Ismételten kicsit "feketebárány" lesz ez a bejegyzés, lehet kicsit panaszos is, dehát, ez tulajdonképpen egy napló, miért ne írhatnám le a rossz dolgokat is (hisz természetesen ilyenek is vannak..).
Szóval várom. Miért is?
Mert elegem van a munkámból, és nagyon jó lesz kiszakadni belőle.. Elegem van abból, hogy mást sem csinálok, csak mások problémájával, bánatával, igényével kell foglaloznom. Már az önmagában totálisan leszívja az energiámat, hogy minden ügyfél így kezdi: "Olyan problémám van..", vagy "Segítséget szeretnék kérni.." Kiégés, így hívják, és ez pedig az én problémám.. Állítólag az emberekkel foglalkozó (és így kiemelten az ügyfélforgalmat bonyolító) dolgozóknál gyakori, sőt a legtöbb szakirodalom betegségként írja le. Amikor már teljesen elvész a szociális érzékenység, érdektelenné válik, és csak szívja, szívja az energiát az embertől, és semmit nem ad vissza, az amivel foglalkozik, mert már annyira utálja. Na ilyenem van..
Próbáltam már rá a "leszarom tablettát", még 2 éve működött, de mostmár eljutottam oda, hogy sajnos kevés.. Nincs más hátra mint előre.. A másik: 2 éve várok egy kis előmenetelre is (amit már több soron ígértek), mégis azóta is ugyanott ülök, szereztem egy diplomát, folyékonyan beszélek angolul (fluent english :D), és remélem hamarosan olaszul is.., és mindezekből semmit nem hasznosítok. Egész nap időpontokat adok meg telefont emelgetek, és kapcsolgatok. Kinőttem, na, ennyi, sokkal többre vagyok képes.
De egy biztos, az ügyfeles melókat a közeljövőben nagy ívben elkerülöm, lehet, hogy valamikor később szóba jöhet, de persze egész más területen, de most regenerálódnom kell..
Regenerálódnom a sok szagtól :D Nem hiszitek el, vagy egyre érzékenyebb vagyok, vagy tényleg rohamosan nő az emberek higiéniai igénytelensége.. De 10 emberből kb 5-6 büdös. Vagy iszonyat erős, nyálkahártyát-irritáló dohányszagot áraszt, vagy a szájhigiénia hagy maga után kívánnivalót, vagy a ruhája dohos, büdös, a nyár igaz elmúlt, de még így is, az izzadságszag se ritka.. Szóval tragédia..
És végül, ami az utóbbi napokban, illetve 1-2 hétben nagyon meghatározta itt a közhangulatot, a választások, a politika. A csapból is.. És engem - eddig hidegen hagyott, mostmár zavar, irritál. Minden erről szól. Ááá, ezt nem is részletezem.
Visszatérek fő témámhoz, az olasz úthoz. Hamarosan végre újra Olaszországban lehetek, és kiderül, meg tudok-e szólalni majd olaszul, meg tudom-e oldani a nyelvi nehézségeket, és mennyit ért a lázas tanulás az elmúlt egy hónapban.
Remélem nem szalad el túl gyorsan az idő, mármint a 2 hét, ott kint.
Már most kezdek picit izgulni, vajon hol fogok lakni (ez ma vagy legkésőbb holnap kiderül), kik lesznek a lakótársaim, milyen lesz az iskola, hogy jutok el a kiszemelt városokba, ahová kirándulást tervezek.. Szóval picit már para van, de ez biztos természetes.. Nem sokszor indultam még egyedül külföldre, pontosítanék inkább, soha eddig.
De remélem minden rendben lesz.
Firenzéből jelentkezem legközelebb..
Coelho írta Az alkimista c. regényében:
"Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem"
Hát akkor "niente paura", azaz csak semmi para :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése