ritornare..

Visszaértem.. Újra Milánóban, vissza a megszokott kerékvágásba.. legalábbis nagyjából, mivel még ez a hét egy kicsit vegyes, a fél család - apuka és kisfiú - még ott vannak, anyuka kislány és én itt Milánóban. De csütörtöktől itt hosszú hétvége lesz, csütörtök nemzeti ünnep.. Szerdáig az iskola miatt itt van a kislány, aztán visszamegy a nagyszülőkkel a hegyekbe.. Én már nem, szerencsére, végre jön egy szabad hétvége.. Ideje már, jó ideje nem volt benne részem..
A kirándulás hosszú volt és fárasztó.. Belekóstoltam az egész napos babysittbe, gyakorlatilag minden nap végig a gyerekekkel..
Az első hétvégén sokan voltunk, jött az anyuka testvére és élettársa Londonból, a nagyszülők, mi mindannyian.. Aztán hétfőre kiürült a ház, na nem teljesen, mi maradtunk a gyerekekkel, anyukával. Aztán hétvégére anyuka visszajött Milánóba, és érkeztek a nagyszülők.
Most érzem úgy, - éppen 2 hónap után - hogy teljesen beilleszkedtem, már a kisfiúval is összebarátkoztunk - igaz néha nagyon kihúzta a gyufát, nem kevés nehéz pillanat volt, amikor csak egy dolog segített - ha arra gondoltam, talán fél év múlva már a saját kis önálló életem élem Firenzében.. Nem biztos hogy könnyebb lesz sőt.. De nem a könnyű élet után áhítozom én, hisz a nehézségek hozzátartoznak minden helyzethez.. Hanem az önállóság, az autonómia után.
Néha úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok, a család miatt, hisz aranysorsom van.. De van, mikor egy-egy szituációban a hátam közepére kívánom az egészet, mint például, amikor bekattannak a gyerekek, elég gyakran fürdésnél például, kijön a kádból, vizesen rohan, ugrál az ágyon, nem lehet felöltöztetni.. De milyen már, a 7 éves kislányt is öltöztetni kell - nagyritkán felöltözik egyedül, de szerintem engem 7 évesen már soha nem öltöztetett anyukám.. :S Vagy amikor 50-szer kell valamit elmondani, és nemcsak velem csinálják, hanem szinte mindenkivel, ha épp olyanjuk van.. Persze van másik véglet is, amikor TVnézésnél odatelepednek rám/mellém, édesek..
Nagyon örülök, hogy túlvagyok ezen a 10 napon, hiába Olaszország - sőt Európa egyik legelitebb síparadicsomában voltam. De tényleg tele olyan sznob emberekkel hogy csak na :) De elég volt.. Mostmár vigyenek az Elba-i, meg Ligúr tengerparti házukba :D :P Remélem eljutok majd velük oda is, biztos nagyon gyönyörűek.
Ami most jön már sokkal kellemesebb időszak lesz. Összeszoktunk a családdal, jön a tavasz, néhány jó kis programmal, kirándulásokkal, az otthoniak látogatása hozzám, és majd valószínúleg áprilisban a szülinapom tájékán az én látogatásom haza.. Azért várom.. Nincs igazán honvágyam, hisz nagyon jól érzem itt magam, de azért már kíváncsi vagyok, mi van otthon. Habár, mindenkivel akivel beszélek, azt mondja "a helyzet változatlan" de azért akkor is..
Most telt el az ittlétem 1/3-a.. Nem semmi..
Most megyek.. Nem voltam valami hosszú, bocsi, de sok a dolgom, mosás - képzelhetitek, már lassan nincs mit felvennem, majdnem 2 hete nem mostam.. Már megint úgy érzem, semmire nincs időm, holott alig dolgozom ma is, holnap is csak este.. Tanulni kellene, lemaradtam a suliban, ma próbáltam elkapdosni a fonalat az órán, de nem nagyon ment :)
Hamarosan írok, prromessa :) (ígéret :D)

pá