...hazatérés

Hát itthon vagyok, megérkeztem.. A nem várt hazatérés.. Mit mondjak, a kontraszt nagyon erős. A Magyarországon töltött első negyed órában hirtelen különbségbe ütköztem.. A benzinkút kávézójában a hölgy úgy szolgált ki minket, mintha éppen fél perccel azelőtt harapott volna egy jó zamatos citromba.. Szomorú.. Ilyet Olaszországban a 2 hét alatt sem tapasztaltam, nálunk pedig még alig értem az országba, máris ezzel szembesülök.
Az utolsó napok jól, és persze gyorsan elteltek.
A fiúk megérkeztek pénteken, délután találkoztunk, és átvettük a szállásukat. Tereza, nyári szállásadónk lassan, de biztosan beazonosított minket.. A szállás elfoglalása után városnézés, vacsi, borozás, majd vissza a fiúk szállására, ahol további borozás. Igaz ez kicsit nehézkesen jött össze, a szállásadó sráctól kellett kérnünk bornyitót, na aztán ezzel együtt meginvitáltuk egy kis magyar borra, beszélgettünk - persze olaszul, ami az én két hetem megkoronázása volt, az meg még inkább, hogy ajánlgatta, hogy miért nem megyek Fienzébe, itt olyan jó, és mindig van munka, és nyüzsi, mondom neki erre, először meg kellene tanulnom rendesen olaszul, majd ő: " már most is jól tudsz". Nah ez volt az én bizonyítványom. Még ha csak bókolni is akart a srác.. Gábor szerint ennek nagy valóságalapja lehet, mivel fura módon, valamiért őt nem értette kis barátunk :)
Szombaton csomagolás, és búcsú a háziaktól. Kis Firenzézés, majd elindultunk Veronába. Az estét itt, Rómeó és Júlia városában töltöttük, majd elindultunk haza.
A hazatérés nagyon fura volt. A munkakezdés még inkább.

Lélekben ott maradtam.. Azt hiszem a testemnek kell követnie a lekem, szóval...

"Nemsokára hazamész, de kisvártatva azon kapod magad, hogy nem leled a helyedet. Valami világűrnyi nagy hiány fog gyötörni. Egy napon rádöbbensz: vissza kell jönnöd. Ha megteszed, ha megérkezel, percek alatt lehiggadsz, megnyugszol. … Itt teljesen kisimulsz. Végül már ujjlenyomatod se lesz." (Vavyan Fable)