2010. szeptember 25., szombat

a változásról..

Jelen bejegyzésemmel kicsit eltérek blogom fő témájától, Olaszországtól. Kicsit agyalós bejegyzés lesz ez.. Remélem azért követhetőek lesznek a gondolataim.
Ma azon járt az eszem, milyen érdekes, hogy bizonyos dolgok mikor és hogyan törnek be az életünkbe, és változtatják meg azt. Lehet, hogy lesznek olyanok, akik nem értik most miről beszélek, mert nem éltek még át ilyesmit..
Vannak olyan emberek, akik élik az életüket, anélkül, hogy azon gondolkoznának, mit kellene csinálni, vagy mit nem kellene csinálni, vagy mit kellene másképp csinálni. Mert elvannak a világukban, amivel foglalkoznak -munka vagy tanulmányok - megfelel nekik, a magánéletükben is rend van körülöttük, van egy jóesetben működő párkapcsolatuk, előttük az 5 és 10 éves terv: kis karrier, kis lakás, gyerek stb stb.. Ezek az emberek vagy nem igazán tőrekvő típusok, vagy éppen elégedettek, mert az életük azon a sínen halad, amelyiken szeretnék, hogy haladjon. Szóval a lehetőségekhez mérten többé-kevésbé elégedettek.
És vannak emberek, akik éppen ellenkezőleg, valami folytonos nyugtalansággal élik napjaikat. Mert nem stimmel valami, a munkájuk nem elégíti ki őket, alulfoglalkoztatottak, vagy épp azt érzik, pályát tévesztettek. Vagy a magánélet terén, hosszú éveken át csak sikertelen próbálkozások, kapcsolatnak nem nevezhető erőlködések sora. Vagyis: egy helyben toporgás. Aki álmodott már olyat, hogy futna, de nem bír.. Na, valami ilyesmi ez.

Aztán egyszer csak jön valami, és az ember ráébred: "ugyan mire várok, hisz évek óta nem változik semmi". És rájön, utoléri a gondolat, a várakozás hiábavaló volt, mert a változást csak maga indíthatja el. És el is indítja.

Máraitól tudok idézni, ő írja ezt le tökéletesen egyik regényében:

"Egy hang,mely olyan erős volt,mint az élet leghevesebb érzése,azt mondta nekem,hogy így csakugyan nem lehet tovább élni,nincs értelme semminek,ez a helyzet megalázó,kegyetlen,embertelen.Változtatnom kell,csodát kell tennem,vannak ilyen szédülésszerű pillantok az életben,mikor az ember tisztábban lát mindent,érzi erejét,a lehetőségeket,látja azt,amihez eddig gyáva volt,vagy gyönge.Ezek az élet változásainak pillanatai.Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi,mint a halál,vagy a megtérés.Megrázkódtam,egész testem lúdbőrzött,fázni kezdtem.Mit éreztem?Hogy én vagyok felelős a sorsomért.Rajtam múlik minden.Nem lehet várni a sültgalambot,a magánéletben sem,az emberi vonatkozásokban sem."
Szokták mondani: "Dönteni nehéz". Igaz is, meg nem is. Az Olaszországból való hazatérésemkor - habár döntést hoztam, mégsem tűnt annak. Természetes könnyedséggel állapítottam meg, most jött el az idő, hogy végre kilépjek abból a nyomasztó állapotból, amiből már nagyon rég ki kellett volna lépni.
2 hét múlva ilyenkor már Firenzében leszek. Azt hiszem nem kell mondanom, mennyire várom..

Firenze érdekes utcái.. Vigyázat, jelzésértékű.. A két út nagyon egyformának tűnik, de nagyon nem mindegy melyiket választod..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése