Az jutott eszembe a minap - elég ebből. Nem telik el nap hogy ne agyalnék azon mi lesz hogy lesz hogy kellene csinálni ésatöbbi. Egy idő után már belefáradva ebbe az agyalásba most jövök rá - az életem egy görcsölés, agyalás, folyamatosan.
Igy töltöm a napjaim ahelyett hogy jó dolgokkal foglalkoznék, jó dolgokat élnék meg.
Szóval, irányt váltok. Nem görcsolöm túl magam ezen a dolgon. Lesz ahogy lesz. Ha team leader leszek, hiszek abban hogy a feltételek és a pillanatnyi döntésem fognak abba az irányba terelni mert az a helyes irány. Ha a végső döntésem a visszautasítás lesz, akkor pedig hogy annak van meg a miértje.
Amugy, kicsit elment tőle a kedvem. Azt érzem, inkább Rómában kellene megtalálnom az otthonom, hisz Marco oda köt.
Habár, fantáziálgattam már arról, mi lenne ha ideköltöznénk. Abból a lakásból ami kint van itt luxusvillát lehet kapni. Munka pedig mindig van..
Persze ez nem egy könnyű lépés lenne neki. De itt sok az olasz, sok a munka és olcsó az élet. A logikus lépés ez lenne.
Nade egyelőre Rómában vagyunk, és bármi is legyen a jövőben, most és azonnal kell boldogulnom, jól érezni magam és a lehető legtöbbet kihozni a pillanatból.
Szóval, no stress - befejeztem az agyalást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése