy a busz, 15-20 percig csak állt.. Megnéztem volna légifelvételen, hány kilóméteres sor volt. A város ugyanez, valami borzalom. Mindenhol autó, a villamos meg üres.. jellemző, kényelmes olaszok, inkább az illemhelyig is autóba ülnek..
Na és hogy meséljek valami szépet is.. Siena, lenyűgöző volt. Gyönyörű, nagyon középkori, nagyon feledhetetlen. Belépni a kis lejárókon a Campora.. (óriási főtér). Nem is nagyon találok rá szavakat.
Igyekeztem itt is úgy bejárni a várost, hogy ne csak a fő turistalátványosságokat nézzem meg, hanem a kis rejtett zugokat is.. Hát sikerült, mondhatom lejártam a lábam, de megérte, nagyon nagy élmény volt.
Ennél is nagyobb élmény az volt, hogy ücsörgök a Campon, odajön egy fickó, kérdezi: "Sei francese?" azaz francia vagyok? (nem nagyon értettem miért pont erre tippelt, nem hiszem hogy lenne bennem ilyesmi vonás..). Mondtam neki, nem, magyar. Erre nagy újjongás, elmesélte, ismer egy magyar lányt, aki itt volt nemrég, Sienában.. Persze, én is gondolotam, mese habbal, kedves uram, de ugyan mit akar maga. És nem, nem kamuzott. telefonált, majd kezembe nyomta a telefont. A vonal másik végén valóban egy magyar lány szólalt meg.. Hihetetlen. Ő most Firenzében van, és szerdára megbeszéltünk egy találkozót, elmegyünk egy aperitivora. Óriási. Persze azért bepróbálkozott még a hapsi, menjek vele vacsizni, na jól letereltem, normális volt, egyszer mondtam nem, ráhagyta.
A hazaindulás előtt ért még egy sikerélmény. Egy OLASZ turistapárt igazítottam útba, ÉN, mint külföldi.. Jó, mi, olyan mintha a Balatonon, Siófokon én kérdezném a németet, hogy hol a kikötő.. Biztos olaszok voltak, hamisítatlan olasz hanglejtése volt az ürgének. Nem mintha nem éppen nagy kérdőjellel a fejem felett bújtam volna a turistakönyvet és térképet.. De ezek szerint egy jól tájékozott turistának tűntem, mert pont tőlem kérdezte meg, hol van a buszállomás, ahonnan Firenzébe indul a busz. Jéé, hát pont tudtam. Elmutogattam nekik, Grazie, Di niente, Ciao :D
Hát, a hazautat már tudjátok, az nem a nap fénypontja volt..
Ezek történtek ma velem..
Itt az idő aludni, holnap iskola :)