"stufa.."

A bejegyzésem címe annyit tesz, "elegem van". Már megint a szülők.. A blogom lassan átmegy "Kalandozások Itáliában"-ból "Szidom a szüleimet"-be..
De tényleg elegem van.. Az iménti szócsata ezúttal apámmal zajlott, persze, az ő előjoga az okoskodás.. Konkrétan anyum volt az akitől jobban tartottam, hát puff.. Éppen kellemes beszélgetést folytattam anyukámmal, mi hogy lesz, már-már azt érzem, próbálja a pozitív oldalát felfogni ennek az egésznek mindamellett, hogy természetesen félt is, dehát ez van. És akkor betoppant az okos, és amint meghallotta a témát, nekem esett, ugyan már, nem megyek én sehova.. Ó, dehogyisnem! - válaszoltam, - mivel már 24 (sőt lassacskán 25) vagyok, ez nem engedélykérés volt, hanem egy döntés, amit véleményezni még talán-talán lehet, de meggátolni, na azt már sajnos nem.. Erre, jöttek a fantasztikusabbnál fantasztikusabb érvek, miszerint nyelvet tanulni hülyeség, és milyen szép, kényelmes életem lehetne itt a hivatalban.. Ja igen? Azt gondoltad itt ülök még 60 évesen is az információs pultban és időpontokat adok? Azt? jaaaa, az igen..Neeem, én ennél többre vágyom, és mitagadás, többre is tartom magam. Persze erre is volt válasz, miért kell azt gondolni hogy ebben a városban nem lehet boldogulni, itt kell előrelépni a hivatalon belül.. Huhuhúúúú, nos először is, az már 3 éve halott ügy, mert egyes feletteseim úgy gondolják, aki annyira jól dolgozik, azt meg kell hagyni pozíciójában (nagyon modern és fejlődő HR-stratégia..), nem egyszer próbáltak közvetlen feletteseim "fentebb tenni", de mindig ez volt az indok.. Szóval én vagy lelépek, vagy az információs pultból megyek nyugdíjba, ez van.. Másodszor pedig, miért gondolom, hogy a városban nem lehet boldogulni? Mert konkrétan egy év leforgása alatt egyetlen olyan álláshirdetéssel nem találkoztam Kiskunfélegyházán és közvetlen környékén, amire szívesen beadtam volna a jelentkezésemet. Másrészt pedig tele vagyunk munkanélkülivel, a dolgozóikat kifizetni képtelen válalatokkal, csőd szélén álló cégekkel.. nah, csak ezért gondoltam, hogy nem a lehetőségek városába születtem.
Így aztán, azt gondolom semmi más döntés nem lehet rosszabb a maradásnál, pláne ha azzal a látóterem, a nyelvtudásom és a mobilitásom növelhetem..
Tehát megint kiderült, hogy az okos milyen okos, és milyen mikro-méretű világban él..
Komolyan, ez is egy nagyon kemény indok arra, hogy alig várjam, hogy lelépjek innen, és ne kelljen többet ilyeneket lejátszanom.
Nagyon remélem, hogy minden jól alakul a hétvégén, aztán jöhet az új év új élettel..
És ígérem, ezentúl nem panaszkodom :D Mert nem lesz mit..