A merre tovább kérdés még mindig.
Kicsit felforgattam magam körül a levegőt, azt remélve kicsit tisztulnak a gondolataim, - és ami történt még inkább nem értem merre kellene mennem, hol is a helyem.
Egy hete hazarepültem. Haza.. Kezd összezavarodni az identitás tudatom.
Hiányzott Budapest, a 'régi életem'. A kis lakás is. Az iroda. Már annyira kivoltam az otthoni beragadástól hogy fogtam és előrehoztam a jegyem, és egy hete reggel felszálltam arra a bizonyos repülőre.
És most össze vagyok zavarodva.
Hiányzott az iroda. Hát megkaptam. Egy hét alatt volt 16 órányi túlórám, szombati migrálás, és a minap este fél 11-ig tartó, 14 órás munkanap. Itt vagyok, és boldog vagyok így? Hát nem igazán. Inkább fáradt. Talán épp a fáradtság beszél belőlem, de azért hallgatok rájuk hisz ez is belőlem jön.
A kollegák, az iroda hangulata már nem a régi. Kevés munka, ami van azzal pedig idegesítő pörgés, egy projectten már ötvenen dolozunk, amit, anno egyedül csináltam most számtalan kéz visz.
A lakás már nem az 'enyém'. És már nem érzem magam annyira otthon benne. Hisz, miért is kellene hogy otthon érezzem magam. Márciusban, a döntésemnek megfelelően kiköltöztem belőle.
Most pedig itt vagyok, Róma még nem vált otthonommá Budapest pedig már nem az.
De miért kell hogy ez így legyen?
Talán nem kellene arra görcsölnöm, hogy egy kizárólagos helyen legyek boldog.
Talán bezárkoztam mentálisan. És lehet hogy tévedem akkor is amikor a 'szakmai pályafutásomhoz' ragaszkodom. Lehet teljesen boldog lehetnék egy kávézóban, vagy boltban melózva is.
Csakhogy, ha a jövőre nézek, egy év mulva szeretnék már a családalapítás útjain lépkedni. És ahhoz nem ártana egy határozatlan idős munka, amit viszont Rómában most nem osztogatnak bőszen.
És akkor, marad ez a 'fél lábbal még ide tartozom' (ami a munkát illeti, és Rómában még nem kialakult életem. Ami kiborít.
Most túl tele van a fejem mindezzel.
Agyalás folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése